Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - DR. GYÜRE CSABA (Jobbik):
4241 ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Fel szólalásra jelentkezett Hegedűs Lorántné képviselő asszony, Jobbikképviselőcsoport. Megadom a szót, képviselő asszony. HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én Staudt Gábor képviselőtársam felszólalásához szeretnék kap csolódni, amikor is a megemlékezés fontossága kapcsán szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét és az ország figyelmét a Szudétanémet Kezdeményezés nevű civil szervezet magyarországi tevékenységére. Tudjuk, ez egy részben osztrák, részben német civil sze rvezet, de Magyarországon is igen sokszor vannak jelen. Erich Högn úr és Horst Rudolf Übelacker professzor úr vezetésével - ez utóbbi többször is a Károli Egyetem előadója - hihetetlen, heroikus munkával sikerült feltérképezniük, feltárniuk azokat a már sa jnos régen elfeledett és kevésbé kutatott területeket, ami nemcsak a Kárpátmedencei németek elhurcolása, hanem a szudétanémetek, de a sziléziait is tudnám említeni, a pomerániai vagy a keletporoszországi németek elhurcolása a második világháborút követőe n. Megdöbbentő számokat hoztak nyilvánosságra, mintegy 18 millió ember érintett ebben a katasztrófában, 18 millió embert hurcoltak el, kínoztak meg, s ebből 2 millió ember végül is áldozatává vált ennek a rettenetnek. Az általuk leírtak, az összegyűjtött d okumentumok szerint döbbenetes, milyen pogromszerű akciókkal, milyen rettenetes kínzásokkal sújtották a németséget a második világháború után ezeken a területeken. Rendkívül sajnálatos, hogy hiába végzik ezt az igen magas színvonalú kutatómunkát, mondom mé g egyszer, nemcsak itt Magyarországon, hanem számtalan európai országban, nagyon kevéssé jutnak el odáig, hogy lehetőséget kapjanak arra, hogy ennek a 18 millió embernek méltó emléket állítsanak, így például Berlinben nem kaphatták meg a lehetőséget arra, hogy a Szudétanémet Kezdeményezés által felállítandó emlékművet bárhol Berlinben elhelyezhessék. Szeretném felhívni az Országgyűlés figyelmét arra, hogy itt, Budapest belvárosában, a Hazatérés templomában két, egy magyar és egy német nyelvű tábla örökíti m eg ezen emberek emlékét. Ezen Szudétanémet Kezdeményezés, civil szervezet állította fel ezt a két táblát, és ez az egyetlen olyan tábla, amely KeletKözépEurópában, de gyakorlatilag mondhatjuk, egész Európában ezt a teljes számot egy táblán tartalmazza. A zt gondolom, amikor a méltó megemlékezésről beszélünk, akkor nem lehet, nem szabad a szőnyeg alá söpörni a valódi tényeket, a valódi adatokat, mert éppen azzal hajtunk fejet az áldozatok előtt, hogy ezeknek a nagyságrendjét elismerjük, merünk vele szembené zni, és az összes olyan körülményt, amelyet ezzel kapcsolatban elhallgatásra ítélt a történelem, a korábbi évek, évtizedek, a kommunista diktatúrák szerte Európában, azt mi merjük kimondani, és egyszer s mindenkorra ezen áldozatok emlékét megtisztelve emlé kezni rájuk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Gyüre Csaba képviselő úr, Jobbikképviselő csoport. Megadom a szót. DR. GYÜRE CSABA (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés, Képviselőtársaim! Csatlakozva Hegedűs Lorántné szavaihoz, körülbelül ott folytatnám, ahol ő abbahagyta, hiszen sok szó esett már a mai napirend tárg yalása során a magyarországi németek elhurcolásáról, de van egy terület, amelyről még senki nem ejtett szót, ugyanúgy, ahogy a szudétanémetekről sem, én egy másik területen lévő németek elhurcolásáról szeretnék néhány szót, néhány gondolatot elmondani. Az 1944. év vége felé, ősz végén a bevonuló szovjet csapatok, a Magyarországra beözönlő szovjet csapatok és azok közül is a 4. ukrán front parancsnoksága volt az, amely 1944. november 13án kiadta a 0036. számú hadiparancsát, amely arról szólt, hogy a már akk or elfoglalt és a szovjet hadsereg által elfoglalt Kárpátaljáról mind a magyar, mind pedig a német lakosság hadköteles részét
