Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP):
4324 Tisztelt Államtitkár Úr! Ha mi érdemben akarunk beszélni a múlt feltárásáról, akkor nem lehet azt a distinkciót előre meghatározni, hogy mely kérdésekről nem hajlandó ebben a témakörben tárgyalni az Országgyűlés. Az elmúlt ren dszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításával a törvényjavaslat csak az egyéni információs kárpótlást teszi lehetővé, de az alapvető pr oblémát nem szünteti meg. A hivatásos alkalmazott személyes adatait bárki nyilvánosságra hozhatja anonimizálás nélkül. A hálózati személy és az operatív kapcsolat személyes adatait viszont csak a megfigyelt hozhatja nyilvánosságra, kivéve, ha közszereplő. Ezzel a törvényjavaslat pontosan azt a célt nem lesz képes elérni, amit az indoklásban fogalmaztak meg önök: a bizottság létrehozásával az ország komoly eredményt érhet el a XX. század diktatórikus múltjának feldolgozása felé vezető úton. Tisztelt Ház! Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2013ban egy kiadványt tett közzé a levéltár 15 éves, illetve a 2012. évi működéséről. A levéltárban 4 ezer folyóméter, mintegy 60 millió oldal irat van. Az egyéni információs kárpótlás jegyében az elmúlt 15 év alatt 30 015 egyéni kérelmet nyújtottak be a levéltárhoz, 2012ben 3268 regisztrált ügy volt, 2528 lezárt ügyből 985ben volt találat, a nemleges válaszok aránya 2011hez képest nőtt. Az adatokból világosan látható, hogy az érintettek, elsősorban a megf igyeltek nem mutatnak nagy számban érdeklődést a saját történetük iránt, miközben a hozzáértők több százezres nagyságrendű érintettről beszélnek. Az ugyan elméletileg 1990ben egy megfelelő igazságtétel lehetett volna, és ez bizonyos értelemben válasz, azt gondolom, Szilágyi képviselőtársamnak is, hogy nem az elmúlt 23 év bármelyik ciklusa az, ahol objektív vagy szubjektív okok vannak, hanem az a történelmi pillanat 1990ben adódott, amikor ezt meg lehetett volna tenni. Minél távolabb vagyunk ettől, annál k evésbé lehet az objektivitásban és a teljeskörűségben eljárni, amennyiben ezt a törvényjavaslatot fogadjuk el. A Magyar Szocialista Párt az úgynevezett ügynökakták teljes nyilvánosságát támogatta, támogatja, és a jövőben is ezt fogja képviselni. Pontosan a zért, mert ebben a parlamenti ciklusban és már az előzőben is számos vitanap, számos törvény kapcsán hangzott el ellenzéki frakciótól kezdeményezés, amelyben úgymond létrejöhetett volna az a szakmai konszenzus, hogy legyen egyszer ez is része a Nemzeti Eml ékezet Bizottság felállítása mellett, hogy legyenek teljeskörűen kinyitva az úgynevezett ügynökakták, legyenek teljesen nyilvánosak. Ebben a mai napig nem történt érdemi előrelépés Magyarországon. Láthatóan, miközben nagy lelkesedéssel a kommunista állampá rtra kívánnak mutogatni az előterjesztők, nem iparkodnak az ügynökakták teljes nyilvánossága megteremtésének feltételeit is megteremteni. Általában van egy rossz mondás, én magam nem nagyon szeretem, de sajnos ebben az ügyben, ha nem lehet beszélni az ügyn ökakták kérdéséről, akkor mégiscsak igaz, hogy ha nem tudsz egy problémát megoldani, akkor hozz létre egy bizottságot. Most körülbelül ez az érzésem van, hogy van egy jó bizottság, amelyet grandiózusan meghatározott körre kiterjesztve eljátsszák, hogy vala mi lépést tettek, de valójában érdemben ugyanúgy fedve marad az a múlt, amivel viszont minden egyes mai magyar állampolgárnak igenis tisztában kellene lennie. Az, hogy a törvényjavaslathoz módosító javaslatokat kelle benyújtani, önmagában egy vitakérdés. De legalább abban, tisztelt államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim, hogy nem lehet, hogy ugyanaz az eljárás legyen a kinevezésekre, és ebben is téved Vas képviselőtársam, ugyanis nemcsak egyszer lehet megválasztani. Ha nincs meg a megfelelő kétharmad, akkor addig ő mandátumát kitöltve őrzi 9 év után is. Ilyet már láttunk az ügyészségnél, láttunk már más közjogi berendezkedésnél. Nem meglepő, hogy ezt a formulát alkalmazzák. Végezetül van még egy, ami a jogorvoslati eljárás kizárását tiltó határozati ré sz. Gondolják végig! Nem lehet, hogy egy bizottság döntése jogorvoslati eljárás nélkül bármilyen egyén életére, ha ő nem rendelkezhet azzal a jogállamban biztosított joggal, hogy ő védekezhessen, ha ez nem biztosított, akkor ez az egész törvény ebben az ér telemben alkotmányellenes. És arra kell kérni a köztársasági elnök urat, hogy ezt ne írja alá, már amennyiben ezt mégis megteszi, akkor pedig az
