Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 30. hétfő (12. szám) - A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - FODOR GÁBOR (Független):
377 szerintem az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítás ügyében - mint ahogy említettem - a Kúria döntése nem áll meg teljesen, nincs teljesen összhangban a korábbi döntéseivel. (18.50) Erős kételyek vannak bennem arra vonatkozóan , hogy ez korrekt, és jogilag is rendben van ez a döntés. Mi az a decemberi döntés, amire hivatkozom, és amivel kapcsolatban nem látom a teljes összhangot? Ugye, emlékezünk rá, hogy decemberben a Kúria döntött szintén devizahitelre vonatkozó kérdések ügyéb en, és három fontos dolgot kimondott ebben a döntésében. Az egyik az volt, amit kimondott, hogy a devizaalapú forinthitelek nem jogellenesek. Ez egy fontos dolog volt. A másik, hogy az árfolyamkockázatot nem a bankok terhelték át az ügyfelekre, hanem ez ma gának a hitel típusának a lényege. A harmadik, amit kimondott, az, hogy az árfolyamkockázat teljes egészében az ügyfelet terheli. Na most, ugye, természetesen a Kúria álláspontjában is lehetnek ingadozások, bár megjegyzem, a jogbiztonságot egy országban jo ggal várjuk el, az azért nem engedi meg azt, hogy egy ilyen fontos bírói fórumnak legyenek egymásnak ellentmondó döntései is. Nem helyes az sem, ha a jogbizonytalanság egyébként általában az ország jogrendjében eluralkodik. Gondoljunk csak bele, hogy van e gy hitelkonstrukció, amiről többen itt a tisztelt Házban nyilatkoztak, volt, aki erősen kritikusan nyilatkozott erről, hiszen hallottunk az LMP részéről, a Jobbik részéről, máshonnan is erősen kritikus hangokat, tehát van, aki eleve rossz konstrukciónak ta rtja ezt a devizahiteles konstrukciót. De nem szabad elfelejteni, hogy lehetnek erre különböző teóriák, gondolhatják sokan, hogy eleve rossz szándékúan hozták ezt létre annak idején, vagy ki tudja, milyen más mögöttes szándékok voltak. Egy biztos: ha most ezeket a szándékokat lehántjuk a történetről, akkor azt látjuk, hogy alapvetően változott azóta a gazdasági helyzet. Volt egy jelentős gazdasági válság, van egy kormányunk, amely négy éve viseli a felelősséget azért, hogy meg tudjae oldani ezt a helyzetet - és nem tudja, majd erről is szeretnék néhány szót mondani. Nem utolsósorban, ami a legfontosabb, hogy amikor létrejött ez a konstrukció, számtalan állami szerv felügyelte ezt a területet, számtalan állami szervnek lehetősége lett volna közbeavatkozni, k ritizálni, módosítani azt, ami előtte volt. Ezt nem tette meg, és nyilván nem azért, mert valami rejtélyes összeesküvés volt a háttérben, hanem azért, mert az akkori elvárásoknak, az akkori piaci felfogásnak megfelelt ez a konstrukció. Hogy közben egy jele ntős gazdasági válság és belső magyarországi politikai folyamatok lehetetlen helyzetbe hozták emberek százezreit és családokat borzasztó nehéz helyzetbe kergettek, ez már egy más kérdés. Ezen nekünk segíteni kell, de ebből nem következik az, hogy olyan mód on kell segíteni, amely egyébként jogbizonytalanságot eredményez az országban. Nos, ez az, amiért mi nem tudjuk támogatni ezt az előttünk lévő javaslatot. Nem szabad elfelejteni azt, hogy lehetne erre megoldást találni. Lehetne megoldást találni azért, mer t mi például benyújtottunk egy javaslatot erre vonatkozóan a parlament elé, egy határozati javaslatot, amelyben egyfajta megoldási javaslatot, megoldási tervezetet letettünk a tisztelt Ház elé. Ennek több eleme van, szeretnék is most erre hivatkozni. Előbb mondtam azt, hogy a kormánynak lett volna végül is négy éve, hogy tegyen valamit és megoldja ezt a válsághelyzetet. Erre szintén többen hivatkoztak már, Burány Sándortól kezdve, mint említettem, az LMPn és a Jobbikon át a felszólaló képviselőtársaimon ke resztül, hogy itt bizony négy év rendelkezésre állt volna arra, hogy a kormány tegyen valamit. Bizony az egy fontos tény, hogy az elmúlt négy évben 40 százalékkal emelkedett egy átlag devizaadós törlesztési részlete. Ez az elmúlt négy évre vonatkozik 2010hez képest. Tehát aki akkor körülbelül 50 ezer forintot fizetett, az most több mint 70 ezer forintot fizet törlesztőrészletként. Ezt nem lehet más nyakába varrni, ez bizony az elmúlt négy év következménye. Ez annak a gazdaságpolitikának a következménye, am ely a forint árfolyamát ennyire gyengítette. Tehát a hatalmas terhek az utóbbi időben rakódtak a devizahitelesek vállára. Ezért kellene nekik segíteni. Ez a kormánynak is, de megjegyzem, az egész országnak a felelőssége, hogy tegyünk valamit e téren.
