Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 30. hétfő (12. szám) - Egyes oktatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
391 tudományos életben, ha valaki éveken keresztül kiesik, visszakapcsolódni a híráramlatba, egyáltalán a tudo mányos élet vérkeringésébe. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból is érdemes meggondolni, hogy professzionális menedzsmentje legyen az egyetemi rendszernek. Ez az elképzelés egyébként nem új. Tehát senki nem mondhatja, hogy váratlanul, meglepetésszerűen é rte. Már az első Orbánkormány idején ezek a tervek előkerültek, napvilágot láttak. Az más kérdés, hogy akkor ez még nem jött elő. Viszont 2012től, aki csak egy kicsit is figyelt a felsőoktatás világára, az tudhatta, hogy ilyen természetű tárgyalások, egy eztetések, előmunkálatok bizony zajlanak, voltak. Erről egyeztetés volt a felsőoktatási kerekasztalnál is. Úgyhogy senkit nem érhetett váratlanul, és bizony még azt sem mondhatjuk, hogy a Rektori Konferencia heves ellenállását váltotta volna ki. Nem állíto m, hogy minden rektor boldog volt, de azt sem lehet állítani, hogy egyöntetű elutasításba ütközött volna. Azt kell mondanunk, hogy ebből a szempontból mindenki hozzáállásának mikéntjétől függően, de sokkal inkább elfogadóbb a felsőoktatási világ ezzel az e lképzeléssel kapcsolatban, mintsem elutasító lenne. Ha arra gondolunk, hogy miért most kell ezt bevezetni, nyilvánvalóan ilyen felvetéseket is lehetett hallani, szakszervezet megnyilvánult és így tovább, egy dolgot jó, ha látunk. Először is nem generálisan minden intézménynél azonnal, hiszen ez egy elhúzódó folyamat. Szeptember 1jétől lehet bevezetni ott, ahol ebből a szempontból a személyi feltételek és így tovább rendelkezésre állnak. Azért kell szeptember 1jétől, ha belegondolunk, mert az új rendszerne k van egy belső, az egyetemi világban értelmezendő jogalkotási, ha úgy tetszik, szmszalkotási kötelezettsége. Hatvan nap áll rendelkezésre felállítani egy új igazgatási konstrukciót az egyetemi rendszeren belül és így tovább. Mindez azért, hogy a következ ő naptári év, ha úgy tetszik, költségvetési év, a 2015ös esztendő ennek ismeretében indulhasson. Szerintem ezt meg kell lépni, a nagy egyetemeknél meg különösen, ott, ahol a legnagyobb állami vagyonnal való felelős gazdálkodás elvárható és minden szempont ból, azt gondolom, a választópolgárok felé átlátható kezelést igényel. Meggyőződésem az, hogy ha Magyarországon az elmúlt évtizedekre visszatekintve a felsőoktatási intézményekben van kancellár típusú felelős, működtetésért felelős vezető , nem hiszem, hogy oly mértékű PPPkonstrukciós beruházások megvalósultak volna, mint amilyenek az elmúlt esztendőkben mégiscsak megvalósultak, és amelyeknek a levét mind a mai napig nagyon sok intézmény issza, és amelyeknek a terhét nagyon sok intézmény m ind a mai napig nyögi. A Testnevelési Egyetemmel kapcsolatban Fodor Gábor azt mondta, ellentétes az integrációval, hogy leválik a mostani anyaintézményéről. El kell ismerni, hogy igen. De azt is tegyük hozzá azonnal, hogy az egész budapesti felsőoktatás eg yébként az integráció szellemének az élő tagadása, amióta van. Ugyanis az az integrációs törvény, amely a felsőoktatásra vonatkozóan megszületett és 2000től elméletileg, sok helyen gyakorlatilag is megvalósult, úgy nézett ki, hogy a vidéki nagyvárosok kül önálló egyetemeiből valóban lett egy. Lett egy szegedi, egy pécsi, lett egy debreceni egyetem és így tovább, Budapesten meg nem. Budapesten elég furcsa módon álltak össze a különböző intézmények, hogy kipipálhassák papíron azt, hogy megvolt az integráció. Valljuk be őszintén, hogy nem. Egészen sok esetben életidegen módon álltak össze különböző egységek. Az élet meg olyan, hogy egy idő után az ilyen életidegen dolgok bizony kibuknak, és azt utána nem lehet tovább csinálni. Szerintem ami nem megy, azt ne erő ltessük. Akkor próbáljuk meg életszerűen, gyakorlatiasan és a józan paraszti ész alapján megnézni, hogy mi az, ami működtethető és mi az, ami jó dolog. A Pető Intézet apropóján valljuk be őszintén, hogy ez eddig is állami pénzből ment. A Pető Intézettel ka pcsolatban az előző ciklus idején az ellenzéki padsorokból krokodilkönnyeket hullajtottak, hogy mikor lép már a kormány, mikor nyújt mentőövet. Megtörtént. Ezek után egy felelős gazdálkodás szempontjából, valljuk be őszintén, nem elképzelhető az, hogy egy rosszul gazdálkodó magáncég további pénzelése legyen változatlan fenntartások mellett. Hozzá kell nyúlni. Ha állami pénzből működött eddig is, és azt valahol nem jól kezelték, csak gondoljunk a sajtóhírekre és nem is megyek tovább, akkor miért is kellene u gyanazt a konstrukciót fenntartani? Ezt kéri
