Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. június 11. szerda (9. szám) - Egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
456 egyszerűbbnek gondolt esetekben is, mint például a biztosítási adó, ott is fellelhető az, hogy közvetlenül, bár a biztosítást kötők fizetik meg, mégis az áthárítás tetten érhető. A baleseti adó esetében is egy autósokat terhelő extra adófajtáról van szó, és ezt a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás részeként bizony meg kell fizetni. De ezzel párhuzamosan egy másik rés is kialakult, hiszen az önkormányzatok tekintetében az a helyi iparűzési adó, amelynek beszedését régebben az APEH intézte, átkerült olyan hatáskörbe, hogy bár egy jó nagy százaléka ott maradhat helyben, és ezt bizonyos esetekben hasznosítják is, mégis mindemellett és mindezeken felül az önkormányzatok a gépjárműadóval, amelynek 40 százalékát tarthatják meg, az építményadóval, telekadóval, talajterhelési díjjal és az idegenforgalmi adóval egy kettős prés másik fogóját tudják kialakítani. Vannak egyébként olyan adótípusa ik, hogy ne csak negatív dolgokat mondjak, amit én bizonyos fokig és bizonyos filozófia mentén tudok támogatni. Ilyen például a népegészségügyi termékadó - amit lehet chipsadónak, bárhogy máshogy hívni , a mögötte húzódó filozófia mindenesetre nem elveten dő alapállásból. Hogy hogyan valósították meg, és mire fordították ennek bevételeit, azon lehet nagyon hosszasan vitatkozni. De egészen elképesztő átkeresztelések is előfordultak, amelyek szintén nem változtattak azon, hogy a 34ből 41 adótípus lett valami lyen útonmódon. Ennek eklatáns példája a munkaadói társadalombiztosítási járulékok megszüntetése, amelyből ugye, szociális hozzájárulási adó lett. A fő probléma ezzel az, hogy a pántlikázás részleges megszüntetése miatt sok esetben már nem kötelező nyugdí jcélokra fordítani a bevételeket, tehát a magyar emberek nyugdíjának a garanciája vagy legalábbis annak egyik pillére kiütésre, leépítésre került, ami tökéletesen elfogadhatatlan. De azt is láthatjuk, ha megvizsgáljuk az utóbbi négy és negyed év szerkezeté t, tehát azt a struktúrát, amin most kozmetikázni kívánnak minimális és elégtelen módon, akkor azt láthatjuk, hogy az áfabevételekből továbbra is évi 3000 milliárd környéke kerül az államkasszába, ugye ezt követi jellemzően a személyi jövedelemadó, de talá n az áfastruktúrába lehetett volna beavatkozni, ha a Jobbik javaslata szerint legalább az alapvető élelmiszerek és legalább a gyermekneveléshez szükséges cikkeknek az áfája először 5 százalékra, aztán később, az Unióval történő boksz után akár nulla százal ékra lett volna csökkenthető. Akkor nemcsak a magyar családok helyzete lett volna sokkal rózsásabb, mint jelen pillanatban, hanem talán az egész gazdasági struktúrát aláaknázó népesedési katasztrófa elhárításához is közelebb került volna Magyarország. Emlí tettem már a szociális hozzájárulási adót, amiből egy 2000 milliárd körüli bevétele származik a tbalapoknak, ez az, ami tulajdonképpeni pillérlebontásként veszélybe sodorja azt, hogy magyar emberek nyugdíja garantálható legyen a jövőben. Ráadásul most lép tünk az első olyan évbe, amikor a nyugdíjkassza már nem képes fedezni az aktuális nyugdíjkiadásokat. Innentől ugye, költségvetési forrásokból kell majd kiegészíteni, és egyes szakértői becslések szerint az államadósság kamatterheit 12001300 milliárddal tö rlesztjük évente, akár ilyen nagyságrendű teherré is nőheti ki magát az az összeg, amivel majd a tbalapokat, egyáltalán a társadalombiztosítást, a nyugdíjrendszert évről évre ki kell pótolni. Tehát ha egy ilyen kozmetikai jellegű javaslatcsomag van előttü nk, legalább utalásokat illenék találnunk arra, hogy mit tervez a kormányzat őszre, a jövő évre vonatkozóan, ha megszorít, akkor mihez nyúlna hozzá. Ennek következményében és ennek függvényében lehet ugyanis meghatározni azt, hogy milyen típusú kedvezménye kben lehet részesíteni a kisvállalkozókat, közepes méretű vállalkozókat, egyáltalán a magyar családokat annak érdekében, hogy átvészeljék ezt, az önök gazdaságpolitikájából következő kikerülhetetlen megszorító spirált. Nyilván, ha a Jobbik alakítaná a gazd aságpolitikát, akkor nem feltétlen beszélhetnénk megszorításokról. De azt láthatjuk, hogy miközben a cégek adóterhelése, mint említettem, érdemben nem változott 2009 és 2014 viszonylatában, a lakosság közvetlen adói, tehát személyi jövedelemadó és illetéke k tekintetében ez a teher 2020 milliárd forintról évi, nagyjából 1650 milliárdra csökkent az eltelt négy év során. Ám az itt kieső bevételeket messzemessze túlszárnyalták a közvetett módon
