Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 27. hétfő (21. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET (LMP):
1007 Egyébként mindhárom történet, tehát az, hogy nem tudjuk pontosan az áldozatok számát, illetve hogy a felelősségre vonás elmaradt és a bocsánatkérés is ezzel együt t elmaradt, tipikusan szomorú magyar tragédia, magyar történet, nemcsak a mosonmagyaróvári sortűz kapcsán fordult ez elő a történelmünkben, hanem azt hiszem, hogy elég sok tragédia kapcsán ez előfordul. Nagyon kevesen vannak azok között is, akik egyébként a rendszerváltás óta fel merték vetni ezt a témát, és el merték indítani egyáltalán azt a minimális kutatást, ami ebben az ügyben zajlott. A vasárnapi megemlékezésről is néhány gondolat. Dr. Nagy István, a város korábbi polgármestere, jelenleg államtitkár úr tartotta a megemlékező beszédet. Egyébként nekem tetszett, egy színvonalas, valóban odavaló beszédet tartott államtitkár úr. Ugyanakkor azt roppant mód hiányoltam, hogy miközben firtatta azt, hogy hogyan maradhatott el a felelősségre vonás, és miként fo rdulhatott elő az, hogy a több mint száz ártatlan és békés demonstráló halálával végződő tragédiának nem lett következménye, mindeközben azt elfelejtette hozzátenni, hogy az ő kormánya immár a harmadik ciklusát kezdi meg, tehát bőven lett volna alkalma tám ogatni ennek a kormánynak, a FideszKDNPkormánynak az ilyen jellegű kutatásokat, és bőven lett volna módja arra is, hogy elindítsa azokat a jogszabályváltozásokat vagy eljárásokat, ami azt eredményezhette volna, hogy ennél többet tudjunk a történetről, és hogy egyáltalán a felelősöknek a megnevezése maradéktalanul megtörténhessen. Szintén tragédiaként fogtam fel egyébként azt, hogy a Magyar Szocialista Párt és a Demokratikus Koalíció képviselői is koszorúztak a rendezvényen. Én nem vitatom el azt, hogy min denkinek joga van megemlékezni, hiszen ha mondjuk, augusztus 20ról beszélünk vagy március 15ről, akkor még talán el is fogadom, hogy a baloldali pártoknak is létjogosultsága van ott koszorúzni, de ebben a speciális helyzetben, amit az október 26i sortűz jelent Mosonmagyaróváron, mégiscsak elég tragikus volt megélni ezt, hiszen valamiféle olyan érzése volt az embernek, hogy a hóhér jött éppen koszorúzni a saját áldozatait. Ahogy egyébként a két pártnak a képviselői a koszorúzást megelőzően viselkedtek, az egyébként is önmagát minősíti, hiszen rágózva, a Himnusz alatt zsebre tett kézzel nevetgélve várták a sorukat, és amint véget ért, haza is mentek. Ez, azt hiszem, hogy annak, aki ott volt, de mindenki számára egyébként lesújtó volt, és saját magukról alko ttak ezzel véleményt. De hát mi lenne a megoldás? Mert az kevés, hogy elmondom, hogy mik a szívfájdalmaim ezzel a tragédiával kapcsolatban. (20.40) A Jobbik már nem először javasolta azt, hogy egy korrekt kutatás induljon meg a témában; mégiscsak elengedhe tetlen, hogy ez a város ne tudja meg pontosan, hogy hány áldozata volt ezen tragédia kapcsán; illetve hogy egy méltó emlékhely legyen végre Mosonmagyaróváron a sortűz áldozatainak, hiszen ma az a néhány kopjafa, azt hiszem, nem elegendő. Ennél egy méltóbb zárt emlékhely, egy kis múzeum kialakítása feltétlenül szükséges lenne; ehhez egyébként minden évben be is nyújtom a költségvetéshez a módosító indítványaimat. A felelősök felelősségre vonása már elmarad, hiszen az igazi felelősök már nem élnek. Sajnálom, hogy ezt elmulasztotta a magyar demokrácia megtenni. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Képviselő úr, a kormány képviselője jelezte, hogy nem kíván válaszolni az elhangzottakra. Most napirend utáni felszólal ásra következik Schmuck Erzsébet képviselő asszony, az Országgyűlés jegyzője: „Miért nem terjeszti be a kormány az Országgyűlésnek a biológiai sokféleség megőrzésének nemzeti stratégiáját?” címmel. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő asszony! SCHMUCK E RZSÉBET ( LMP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Négy évvel ezelőtt a biológiai sokféleség világéve arra hívta fel a politikusok, döntéshozók és a társadalmak figyelmét, hogy mind a gének, mind a fajok, mind az
