Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 27. hétfő (21. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
1006 közepére a t rianoni csonkaMagyarország lakossága még az optimistább becslések szerint is 7,5 millióra fog csökkenni. A Jobbikon kívül senki nem mer beszélni a puszta számok mögött rejlő etnikai átstrukturálódásról. Míg az 1980as 10 millió 700 ezres lakosságból a nép számlálók besorolása szerint mintegy 341 ezer fő, tehát 3,2 százalék lehetett a cigánysághoz tartozók száma, addig a mostani 9 millió 900 ezres népességből már nagyjából 900 ezer főt ők tesznek ki. Azzal együtt, ha beszámítjuk, hogy az elmúlt két és fél év tizedben sok határon túli nemzettestvérünk is áttelepült az elszakított területekről, akkor kijelenthetjük: a csonkaországi magyarság száma mintegy 1 millió 600 ezer fővel csökkent 1980 óta, ami mintegy 15 százalékos fogyásnak felel meg. A gyermekvállalási hajlandóság európai összehasonlításban is rendkívül alacsony szintjének okai roppant szerteágazóak, ezeknek még csak vázlatos ismertetésére sincsen mód egy napirend utáni felszólalás keretei között. Mindenesetre a gyermekvállalási hajlandóság csökkenése j elenti egyrészt az életen át tartó teljes gyermektelenségre való törekvést, másrészt azt a tendenciát is, amely szerint a szülőkorba ért, gyermeket vállalni szándékozó fiatal nők egyre későbbi időpontra halasztják a teherbe esést, nemegyszer vállalva annak kockázatát, hogy a remélt gyermekáldás időpontjában esetleg már mégsem kerülhet sor fogantatásra. Szomorú tény, hogy a mai Magyarország társadalmi normái, közgazdasági, szociálpolitikai feltételei miatt minden újabb gyermekvállalás olyan többletterhet jel ent, ami a szülők számára anyagi javakban, társadalmi elismerésben, létbiztonságban még hosszú távon sem térül meg. Ha viszont egy szülőnemzedék a saját létbiztonsága vagy kényelme érdekében kénytelen lemondani a kettőnél több gyermekről, akkor ezzel sajno s nemzete jövőjének jelentékeny hányadáról is lemond. Ennek következményei pedig törvényszerűen vezetnek a szélsőliberálisok által csak magyarkodónak tartottak által megjósolt apokaliptikus végeredményhez. Köszönöm. Innen fogom folytatni. (Taps az MSZP sor aiból.) ELNÖK : Tisztelt Képviselő Úr! A kormány képviselője jelezte, hogy erre sem kíván válaszolni. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett, ugyancsak a Jobbikképviselőcsoportból, Magyar Zoltán képviselő úr: „Gondolatok az 1956. október 26i mosonmagy aróvári sortűzről” címmel. Parancsoljon, képviselő úr! MAGYAR ZOLTÁN ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Már a korábbi években többször megtettem azt, hogy a mosonmagyaróvári sortűzről tényadatokkal részletesen megemlékezek , beszámolok, és hát tették ezt korábban más képviselők is a Ház falai mögött. Most inkább arra vállalkoznék, hogy az aktuális hatásait, illetve a most vasárnap, hiszen 26a most vasárnapra esett, vasárnapi mosonmagyaróvári megemlékezéseken megfogalmazott gondolataimat osztanám meg önökkel. Mi sem bizonyítja jobban ennek a tragédiának a napjainkra gyakorolt hatását, mint az, hogy a mai napig nem tudjuk, hogy pontosan hány áldozat volt. Ez a feldolgozatlanság odáig fajult, hogy a ma még élő áldozatok, illetv e azok leszármazottai most is, a mai napokig is a legfőbb keserűségként azt említik, hogy soha senki nem kért tőlük bocsánatot. És hát az a helyzet, hogy mivel az áldozatoknak a pontos számát nem lehet tudni, most már többékevésbé abban megegyeznek a tört énészek, hogy száz fölötti áldozatról kell sajnos beszélnünk. Épp ezért nem is történhetett meg a valódi felelősök felelősségre vonása és a bírósági eljárásoknak a lefolytatása, hiszen mind a mai napig azt sem lehet tudni, hogy pontosan kik és milyen módon adták ki az utasításokat, kik és milyen módon hajtották végre ezt a gyalázatos cselekedetet.
