Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 19. csütörtök (10. szám) - Egyes törvényeknek a kormányzati szerkezetalakítással összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP):
95 naivság azt hinni, hogy mondjuk, a kultúra irányítása nem politikai feladat is, hanem csak szakmai feladat. Vagy esetleg az fog történni, amit eddig is láthattunk, hogy a minisztériumok helyett a valóban fontos jogszabályokat, a valóban érdemi döntéseket képviselői módosító indítványok formájában hozzák a Ház elé, lehetőleg különleges gyors eljárásban, hogy még érdemi társadalmi egyeztetést se lehessen folytatni. Ebben az esetben valóban megvalósul az, amiről önök beszéltek, hogy két típu sú minisztérium van: az egyik az, amelyik politizál, a másik meg nem csinál semmit. De ha akár azt nézzük, hogy milyen kormányzati hagyományai vannak a központi közigazgatás alakulásának, akkor hadd utaljak csak Hiller István képviselőtársam szavaira, aki azt mondta, hogy példátlan a közigazgatás történetében ez a fajta megoldás, amit önök választottak. (15.50) Ez nem feltétlenül probléma. Megjegyzem, ettől még egyébként lehetne jó az a kormányzati struktúra, amit önök kitalá ltak, hogyha ezt még soha, senki nem próbálta ebben az országban, de sajnos az a helyzet, hogy nem jó. A szocialista frakció a kormányzati struktúra vitájában elmondta, hogy szeretné azt, ha az ország valóban fontos problémái megjelennének a kormányzati st ruktúrában, így a munka vagy az oktatás ügye kiemelten megjelenne a kormányzati struktúrában. Ehhez képest azt látjuk, hogy ez nem történt meg. Azt látjuk, hogy ezek a kiemelt ügyek, ezek az igazán fontos ügyek, az ország igazán lényeges ügyei nem jelennek meg a kormányzati struktúrában. Ezt szomorúan tapasztaljuk. Azt hiszem, elmondható, a történelemben nem volt még arra példa, hogy például az oktatás ügye kiemelten ne jelenjen meg kormányzati szinten, az Orbánkormány, a második Orbánkormány és immár a h armadik az első, aki ezt megtette ebben az országban. Azt hiszem, ez az úttörő szerep az, amelyre önök nem lehetnek igazán büszkék. Persze, nyilván el kell kezdeni valahol a rossz gyakorlatot, amit önök folytattak, hát sikerül ezt a rossz gyakorlatot folyt atniuk. Hasonlóan, hogyha azt nézzük, milyen jogalkotási gyakorlatot folytatnak önök, bár annak ellenére, hogy a Ház elnöke, Kövér úr megígérte, hogy végre a minisztériumok fogják a törvényeket írni, és azoknak a gyakorlatoknak vége szakad, amelyek a társa dalmi vita mellőzésével egyfajta álindítványok, ál képviselői indítványok idehozatalával silányítják törvényalkotást, azt látjuk, hogy néhány hét, egy hónap alatt ez a tendencia tovább folytatódik. Felmerül tehát a kérdés abban, hogy a minisztériumok az er edeti, alapvető feladataikat, a törvénykezdeményezés feladatát, a társadalmi egyeztetés feladatát el fogjáke látni. Úgy látjuk az elmúlt néhány hét tapasztalatai alapján, hogy ez a tendencia tovább folytatódik, nem látják el ezeket a feladatokat. Azt, hog y mennyire helye lenne egy új típusú közigazgatásnak az önök rendszerében, jól mutatja az, hogy számos területen nem működik az, amit önök kitaláltak, nem működik sem a munka világában, sem az oktatás világában. Néhány hónappal ezelőtt önök államosították az iskolákat. 2013 januárjában megszervezték a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot, és elkezdődött Magyarországon egy új típusú oktatásirányítás, bár itt erős kérdőjeleket és idézőjeleket tennék az irányításhoz. Olyannyira erős volt a kezdés politikai lag, hogy gyakorlatilag szinte lehengerelte a magyar közéletet az új oktatásirányítási koncepció, ám valahogyan nem sikerült megszervezniük önöknek ezt a hivatalt. Botrányoktól, működési fiaskóktól nem mentesen indult az oktatásirányítás államosítása, és e bben az új kormányzati struktúrában, ahol az oktatás nem emberi erőforrás, hanem pusztán kipipálandó közigazgatási feladat, azt lehet mondani, hogy mind az iskolák, mind a gyermekek elvesztek. Csak néhány eredményt vagy néhány tapasztalatot hadd mondjak ön öknek az elmúlt egymásfél évről ezen a területen. Későn érkeztek ki a tankönyvek. Voltak olyan iskolák, ahol tavaly novemberben kapták meg azokat a tankönyveket a gyerekek, amelyeket az új, államosított rendszerben már szeptembertől meg kellett volna kapni uk. Romló eredmények, folyamatosan romló közoktatási eredmények kísérik az önök reformjait. Bizonytalanság a pedagógusoknál, bizonytalanság a szülőknél, bizonytalanság a diákoknál. Most államosították a tankönyvpiacot is, aminek az lett az eredménye, hogy silány, nem kipróbált tankönyvek árasztották el a magyar
