Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 16 (302. szám) - A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
490 jelenlegi kormányzati felsőoktatás irány ai azonban - ahogyan látjuk - eléggé más utakon járnak, másrészt pedig a már végzettek részére kellene olyan feltételeket biztosítani, hogy a pályán is maradjanak. Mivel sem az intézményvezetők képesítési követelményeinek, sem a műtárgykölcsönzés feltétele inek ilyen módon történő megváltoztatása szakmai érvekkel nem támasztható alá, továbbá a szakma kialakult gyakorlatát alapjaiban veszélyezteti, ezért a benyújtott módosító javaslatokat a kulturális szakmához hasonlóan az LMP nem támogatja. Ha ezt elfogadjá k, ez megint csak a kormánypárti képviselők és az általuk kiszolgált jobboldali kulturális lobbi javaslata lesz, senki másé. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra kö vetkezik Hiller István képviselő úr, MSZPképviselőcsoport. Öné a szó. DR. HILLER ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Igen tisztelt Előterjesztő Képviselő Úr! Államtitkár Úr! Ennek a törvénymódosításnak vannak olyan rés zei, amelyekről érdemes és értékes vitát lehet folytatni, amelyekről fontos beszélni, és vannak olyan részei, amelyek sajátos megközelítésűek, és látni kell, hogy valójában mi van mögötte. Nézzük először az első részt! Az nemcsak Magyarországon, hanem nemz etközileg, Európában szinte minden kulturális politikánál felmerülő probléma, amiről a beadványt, a törvénymódosítást benyújtó képviselő urak gondolkodnak, történetesen azon, hogy hogyan lehet mobilabbá tenni, ilyen értelemben tehát jobban szem elé vinni a zokat a műtárgyakat, műtárgycsoportokat, értékes és szép múltunk részét képező nemzeti kincseinket, amelyeket a bemutatótermek, a kiállítások, legyenek azok alkalmi vagy állandó kiállítóhelyek, egyszerűen nem tudnak bemutatni. Érdemes felfigyelni arra, hog y nemcsak országokon belül, hanem országok között is teljesen új mozgás figyelhető meg. Nem túlzó itt a hasonlat, hiszen a magyar kulturális múlt tárgyi emlékei kiállják az összehasonlítás próbáját - amiről fogok majd néhány mondatot mondani , miközben ne mzetközileg, illetve az adott ország belső szakmai közvéleményében annak idején ez nagy vitákat váltott ki. Franciaországban hónapokon keresztül vitatkoztak azon, amikor a Louvre vezetése először úgy döntött, hogy külföldi, ráadásul Franciaországtól távoli országokba a Louvre - amelynek, mint tudott, minden egyes műtárgya a Francia Köztársaság tulajdona - hosszú időre, valóban több évtizedre külföldre kérés esetén elviszi, ott az az intézmény, amely ennek bemutatására épül, a Louvre nevet viselheti - ezek t ermészetesen raktárakban, a Louvre lerakataiban levő csodálatos műtárgyak , ezért cserébe a francia állam, a francia kulturális politika, illetve a Louvre igen jelentős ellentételezést, pénzt kap. Vannak ugyanis olyan országok, amelyeknek a nemzetközi ért elemben is figyelemre méltó kulturális javai csekélyebbek, a pénzük viszont több. Így jön létre AbuDzabiban és Dubajban az elkövetkező fél éven belül Louvre. Néhány nappal ezelőtt ezért döntött úgy Róma városának szenátusa Róma nemrég megválasztott polgár mesterének a javaslatára, hogy Róma város, ilyen értelemben az Olasz Köztársaság tulajdonában levő, ám raktárakban őrzött csodálatos műtárgyakat hasonló célra, a tulajdonjog megváltoztatásának még csak a kísérlete nélkül is megpróbálja előtérbe hozni. E vi ta keretében hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy miközben nagy római múzeumokban, a Róma területén levő múzeumokban, például a Vatikánban is milliós a látogatottság, ezeket a csodálatos műtárgyakat, amelyek egyszerűen már nem férnek el például Róma vá rosában a Capitoliumon, a XIX. században épített római gázgyár telepén mutatják be, ahol ezres nagyságrendű a látogatás, miközben világklasszis dolgokat lehet látni. Ezért tehát annak a felvetése, hogy a mi országunkban raktárakban porosodó, az országunk t ulajdonjogát megkérdőjelezhetetlenül képző műtárgyak valamilyen módon bemutatásra kerüljenek,
