Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 30. hétfő (12. szám) - A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
374 hanem a családoknak a devizában nyilvántartott adósságát is tarthatatlan mértékben megnövelte. Magyarország akk or tud fejlődő pályára állni, hogyha hatékonyan tudjuk az ország külső függőségét csökkenteni. Ennek az egyik első lépése az, hogy a devizaalapú hitelszerződéseket kivezessük a magyar nemzetgazdaságból. Érdemes visszatekinteni, hogy ez a történet hol indul t el, és nem lehet elhallgatni, hogy a startpisztolyt nem más durrantotta el, mint Orbán Viktor 2001ben a 88/2001. kormányrendelettel. Innen ered a történet. Viszont itt rögtön meg kell állni, mert hallhattunk egy okfejtést a Szocialista Párt részéről, ho gy az egész devizaalapú hitelkrízis oka az, hogy az elmúlt négy évben romlott a forint árfolyama. Ezt nem egészen így látjuk, pont fordítva, ha úgy tetszik. (Cseresnyés Péter: Így van.) Az, hogy ez a krízis elmélyült, annak az az oka, hogy 2002 után - nem feltétlenül kormányzati felelősség ez, hanem jegybanki, a Járai, illetve Simorféle jegybankvezetések felelőssége - elsősorban mesterségesen magasan lett tartva a forint árfolyama. Ennek volt egy oka, hogy így gondolták az inflációt visszaszorítani, ami n em sikerült. (Cseresnyés Péter: Így van.) A következménye viszont az volt… Illetve még egy háttértörténés volt, hogy azért is tartották magasan a forint árfolyamát mesterségesen, mert a forintkamatok folyamatosan nőttek. Azáltal, hogy a forintkamatok nőtte k, gyakorlatilag ez a mesterségesen magasan tartott forintárfolyam szinte belekergette a családokat, illetve a kisvállalkozásokat ezekbe a devizaalapú hitelkonstrukciókba. Nem lehetett forinthitelhez jutni! És gyakorlatilag a mesterségesen tartott forintár folyam legalább részben, de nem kis részben felelőse annak, hogy meg lettek vezetve családok, kis- és középvállalkozások. Tehát az, ami a kétezres évek elején történt, gyakorlatilag állami szinten becsapása volt családoknak, becsapása volt kis- és középvál lalkozásoknak. Tehát nem dicsekedni kellene azzal, hogy korábban, 2010 előtt vagy 2011 előtt egész pontosan magas volt a forint árfolyama, hanem leginkább szégyenkezni, mert a mesterségesen magasan tartott forintárfolyam nagymértékben okozója annak, hogy e z a hibás termék elharapózott a magyar nemzetgazdaságban. És természetesen lett volna eszköz az akkori parlament és az akkori kormányok kezében, hogy megfékezzék ennek a hibás terméknek a terjedését. Én utalnék arra, hogy 20062007 fordulóján a svájci közp onti bank figyelmeztetett több keletközépeurópai országot az ilyen típusú termékeknek a kockázataira. Lengyelország lépett, Horvátország lépett, a Gyurcsány- és Bajnaikormányok viszont felelőtlen módon, illetve az akkori jegybankvezetés felelőtlen módon ezt a svájci figyelmeztetést figyelmen kívül hagyta. Kutya kötelessége lett volna a Gyurcsány- és Bajnaikormányoknak, illetve a Járai, Simorféle jegybankvezetésnek meg aztán 2010 után az Orbánkormánynak is megkezdenie azokat a tárgyalásokat a svájci kö zponti bankkal, ami lehetővé tette volna azt, hogy a bankrendszer megrendülése nélkül a devizaalapú hiteltermékeket ki lehessen vezetni úgy a nemzetgazdaságból, ahogyan ezt Horvátországban vagy például Lengyelországban, vagy más térségbeli országokban megt ették. Nem tették meg, és ezért, mondjuk ki, az elsődleges felelősség a Gyurcsánykormányt, a Bajnaikormányt, amelyik egy szemérmetlen banki magatartási kódexszel lefeküdt a bankoknak és természetesen a második Orbánkormányt terheli - nem beszélve a két jegybanki vezetésről. Érdemes azt is feleleveníteni, hogy milyen léptékűek voltak azok az intézkedések, amelyeket a kétharmad birtokában megtett a második Orbánkormány. (18.40) Itt lehet beszélni a végtörlesztésről, nyilvánvaló an ez majdhogynem ugyanannyira felületi kezelés volt, mint a folyamatos kilakoltatási moratórium, amit minden esetben megszavaztunk, mert jóérzésű ember nem tehetett mást, mint hogy megszavazza, de minden egyes esetben emlékeztettük a kétharmados többséget arra, hogy ez messze nem megoldás a problémára. A végtörlesztés azért nem volt egy hatékony eszköz a kétharmad dacára, mert pontosan azon az alsó 75 százalékon nem segített, akit leginkább veszélyeztetett alapvető megélhetésében az egé sz devizahitelkrízis.