Országgyűlési Napló - 2014. évi tavaszi ülésszak
2014. február 6 (341. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
362 kormány támogatásának és a közös értékeinkben és örökségünkben hívő ember eknek, a Herman Ottóemlékév mindannyiunk élménye, közös sikerünk lehet. Egy olyan élmény, egy olyan siker, amely még inkább közösséggé formál minket, amely után erősebbek, magabiztosabbak lehetünk, és amely alatt tanulhatunk egymásról, egymástól és önmagu nkról, és megtanulhatjuk, hogyan legyünk büszkék arra, amik voltunk, s igyekezzünk különbek lenni annál, amik vagyunk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megkérdezem, a kormány nevében ki kíván vá laszolni. (Jelzésre:) Illés Zoltán államtitkár úrnak adom meg a szót. DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Tisztelt Ház! Én, a kicsiny, hogyan is merészelhetek szólni a nagy, a polihisztor és az őstehetség halálának századik évfordulója kapcsán? Két mentségem van, és két megtisztelő dolog az, ami miatt mégis ezt megtehetem. Először is a magyar kormány nevében beszélek erről a kiváló férfiúról halálának századik évfordulója kapcsán, másrészt pedig én, a kicsiny, aki délvidéki magyarként születtem, szabadkaiként, és aki elkötelezett környezet- és természetvédő vagyok, csak megtisztelőnek tekinthetem, annak is tekintem, hogy a magyar kormány nevében szólalhatok erről a kiváló férfiúról. (16.10) Most van halálának 100. évfordulója. Breznóbányán született, 1835. június 26án, és Budapesten hunyt el, 1914. december 27én. Én, a kicsiny, azért is beszélhetek, mert erőt ad, hogy őróla, a nagyról beszélhetek. Nekem is erőt ad, határon kívül született m agyarként, és ha fölmerül bennem a kérdés, hogy ki a magyar, azt kell mondanom, hogy mindenki, aki magát annak vallja. Az én családomon túl még inkább illik ez őrá, hiszen tudjuk, hogy német családban született. Ugyanakkor milyen nagyszerű dolog, hogy ez a vidék, ez a táj, ez a természet, ez a haza úgy fog meg emberek száz- és százezreit, a történelmünk évszázadain keresztül milliókat és milliókat, hogy ugyan nyelvük és kultúrájuk, családi hátterük máshonnan eredeztethető, mégis, itt nőnek föl, és ebbe a ha zába szerelmesednek bele, és ezt a természetet szeretik, és az itt élő emberek boldogulását kívánják. Ő az utolsó magyar polihisztor, és népszerűsége, megbecsültsége a mai napig töretlen. Számomra is meglepő, hogy amerre csak járok, és most, ezen év kapcsá n még inkább, akár fiatal, akár idősebb emberek tömkelege tud Herman Ottóról és munkásságának ezen vagy azon részletéről. A mai napig töretlen az emléke, és ezt a hagyományt, ezt az élő hagyományt, az emlékét is akarjuk ápolni azzal, hogy a magyar kormány úgy döntött, hogy a 2014. évet, halálának 100. évfordulóját Herman Ottóévvé nyilvánítja. Személye kiemelkedik korából, és már életében példaképül szolgált, és hát szolgál most is, mert az a mondás, amit képviselő asszony is említett, idézem Herman Ottót: “legyünk büszkék arra, amik voltunk, és igyekezzünk különbek lenni annál, amik vagyunk”, egy zsinórmérték, és mindnyájunk számára mérvadó. Nemcsak magyarként, hanem emberként és magyarként egyúttal. Természettudós, néprajzkutató, nyelvész, régész, politiku s. A magyar halászatról írt, csodálatos ábrákkal saját kezűleg illusztrált könyve máig világszerte jegyzett alapmű. Megírta a magyar állattartás történeti összefoglalóját, szakszótárát és Magyarország teljes pókfaunáját. A madarak hasznáról és káráról ízes stílusban írt szövege alapmű az olvasni tanuló gyerekek számára a mai napig. És persze nem mindnyájan gyerekkorunkban kerülünk kapcsolatba Herman Ottóval és munkásságának ezen vagy azon részletével, de az idő múlásával bizony felnőtt fejjel is oly sokan t ámaszkodnak arra a tudásra, ami az övé volt, és amit megmutatott kincsként a világnak, megmutatott a magyarságnak. Nemzetközileg elismert madártani tudós. Az 1880as évektől kezdett behatóbban foglalkozni a tudományos madártannal. Az életmód- és táplálkozá skutatást részesítette előnyben, elsősorban azért, hogy rámutasson a madárvédelem fontosságára. A Magyar Ornitológiai Központ alapítója, amelynek munkatársai 1908ban a világon harmadikként kezdtek el szervezett
