Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. június 11. szerda (9. szám) - Egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
455 gazdaságpolitikai cselekménysorát, jelen pillanatban sem tudjuk kormányprogram híján megmondani azt, hogy mi lesz ősszel , mi lesz jövőre, vagy hogy a jelenlegi pályából következően 2016ig bezárólag szinte biztosra vehető megszorító csomag mit fog érinteni, milyen mértékben fogja sújtani az ágazatokat. Hiszen láthatjuk azt, ha csak a kormányhoz kötődő kiadásokat számoljuk, akkor is bizonyos becslések szerint akár 3,2 százalékot is elérhet a hiány idén GDParányosan. Ebből pedig következik egy olyan százmilliárdos kiigazítás már ebben az esztendőben, amit valamilyen útonmódon, bevételnövekménnyel, kiadáscsökkentéssel, de meg kell oldania a kormánynak. Ha ezt még meg is oldja valamilyen technikai trükkel, akkor is ebből a pályából 2016ig bizony megszorító csomag következik, és ennek az okai egyébként nem a kormányprogramból olvashatók ki, mert az nincs, nem az országgyűlési v álasztási kampány során letett programból olvasható ki, mert az nincs, hanem azon statisztikai adatokból, amelyek elképesztően beszédes módon mutatják azt, hogy az utóbbi négy évben mit okozott az a gazdaságpolitikának nevezett valami, aminek voltak átgond olt lépései, de voltak kapkodó és hatalmas hibái is. Ez az egész massza így egyben odajuttatta Magyarországot, hogy bizony levonhatunk súlyos következtetéseket, de nem látjuk előre a kormányzat cselekvési pályáját. Éppen ezért, bár van az előttü nk fekvő javaslatban számos pozitív irányba mutató elem, tehát minden olyasmire gondolok, ami magyar kisvállalkozók, közepes méretű vállalkozások életét megkönnyíti, arra gondolok, ami bizonyos magyar régiókat akár előnyökben is részesíthet, de összességéb en nem látjuk a mögötte húzódó stratégiát, víziót, pályát. Éppen ezért, bár én nem szeretném megelőlegezni, hogy hogyan fog szavazni a Jobbik frakciója e törvényjavaslat tekintetében, hiszen még akár módosítani is lehetne jó felé ezt az egészet, abban bizt os vagyok, hogy ez így ebben a formában nagyon kevés. Nagyon kapkodó, egy kicsit átgondolatlan, és hát azt is látnunk kell, hogy bizony ez következik valamiből. Következik abból, ha az elmúlt négy évet - most átállhatunk erre a terminológiára , tehát az e lmúlt négy évet, a 2010től 2014ig tartó időszakot vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a korábbi Orbánkormány ugye, 34 központi adóval vette át a kormányzást attól a szocialista, 8 évet felmutatni elég kemény módon tudó kormányzástól, amely 8 év alatt ler adírozta a magyar gazdaság egy részét, kiszolgáltatta Magyarországot a nemzetközi bankrendszernek. Gondoljunk csak a devizahitelállomány felszaporodására, gondoljunk csak a multinacionális cégek helyzetbe hozására. Tehát egy ilyen katasztrofális 8 év után 34 központi típusú adóval vette át az Orbánkormány a stafétabotot. A probléma az, hogy ma 41 ilyet találunk. És ahelyett, hogy kivezették volna a GyurcsányBajnaikorszak megszorításait, többségüket nem vezették ki, hanem újabb adófajtákkal súlyosbítottá k azt a helyzetet, ami 8 év után már így is elég súlyos volt, és látható az, hogy - ne én mondjam ezeket, mondják ezt a számok - az akkori kormányváltás óta a költségvetés nominális bevétele nemhogy infláció feletti, horrorisztikusan infláció feletti, majd nem 32 százalékkal emelkedett 2009ről 2013ra. Tehát látható az, hogy míg a cégeknek az adóterhelése azért lényegesen nem nőtt, legalábbis nem olyan szinten, mint a lakosságé, a lakosság terhelése és főleg a rá áthárított terhek összessége brutális módon emelkedett. És én azt is látom, hogy nem a lakosság közvetlen adóztatása az, ami kiugró szintet és növekményt mutat, de azt látom, hogy az őt érő közvetett hatások, az áthárítások bizony nagyon súlyos, több tíz százalékban mérhetők az önök előző, négyéves ciklusa során, és el is jutottunk ahhoz, hogy miért kevés és miért fájdalmasan gyenge ez a kis kozmetikai csomag, ami most jelen pillanatban előttünk van. Láthatjuk azt is, hogy miközben az úgynevezett különadók megmaradtak, a banki különadó, a tranzakciós illeték, a távközlési különadó helyébe lépett távközlési adók áthárítása folyamatos, minden ágazatban tetten érhető, van, ahol százszázalékos, van, ahol száz százalékot meghaladó, hiszen olyan banki ágazatot és struktúrát is találunk, ahol a kivetett adón ál jóval többet hárítottak át az érintett cégek, jellemzően következmények nélkül. De azt is elmondhatjuk, hogy még az olyan
