Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. február 6 (341. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BARTOS MÓNIKA (Fidesz):
361 Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most napirend utáni felszólaláso k következnek. Kis türelmet, nézem, hogy a jelzett képviselők közül - négyen voltak - szeretettel üdvözlöm a kitartó Bartos Mónika képviselő asszonyt, a Fidesz képviselőjét. Megadom a szót 5 perces időkeretben az “Elkezdődött a Herman Ottóemlékév” címet v iselő felszólalásához. Öné a szó. BARTOS MÓNIKA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! “Legyünk büszkék arra, amik voltunk, s igyekezzünk különbek lenni annál, amik vagyunk.” Ez ennek az évnek az egyik üzenete, j elmondata, egy olyan esztendőnek, amelyben az utolsó magyar polihisztorra, halálának századik évfordulóján Herman Ottóra emlékezünk. Herman Ottó e gondolatát választották a szervezők, a Nemzeti Környezetügyi Intézet, mert azt hiszem, ebben a mondatban test et ölteni vélték mindazt, amiért Herman Ottó küzdött, élt, és amivel mindezt meg is tudta valósítani. De talán azért is erre esett a választásuk, mert úgy vélték, hogy halála után száz évvel ez a gondolat üzenet a mai generációk számára. Bevallom, én megsz ólítva érzem magam. Mert mit jelent büszkének lenni arra, amik voltunk, és igyekezni különbnek lenni annál, amik vagyunk? Herman Ottó felvidéki német családból származott. Nevét Carl Otto Hermannról magyarosította. Magyarnak vallotta magát, s habár hétéves korában csúfolták az iskolában akkor még hiányos magyartudása miatt, később a magyar nyelvet védve fellépett a nyelvújítók túlkapásai ellen. Oly fontosnak érezte a nyelv ápolását és magyarsága kifejezését, hogy már elismert tudósként egy londoni tudományo s konferencián magyarul adott elő. Nyelvválasztása nem kis meglepetést okozott. A sáskák, a pókok, a madarak és vonulásuk tanulmányozása, a halak kutatása, a halászat és a pásztorkodás témájának mint ősmesterségek feltérképezése, ezek népnyelvi kincseinek gyűjtése, ősrégészként a bükki ősemberlelet felismerése, publicisztikák, ismeretterjesztés, fényképészet, művészi színvonalú természet- és néprajzi hitelességű hangszerábrázolás; a millennium rendezvényei között egy pavilonban a magyar halászat bemutatása, amely programból nő ki a mai Magyar Mezőgazdasági Múzeum, a Magyar Ornitológiai Központ megalapítása, amely később Magyar Madártani Intézet néven folytatta munkáját, a “madarak és fák napjának” kezdeményezése; 14 könyv, 1140 tételből álló bibliográfia, ta nulmányok, közzétett előadások, illusztrációk, folyóiratok; róla elnevezett utcák, múzeum, őt ábrázoló szobrok. Csupán felsorolás Herman Ottó életművéből, egy olyan korszakot és utókort formáló tudós életművéből, aki nem végzett egyetemet, s aki úgy foglal kozott népzenével, népzenei kutatással, hogy élete végére - Beethovenhez hasonlóan - megsüketült. Már nem hallotta a számára legkedvesebb zenét, a természet hangjait, a madarak énekét sem. Mert mit jelent büszkének lenni arra, amik voltunk, és igyekezni kü lönbnek lenni annál, amik vagyunk? Mit tanít nekünk Herman Ottó? Gyökereket és kötődést a hazánkhoz, az otthonunkhoz, ami táplál és erőt ad; szenvedélyességet, amellyel a munkánkat, a szolgálatunkat végezzük; élethosszig tartó tanulást, amely képessé tesz arra, hogy mindennap többek legyünk; akaraterőt és felülemelkedni tudást, amely túllendít saját egyéni megpróbáltatásainkon; alázatot, amely segít megtalálni a helyes nézőpontot és megérteni szerepünket és helyünket a világban. Ezekre az értékekre mai vilá gunkban talán még nagyobb szükség van, mint eddig bármikor. Szükségünk van kötődésre, szenvedélyre, akaratra és alázatra, hogy leküzdjük nehézségeinket. Sokan felismerték Herman Ottó üzenetét, hiszen a közel félszáz nemzeti parki program mellett kulturális intézmények és civil szervezetek rendezvényei, vetélkedői, megemlékezései, tudományos előadásai, kiadványai gazdagítják majd az emlékévet. Hála a Nemzeti Környezetügyi Intézetnek, a
