Országgyűlési Napló - 2013. évi téli rendkívüli ülésszak
2013. december 16 (337. szám) - A nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SÁGI ISTVÁN, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FARKAS GERGELY (Jobbik): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FARKAS GERGELY (Jobbik):
138 …tárgyalja a Ház, majd pedig holnap reggel már döntést is hozunk. Nem is feltétlenül a saját szemszögünkkel, velünk van gond, hisz mi megpróbálunk felkészülni rá, hanem azokkal, akik érintettek ebben az ügyben; a tankönyvesekkel, pedagógusokkal és mindenkivel, akinek a napi munkája kapcsán felmerülnek ezek a problémák, és akiknek van véleménye a jelenlegi tankönyvellátási r endszerről, és akik ehhez is szerettek volna véleményt nyilvánítani. Tudjuk jól, hogy például a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületével, vagy a Tankönyvesek Országos Szövetségével nem történt egyeztetés. Kérdezem, hogy egyáltalán történte valakivel. Az államtitkár asszony nagyon büszkén adta elő ennek az egész törvényjavaslatnak az önök által elképzelt célját. Kérdezem, hogy ezt megosztottáke másokkal is, és a szakmabelieknek mi volt erről a véleménye, mert tudomásunk szerint nem történt egyeztetés. Még egyszer mondom, ez a fajta gyors eljárás, ahogyan az államtitkár asszony szavaiból kiderült, azért szükséges, hogy jövőre már be tudják vezetni ezt a rendszert. Az, hogy eddig nem tudtak elkészülni ezzel a törvényjavaslattal, ez az önök hibája, az önök jogalkotási problémája, de nem tudom, hogy miért a szakmát hozzák ezzel is kényelmetlen, kellemetlen helyzetbe, és miért alakítanak ki olyan szituációt, amikor nem tudnak ebben a kérdésben véleményt nyilvánítani. (21.30) Az vitán felül áll, és ez az egy d olog szerintem, amiben egyetérthetünk ezen törvényjavaslat esetén, hogy az, ami a tankönyvpiacon jelenleg van, hogy több mint 5000 tankönyv található, nem tartható. Ezt mi már többször elmondtuk a korábbi viták során is, hogy igenis, itt szükség van egyfaj ta minőségi szempont érvényesítésére és azon tankönyvek kiszűrésére, amelyek nem valók a diákok kezeibe. Ez a dolog, amiben egyetértünk, de sajnos több ilyen nem nagyon lesz a mai vita folyamán, amiről tudok így nyilatkozni. Ugyanis az a módszer, amit önök ilyen gyorsan, átgondolatlanul hajtanak végre, véleményünk szerint egy nagyon rossz irány. És hogy mennyire gyors, mennyire átgondolatlan, azt mutatja az, hogy önök még egy héttel ezelőtt, a december 10ei kormányülésen egy teljesen más törvényjavaslatot tárgyaltak. Olvasható ez az interneten, tudjuk ezt nagyon jól, köze nincs ennek, legalábbis nagyon kevés köze van a most benyújtott törvényjavaslatnak ahhoz, amit egy héttel ezelőtt önök megtárgyaltak. De nézzük a konkrét kritikákat! Az egyik ilyen, leghan gsúlyosabb problémánk az, hogy a törvény hatálybalépésével a tankönyvvé minősítési eljárásokat azonnali hatállyal megszüntetik. Ez több kérdést is felvet. Például mi történik, ha az iskolák, akik ebben a tanévben megkezdtek egy tankönyvsorozatot, most felm enő rendszerben majd nem tudják folytatni, megrendelni ezeknek a folytatását, ezáltal váltani kell a tankönyvek esetén, ami a diákoknak rossz, hogy megkezdenek egy adott tankönyvsorozatot, majd pedig a következő évben nemhogy ennek a folytatásából tanulnán ak, hanem egy másikból kénytelenek tanulni. De probléma az is, hogy jelenleg közel 200 eljárás, minősítési eljárás folyik. Az egy dolog önmagában, hogy ezeknek a díjait vissza kell fizetni az államnak, ami sok tízmilliós, lehet, hogy százmilliós nagyságren dű pazarlást, pénzkiadást jelent az államnak; de egy nagyon komoly kérdést is felvet, amiről a bizottsági ülésen is egy hosszas vita alakult ki, és nem mi, ellenzéki képviselők, hanem Pokorni Zoltán elnök úr vetette fel ezt a kérdést, ő adott be erre módos ító javaslatot, miszerint ezeknek a kiadóknak, ezeknek a szerzőknek az elmaradt haszon kapcsán kártérítést kell majd fizetni. Ők ugyanis számos esetben több éven keresztül dolgozták ki ezeket a tankönyveket, amiket most a minősítési eljárásra benyújtottak. Azáltal, hogy a minősítési eljárás rájuk nézve megszűnik, a tankönyv és ezáltal a munkájuk is kárba vész, és nagyon valószínű, hogy egy bíróságon ez bizony megállná a helyét, és százszámra alakulnának ki a kártérítési perek, amelyek aztán több százmillió forintot jelentenének az államnak, ha ezeket a bíróság helyben hagyja. Kérdezem, hogy ezzel foglalkoztake, és ha igen, akkor az önök véleménye szerint mi lesz ezeknek a kártérítési pereknek a végeredménye. A törvény nagyon homályosan fogalmaz, és az egyik legnagyobb problémánk az, hogy ez egyfajta kerettörvény, egyfajta biankó törvény, aminek egy teljes paragrafusa, az 5. § csak arról szól,
