Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 9 (299. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Jakab István): - SIMON GÁBOR (MSZP):
79 az önkormányzattal kötött megállapodás értelmében. Sajnos a zonban a szociális temetés teljesen morbid ötletének az eltörlésére nem került sor. Hangsúlyozom, az a kormányzati szándék, hogy a leginkább rászorulók számára biztosítani akarják azt, hogy lehetőségük legyen az elhunytjaikról gondoskodni, megoldható lenne máshogy is. Nem kellene ilyen morbid ötletekkel bombázni Magyarországot. Lehetne például a temetési segély összegét megemelni vagy később az önkormányzati segélyhez való hozzáférés bővítésében segíteni, de akár a társadalombiztosítás rendszere is alkalmas lenne arra, hogy ha tényleg ez lenne a kormányzati szándék, akkor ezt megtegyék. Itt azonban egy teljesen más helyzet van. Azt látjuk, hogy ha szociálpolitikáról van szó, akkor a kormány mindenféle támogatást és segítséget egyszerűen feltételhez akar kötn i, s most már láthatóan nincsenek gátlásai a tekintetben, hogy mit illik és mit nem illik csinálni ezzel kapcsolatban. Június 4én az Országgyűlés önkormányzati és területfejlesztési bizottságában került sor ennek a törvényjavaslatnak a megvitatására, és o tt Farkasné Gasparics Emese, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára a következőket mondta: “Az a gondolat vezérelt minket, hogy ne mindent az államtól várjanak el az emberek, igenis működjenek közre családtagjaik végtisztességének a megadásában.” Ezze l szemben mindenki számára nyilvánvaló, hogy az elhunyt hozzátartozójától aktív közreműködést elvárni egyszerűen súlyosan beleavatkozik a családok intim szférájába. Ez egy rendkívül tapintatlan felvetés, tisztelt képviselőtársaim, ez egy rendkívül morbid ö tlet. (18.20) Rendkívül morbid ötlet feltételhez kötni ezt a segítséget. Ráadásul önök nem vesznek tudomást arról, hogy itt temetési szolgáltatásokról van szó, és ez szakemberek közreműködését igényli. Megvan annak az oka, hogy miért szakemberek végzik eze ket a procedúrákat. És ráadásul nem vesznek önök tudomást arról sem, hogy milyen kulturális szokások vannak egyes területeken, milyenek a temetkezési szokások. Itt, e ponton súlyosan beavatkoznak a családok intim életébe is. Azt gondolom, a Lehet Más a Pol itika azt gondolja, hogy ilyen segítség teljes mértékben elfogadhatatlan. Kérjük önöket, gondolják végig azt, hogy ezzel kapcsolatban ilyen morbid ötleteket egyáltalán az Országgyűlés elé hogyan képesek terjeszteni. Köszönöm. (Szórványos taps az LMP soraib an.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Simon Gábor képviselő úrnak, MSZPképviselőcsoport. SIMON GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szomorúan látjuk azt, hogy a zárószavazás előtti módosítók érdemben nem változtatták a helyzetet. Azon az előterjesztésen, amelyet még az előző ülésszak végén megtárgyaltunk, érdemi módon nem változtatott a zárószavazás előtti módosító, technikai és kisebb léptékű pontosítások ugyan vannak benne, de az, ami ott kifogásolható elem volt, ugyanúgy megmaradt. Nem érthető, hogy miért kellett akkor önöknek, ha amúgy az előterjesztésen ilyen módon nem kívántak változtatni, ezt a halogató taktikát lefolytatni. Az előzmények világosak, hiszen a fogyasztóvédelmi bi zottság ülésén került először szóba, majd később az előterjesztésben, a törvényben is feltüntetve az úgynevezett szociális temetés fogalma. Már akkor is világos volt, hogy az, amit a törvénytervezetben önök megoldásként javasolnak, arra ad választ, amit ne m kérdezett senki. Ott, ahol egyébként a problémák voltak, nem ad választ az előterjesztés; továbbra sem áttekinthetők a költségek, nem világosak a szolgáltatási szerződések, sokszor számonkérhetetlen a szolgáltatások minősége. A temetési segélyt beolvaszt ották egy általános önkormányzati segélybe. Ez egy sajátos formája a takarékoskodásnak, hiszen így is el lehet vonni a szegényebbektől azt a támogatást, hogy gyakorlatilag megszüntetem azt a támogatási formát, és beolvasztom egy másik támogatásba, ami aztá n már majd lehetőséget teremt arra, hogy esetleg abból ne tudjon részesülni.
