Országgyűlési Napló - 2013. évi téli rendkívüli ülésszak
2013. december 16 (337. szám) - A nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SÁGI ISTVÁN, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FARKAS GERGELY (Jobbik): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FARKAS GERGELY (Jobbik):
139 hogy milyenfajta felhatalmazásokat kap a kormány, az Oktatási Hivatal, a miniszter, a szakminiszter, hogy majd egy ké sőbbi rendeletben meghatározza, hogy pontosan milyen módon és ki által, éppen az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által vagy a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. által, vagy ki által lesz ténylegesen ez a tankönyvellátás megoldva, ki is lesz a kiadó. Egyáltalán nem tudjuk azt, hogy mi fog itt történni. Önök tehát kérnek most tőlünk látatlanban egy biankó csekket, egy felhatalmazást anélkül, hogy részleteket árulnának el, nemcsak nekünk, hanem a szakmai képviselőknek is ez ügyben. Ezt mi szintén a korábbi tapaszta latunkra hivatkozva nagyon rossz eljárásnak, nagyon rossz iránynak tartjuk. Fontos az a kérdés is, hogy az egész átállás, részben a már említett esetleges bírósági kártérítési perek költsége, de az egész átállás felvet költségvetési támogatásforrásokat. Ké rdezem én, hogy most, amikor már elfogadtuk a jövő évi költségvetés fő sarokszámait, beterveztéke ezeket a költségeket. Ha igen, mégis milyen költségeket terveznek a jövő évre az egész átállásra, és megvane ennek a fedezete, forrása most, amikor már lezá rult a költségvetési sarokszámok tárgyalása, azokat már az Országgyűlés elfogadta. Az 5. §ról már szóltam, amely tényleg egy biankó csekket jelent tulajdonképpen, és néhány módosító javaslatunkról szeretnék még szót ejteni. Az egyik ilyen, amely sok vitát kiváltott már, arra irányult, hogy az önök javaslata szerint évfolyamonként, tantárgyanként két darab tankönyvet hagynának jóvá, tehát a miniszternek, az illetékes személynek két darab tankönyvet kellene kijelölni, amik közül választhatnának az iskolák. M indezzel párhuzamosan önök a miniszternek a jogkörébe adják annak meghatározását is, hogy mi számít majd tankönyvnek, mi kerülhet fel a tankönyvjegyzékre, és a kettő, ha együtt nézzük, részünkről nem logikus lépés. Miért van szükség egy ilyen komoly korlát ozásra a két tankönyv esetében, miközben önök azt mondják, hogy a miniszternek van egyfajta joga arra, hogy meghatározza, hogy mi számít minőségi tankönyvnek, és miből tanulhatnak a gyerekek. Remélem, érti államtitkár asszony, hogy a kettő mintha ütné egym ást. Ha egyszer megbíznak a miniszterben, hogy ő majd eldönti, hogy mi a jó, akkor miért van szükség korlátozásra? A bizottság ülésén is komoly vita alakult ki ebből, és lehet, hogy kiábrándító lesz államtitkár asszonynak, de a kormánypárti képviselők is e gyetértettek ezzel a felvetésünkkel, hogy nem logikus az, hogy szükség van erre a korlátozásra. Mondom még egyszer, nem logikus, hogy ha a miniszter kezébe adnak egy ilyen lehetőséget, akkor miért kell bekorlátozni. Miért mondják önök azt, hogy nem létezik egy adott tantárgyból egy adott évfolyamon, mondjuk, három vagy négy minőségi könyv? Úgy gondolom, hogy államtitkár asszony sem tud erre logikus választ adni. Mi azt kezdeményeztük a módosító javaslatunkkal, hogy ne legyen ilyenfajta korlát. Igenis, lehet nek olyan tantárgyak, amikor több könyvet fog jó könyvnek tartani az adott miniszter. Illetve az is egy szempont, és ez is bizottsági ülésen elhangzott, és nagyon logikus is, hogy amikor valaki nekilát, úgy gondolja, hogy ő kifejleszt egy tankönyvet, megír egy új tankönyvet, akkor teljesen elveheti az a kedvét, hogy tudja, hogy az a két tankönyv, ami maximálisan a tankönyvjegyzéken megtalálható, ezek száma fix, újabb tankönyvet csak ezeknek a kiütésével lehetne oda felvetetni, ami azért nem reális. Hisz a t anárok is ragaszkodnak a régi könyvekhez, tudjuk nagyon jól, hogy egy váltás nehezen megy, és ezáltal az újító erőt, ami egyes szerzőkben meglenne, az új oktatási vagy pedagógiai irányzatokat is, amit egy tankönyv meg tudna jeleníteni, ez a két fix tanköny v el fogja venni, és nem fogja motiválni a szerzőket arra, hogy új tankönyveket dolgozzanak ki. Lezárva ennek a módosító javaslatunknak az indoklását, arra kérem államtitkár asszonyt, gondolják meg, hogy szükség vane egyáltalán itt egyfajta korlátozásra, miért nem elég az a rendszer, hogy majd a miniszter eldönti, hogy mi is lehet tankönyv, mi nem. A másik módosító javaslatunk arra vonatkozott, hogy fel van sorolva a törvényben, hogy kik kezdeményezhetik a tankönyvvé nyilvánítást, és az előző törvénnyel el lentétben jelenleg csak a könyvkiadást folytató jogi személy, a miniszter és a szakképzési tankönyv esetén a szakképesítésért felelős miniszter van megnevezve, míg az előző törvényben a szerző is benne volt. Mi azt tartanánk
