Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 16 (302. szám) - A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
491 ezek mobilitása oldódjék, egy figyelemre méltó gondolat. Ennek a részleteiről érdemes beszélni, lehet és kell csiszolni. Azt gondolom, hogy a vita során erről még lesz szó, de annak felvetése, hogy egyébként megkérdőjelezhetetlenül a magyar állam tulajdonából ki nem kerülhető értékek mobilitása nőjön, ez beleilleszkedik abba a nemzetközi vitába, amiről az előbb szót ejtettem. Tehát én ezt nem tartom sem tabunak, se m istenkísértésnek; ez egy, a modern európai kulturális politikákat komoly kérdés elé állító feladat. Arról itt érdemes szót ejteni, hogy sajnálatos módon igenis van arra példa, méghozzá az elmúlt két év történetében, hogy egy nagyszerű, szakmai értelemben is világszínvonalon megrendezett itáliai kiállítás - ezt Arezzo városa rendezte - kért Magyarországról műtárgyat, a magyarországi műtárgyat - ez egy egyébként megyei múzeum tulajdonában, illetve őrzésében lévő műtárgy - a múzeum igazgatója szakmai alapon kölcsönadta volna, majd az igen tisztelt kormánypárti frakció soraiban ülő adott megyei közgyűlési elnök ezt letiltotta, a múzeumigazgatót, akinek aztán mindenféle szakmai végzettsége volt, ezért kirúgatta, sikerült barbár módon nem kölcsönadnunk teljesen szabályos kérésre műtárgyat Itáliába, amit egyébként meg is háláltak, mert miközben Angliából, Franciaországból, az Egyesült Államokból, Spanyolországból ott álltak a műtárgyak, nekünk csak egy üzenet jött, hogy tőlük soha többet ne is kérjünk semmit. (21. 40) Ez a valóság. Ez nem valami fiktív elképzelés; nyilván személyre, névre, esetre pontosan utánanézhető, hogy miről beszélek. A másik része az eddigi vitában is elhangzott gondolatoknak a szakirányú végzettségnek mégiscsak valamilyen oldása. Államtitkár úr azt mondja, én hajlandó vagyok elhinni, háromszor azt mondta itt a képviselő asszonynak, hogy nem, hogy történetesen itt egy jogharmonizációról van szó, különböző jogszabályok közötti egység megteremtéséről. Bár kevesen vagyunk, jegyzőkönyv mégis készül , a pulpituson elnök ül, ez a Magyar Országgyűlés formálisan is teljesen hivatalos ülése. Egy képviselő asszony felszólalására az hangzott el, hogy történetesen nincs itt semmi a háttérben, nincsen semmilyen személyi kombináció a háttérben, csak egyszerűen különböző szintű jogszabályok között az egység megteremtése. Az államtitkár úr elmondta háromszor a kétkedését bejelentő képviselő asszonynak a felvetésre, hogy nem. Én az államtitkár úrnak hiszek. De ha a közeljövőben mégis azt hallom, hogy mondjuk egy k iemelt kulturális intézményünk éléről a saját kinevezési idejét még be nem töltött vezetőt leváltják, és helyére egy szakirányú végzettséggel még nem rendelkező, ám kormányzati tapasztalattal, ha nem is hosszú időn keresztül, de már tapasztalatra szert tet t embert tesznek, akkor önök nagyon kellemetlen helyzetbe kerülnek. Azt akarom tehát mondani, hogy itt vagyunk most a Magyar Országgyűlés képviselői közül durván tízen. Ott elnök elnököl a tisztikarral. A jegyzőkönyv megörökíti. Ha mégis, valamilyen véletl en kapcsán, mert ne is legyen tudatos kultúrpolitikai, eredendő elképzelés mögötte, de ha mégis azt halljuk az elkövetkező hetekben, ebben a naptári évben, az elkövetkező hónapokban, hogy valamelyik kiemelt kulturális intézményünk vezetőjét, még mielőtt le telne az ő kinevezése, önök leváltják, és szakirányú végzettséggel mégsem rendelkező, ám az önök kormányában vagy kormányzati rendszereiben sajátosan rövid ideig, de mégis teljesítő ember kerül oda, akkor a szavahihetőségük nagyon nehéz helyzetbe kerül. Az , amit mondtam, végig feltételes mód volt. Mert én annak hiszek, amit az államtitkár úr itt, mindannyiunk előtt három, egyszerű és jól érthető, egyébként ugyanazon magyar szóval, történetesen: nem, elmondott nekünk itt, a Magyar Országgyűlés képviselőinek. Legyen így! A feltételt még egyszer nem mondom el, és akkor kérjük annak elismerését, hogy következménye kell legyen, hogy bár önök mégis tudnak valamit, mégis készülnek valamire, de önök az Országgyűlésben, itt azt mondják, hogy ez nem így van.
