Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
4339 Államtitkár Úr! Önök ol yan embereket védenek, akik nem számoltak el a saját múltjukkal, meg a lelkiismeretükkel. Önök ezeket az embereket védik azokkal szemben, akik viszont szeretnék tudni, hogy mi történt velük, mi történt a családjukkal, a családtagjaikkal és a felmenőikkel, és végre tisztán szeretnének látni ebben a kérdésben, adott esetben 5060 év távlatában is. Miért ezeknek az embereknek az oldalán állnak, államtitkár úr? 1990et követően Boross Péterék, annak idején, Gálszécsy András, az akkori titokminiszter - ugye, ez a kérdés már nem új keletű, ezt a vitát, amit most folytatunk, az elmúlt 23 évben már jó párszor lefolytatták ennek a háznak a falai között, először 1990et követően. Akkor még az volt az indok, hogy nem szabad szétverni a hálózatot, nem adhatjuk ki az ado tt esetben még most is aktív ügynököket. Gyakorlatilag ez az ürügy annak idején is elsikkadt, mert akkor sem volt a szolgálatoknál teljes takarítás, mert akkor azt mondták, hogy ezeket a szolgálatokat, rendszereket nem lehet egyik percről a másikra lecseré lni és újjáépíteni. De nagyon remélem, hogy nem arról van szó, hogy most még mindig olyan ügynököket védünk, akik már akkor is szolgáltak és azóta még mindig! 1991ben, ’92ben ez az érv még megállhatta a helyét. Van rá negatív példa, akkor is Csehországga l példálóztak. El lehet mondani, hogy mi történt Csehországban, ahol megcsinálták ezt a teljes takarítást, majd pedig az volt, hogy az orosz maffia olyan szinten furakodott be az államigazgatásba, meg a gazdaságba, egész egyszerűen azért, mert nem volt, ak i feltartóztassa őket. Ez is egy indok lehetett akkor, hogy kicsit óvatosan. De eltelt 23 év azóta. Nagyon remélem, hogy a szolgálatoknak nincsenek olyan dolgozói és ügynökei, akik 1989 előtt is már állományban voltak. Nagyon bízom benne, hogy nem erről va n szó. De államtitkár úr, akkor önök valakiket mégiscsak védenek! Önök valakiket mégiscsak védenek akkor, amikor az aktanyilvánosság teljessé tételéhez nem járulnak hozzá. Erre a kérdésre válaszoljon, legyen szíves! Egyszerűen, tömören és röviden. Amikor o dáig eljutunk, hogy az a párt itt mellettünk, amelynek mondjuk, egy képviselője nincsen jelen, akkor ennek a pártnak a képviselői, akik jogutódjai azoknak, akikről egyébként ez a javaslat szól, amikor ennek a pártnak a képviselői - bocsánat elnök úrtól és jegyző úrtól természetesen, ők itt vannak , szóval, amikor ennek a pártnak a képviselői, amikor a Magyar Szocialista Párt képviselői akarnak többet, nagyobb nyilvánosságot, határozottabb szembenézést a kommunista múlttal; ez nem szégyen az önök számára, á llamtitkár úr?! És most abba ne menjünk bele, hogy persze, igen, ők is az elmúlt 8 évben - az elmúlt 8 év, ugye - megtehették volna, persze, akkor is sok vita volt, fordított volt a szereposztás, akkor éppen az SZDSZ akarta az ügynökakták nyilvánosságát, a z MSZP nem. De most van egy helyzet, önöknek van kétharmaduk, ráadásul, nagyon szeretnek rá hivatkozni, a kétharmadukra meg a társadalmi felhatalmazásukra. Vagy pedig akkor arról van szó, hogy nem mernek szembenézni ezzel a felelősséggel? Akkor arról van s zó, hogy nem mernek szembenézni azzal a kérdéssel, hogy 23 év után végre önök lesznek azok, akik berúgják az ólajtót és rendet raknak? Engedjék meg, hogy egykét gyakorlati kérdésre is rátérjek. Kik lesznek ennek a bizottságnak a tagjai? Mert ez sem mindeg y. Ha önök azt akarják, márpedig azt akarják, hogy ez egy félmunkát végző, félkezű bizottság legyen, akkor így fogják elfogadni ezt a törvényjavaslatot, mint ahogy a bizottság tagjainak megválasztása most szerepel. Azaz, híven követik az elmúlt hároméves h atalomgyakorlásukat, ami arról szólt, hogy végigjátszanak egy ilyen bohóckodást a parlament pártjaival, hogy majd most jelölgetünk, meg megállapodunk, aztán mégsem tudunk megállapodni, és akkor majd a 7. § mit tudom én, hanyas pontja lép érvénybe, ha nem t udunk egyhangúlag megállapodni, akkor utána majd meg lehet állapodni kétharmaddal. Ez egy bohóckodás, államtitkár úr. Ezt önök is tudják, én is pontosan tudom, az a kevés tévénéző, aki még követ minket, ők is pontosan tudják. Az a kérdés, hogy önök eldöntö ttéke azt, hogy ebbe a bizottságba csak és kizárólag önök által delegált emberek fognak bekerülni, mint ahogy egyébként meggyőződésem, hogy eldöntötték, sőt afelől sincsen túl sok kétségem, hogy ezeknek az embereknek a listája is már megvan. Tehát most it t lehet ezzel játszadozni, hogy akkor most
