Országgyűlési Napló - 2014. évi nyári rendkívüli ülésszak
2014. június 19. csütörtök (10. szám) - A pénzügyi közvetítőrendszer egyes szereplőinek biztonságát erősítő intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - ORBÁN GÁBOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
104 csőd, hanem még megmenthető, és az életben tartás célszerű és a közjót szolgáló döntés , és mindez nem közpénz felhasználásával történhet, akkor ezt meg kell tenni. A pénzügyi szervezetek életben tartása persze sokszor negatív felhanggal társul épp azért, amit már többször is említettem. Mindenki az állami pénzek, saját adófizetői forintjain k felhasználására gondol, hiszen a múltban ez nem volt példa nélküli. Ezért szeretném azonnal leszögezni, hogy a keretszabályozás egyik alapelve, hogy a közpénznek, az adófizetői pénznek az igénybevételére ne kerüljön sor. Az egyik fő eleme a törvényjavasl atnak a szanálási alap létrehozása, amely egy olyan, a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások díjbefizetéséből ütemesen, fokozatosan évek alatt felépülő pénztömeg, amely egy későbbi szanálási eljárás esetén a terhek viselésére forrást nyújt. Azután, hogy tisztáztam, hogy mi az a szanálás és mi ennek a célja, beszélni kell a feltételekről is: milyen feltételek esetén indulhat el egyáltalán egy szanálási eljárás? Nem lehet egy intézményt csak úgy szanálni, természetesen komoly feltételrendszert tartalmaz a törvényjavaslat. Ennek az egyik eleme a törvényben rögzített fizetésképtelenségi állapot megvalósulása vagy annak nagyon erőteljes valószínűsítése. Szintén fenn kell állnia annak a feltételnek, hogy bármilyen más intézkedéssel ne legyen helyreállítható a m űködés, tehát a szanálási intézkedés csak akkor következhet, akkor teljesül a fokozatosság elve, lehetővé kell tenni, hogy a legenyhébb intézkedések mentén megkíséreljék a helyreállítást, és csak ennek meghiúsulása esetén jöhetnek az erőteljesebb lépések. A harmadik szükséges feltétel az, hogy a közérdek azt indokolja, hogy a szanálási eszközök valamelyikét alkalmazni kelljen, tehát nagyobb tömeget érintsen, kihatása legyen a pénzügyi szektorra, számos intézményre vagy a gazdaság egészére. Az említett három feltételnek együttesen kell fennállnia, hogy megindulhasson a szanálási folyamat. Tisztelt Országgyűlés! A hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások esetleges szanálásának, vagyis az intézmények alapvető funkcióinak folyamatossága a pénzügyi stabilitás meg őrzése érdekében szükséges. Ennek az alapja a szanálási tervezés, vagyis az adott intézményekkel szemben alkalmazható lehetséges szanálási intézkedések és eljárások meghatározása. A Nemzeti Bankot jelöltük már meg tavaly szanálási hatóságként, most kap a N emzeti Bank olyan jogköröket, amelyek a szanálási folyamat végrehajtását lehetővé teszik. Ez azt jelenti, hogy az MNB dönt arról, hogy melyik intézményekre és csoportokra készüljön ilyen szanálási terv. Ez a kiindulópont, innen indulunk abban az esetben, h a nehézségek merülnek fel valamelyik intézmény életében, így a szanálási hatóság nem a nulláról indul, hanem már gyorsan, hatékonyan, előre végiggondolt ütemterv mentén tud lépni az intézmény terápiája, a megfelelő működés helyreállítása ügyében. A szanálá si terv tehát alapvetően már elő van készítve, az asztalfiókban van, és csak akkor veszik elő, ha teljesülnek a szanálási feltételek, viszont ekkor már lehetővé válik a kész szanálási terv alapján az azonnali beavatkozás, és nincs időveszteség. Márpedig az egésznek az alapvető sajátossága, hogy az időtényező rendkívül fontos, minél hamarabb megkezdődhessen a megfelelő terápia alkalmazása. Tisztelt Országgyűlés! A szanálási eszközökre utaltam, mielőtt a szanálási tervről megemlékeztem itt az előbb, nézzük vé gig, hogy melyek ezek. Négy lehetséges szanálási eszközt említ a törvényjavaslat azzal, hogy az egyik, az úgynevezett eszközelkülönítés kizárólag egy másik szanálási eszközzel karöltve alkalmazható. Ennek az az oka, hogy az eszközelkülönítés valójában az i ntézmény nem életképes részének a leválasztását jelenti, a szanálás során pedig a megmaradt kritikus funkciók továbbműködését is biztosítani kell, önmagában az eszközelkülönítés nem oldja meg a feladatot. Bár időbeli sorrendet nem állítunk fel az egyes sza nálási eszközök alkalmazására, az elsődlegesen alkalmazandó intézkedés elvileg a vagyonértékesítés lenne, tehát az, hogy a szanálás alatt álló intézmény tagsági részesedései, összes vagy egyes eszközei, jogai, kötelezettségei piaci szereplő részére kerülné nek átruházásra. Ha erre nincs mód, az átruházás egy áthidaló intézmény felé történne. Ezt az úgynevezett áthidaló intézményt kifejezetten a szanálási eszköz alkalmazása céljából
