Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - DR. GYÜRE CSABA (Jobbik):
4242 össze kellett gyűjteni és úgynevezett málenkij robotra hurcolni őket. Hogy ez mekkora véráldozatokkal járt, ezt akkor nyilván senk i sem sejtette, hiszen itt a kiválasztás nyilván származási alapon, kizárólagosan származási alapon történt, és kizárólagosan a németek és a magyarok tragédiája volt ez. A szolyvai gyűjtőtáborba vitték őket, három napon belül a hadiparancs kiadása után jel entkezniük kellett, de nemcsak önkéntesen vonultak be, hanem össze is szedték az embereket. 16tól 55 éves korig kellett volna, ehhez képest vitték a fiatalabb fiúkat és az idősebb embereket is, egészen nyolcvanegynéhány évesig bezáróan gyűjtötték össze a németeket és a magyarokat, és vitték a szolyvai gyűjtőtáborba. Ott élelem hiányában, gyógyszerek hiányában, ruha, meleg ruha hiányában óriási véráldozatok történtek, hiszen az ott élő emberek hiába öltöztek fel, hiába vették fel a meleg csizmájukat, a mel eg kabátjukat, ezeket ott levették róluk, sokan már mezítláb érkeztek a gyűjtőtáborba, csak egy kapcával betekerve a lábukat a hidegben, a hóban, és nyilván előbbutóbb felütötték a fejüket a járványok, a tífusz, amely megtizedelte őket. (13.30) 40 ezer fő és 40 ezer család tragédiája volt ez. Annak arányát, hogy mennyien voltak a németek és a magyarok, ma már nem tudjuk megállapítani. Közös tragédia volt. Egyetlen bűnük volt ezeknek az embereknek, az, hogy magyarok voltak és németek voltak. És itt a némete k elhurcolásánál, meghurcolásánál nyilván, mivel itt közös volt a sors, így a magyarokat is meg kell említeni. Ma Szolyván, a gyűjtőtábor helyén emlékkert, emlékpark található, ahová igyekeztek felírni az áldozatok nevét. Nem tudják a maiak pontosan már ki deríteni, hogy kik voltak az áldozatok. De 12 ezer név, akikről tudunk, akik áldozatok voltak, ott vannak fölvésve ezen a falon. De nem ennyi volt az áldozatok száma, becslések szerint körülbelül 40 ezer főt hurcoltak el, amelyből, döbbenetes, 25 ezer fő s oha nem tért haza a családjához. Egy tervszerű népirtásnak volt ez a része, amely a sztálini és a kommunista önkényuralom eszköze volt. Tudjuk jól, hogy Sztálin a világtörténelem legnagyobb hóhéra volt, és az a rendszer, a kommunista rendszer az eddigi leg több áldozatot követelte. Megközelítőleg 100 millióra becsülik azok számát, akiket a kommunizmus ölt meg. És ennek bizony kis szegmense az a 25 ezer ember, de nekünk annál inkább fájó, hiszen magyarok voltak és németek voltak, olyan németek, akik magyar ál lampolgárok voltak, akik magyarok voltak. És ne feledkezzünk meg azokról a családokról, azokról a gyerekekről, azokról a szülőkről, azokról a házastársakról, akik mindhiába várták haza szeretteiket a szolyvai gyűjtőtáborból, ahová elméletileg 3 napra vitté k őket málenkij robotra, és hittek benne, hogy haza fognak kerülni épségben és egészségesen. Ehhez képest elenyésző kisebbségük tért csak haza. Ez bizony része volt annak a sztálini politikának, amely már tudta, hogy Kárpátalja megszállása után nem fogják feladni ezt a területet, ezt a területet el fogják venni Magyarországtól, hiszen ott volt a Kárpátok. Ott volt az Árpádvonal, amelyik több hónapon keresztül megállította a dicsőséges szovjet hadsereget, és bizony megszégyenültek a szovjet csapatok az Árpá dvonalon, nem tudtak áttörni. Ekkor dőlt el a kárpátaljai magyarság sorsa is, Kárpátalja németségének sorsa is, és Kárpátalja hovatartozásának sorsa is. Hiszen azt mondták, hogy ezek után stratégiailag nem engedhetik meg, hogy Magyarországhoz kerüljön. Hi szen innen, a Kárpátaljáról bármikor le lehet rohanni az országot. De ott van az Árpádvonal, ami áttörhetetlen, amely több hónapra a legerősebb szovjet hadsereget is fel tudta tartóztatni, és soha nem tudták áttörni ezt a dicsőséges Árpádvonalat. És csak úgy foglalták el, hogy bizony az egész Kárpátok vonulatát Románia irányából, délről meg kellett kerülniük, és Magyarország alföldi részét elfoglalva tudtak csak felnyomulni Kárpátaljára. De lehet, hogy az Árpádvonalat egy év múlva sem tudta volna a szovj et hadsereg áttörni. Ez pecsételte meg, az Árpádvonal erőssége, az áttörhetetlensége és az a magyar szív és erő, ami a katonákban akkor bennük volt, akik az Árpádvonalon védték, a Kárpátok gerincén a magyar hazát. Ez volt az, ami megpecsételte az ott élő magyarság, az ott élő németség sorsát is. Hiszen arra a sorsra akarta juttatni Sztálin, amilyen sorsot szánt sok más népnek a nagy Szovjetunió területén, akik beleestek abba a 100 millió emberbe, akik a kommunizmus áldozataivá váltak. Itt kell megemlíteni
