Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
4240 terjedt el a településen, és az akkori hatalom nem mert - fogalmazzunk úgy - bemenni a településre, de ezt a későbbiek folyamán bepótolta. Ti sztelt Képviselőtársaim! Én szeretném magát ezt a módosítást úgy megközelíteni, hiszen a tavalyi évben döntöttünk arról, hogy január 19e, a budaörsi kitelepítés elindítása, amit akkor emléknappá nyilvánítottunk, és itt valóban a tavalyi döntésünk alapján az egész országban - akár Baranya megyében, Veszprém megyében, Gannán, lehetne sorolni, egy csomó településen - ezek a megemlékezések mindenhol lezajlottak, és úgy zajlottak le, hogy mindenhol köszönték azt, hogy a magyar parlament akkor nagy többséggel ez t a törvényt a maga részéről elfogadta. Valószínűsíthető, hogy az akkori egyeztetések és az akkori megbeszélések átsiklottak a fölött a kérés fölött, ami most végső soron országos német kisebbségi kérés, hogy a szóhasználatban változtassunk. Tehát a valódi tényekhez közelebb eső szóval próbáljuk magát az akkori történéseket jellemezni, hisz az akkori vitában is elhangzott, és azt hiszem, akkor is Szilágyi képviselőtársam volt az - vagy önök voltak azok, akik , és ebből volt egy polémia is, hogy a Felvidékr ől történő telepítést hogyan hívjuk, betelepítésnek vagy kitelepítésnek. Akkor is volt e körül egy vita, és akkor megpróbáltunk egy olyan kompromisszumos megoldást találni, ami valahol nem sérti a két történést, de mégis közelebb áll az eseményekhez, és an nak alapján fogadtuk el az akkori törvényt. Úgy érzem, hogy országosan, és itt a pécsi, baranyai megemlékezés felemelő érzés volt, hisz tényleg, valóban mindegyik német kisebbség a maga részéről ezt így el tudta akkor fogadni. Itt egy helyretevésről van sz ó magában a törvényben, és én azt mondom, hogy ezt hasonlóképpen, mint ahogy a tavalyi évben is mindannyian nagy többséggel el tudtuk fogadni, ezt fogadjuk el, és ezzel egészítsük ki tulajdonképpen azt az akkori döntést, amely alapján most valóban a kitele pítés tényét, kérdését rendbe rakja előzetes kérdésként. (13.20) Azt látom, és talán mégsem hiábavaló az, hogy valóban ez így önmagában még egyszer visszakerült a parlament elé, és nem tartok attól, hogy ezt a vitát újból lefolytatjuk, mint ami akkor volt, mert a vita döntő többsége tulajdonképpen megpróbálta az akkori tények szerinti történéseket valósan a parlament előtt is, fogalmazzunk úgy, egymás térségének vagy településeinek a példájából feleleveníteni, és a parlament előtt tulajdonképpen minden képv iselő, aki akkor hozzászólt és most is, a saját környezetéből ragadott ki példákat, és ezek nagyon helyénvalók. Nagyon helyénvaló az is, hogy akkor is szóba került, hogy a történelmi megemlékezés, a valós tényfeltárások, a valós számadatok kérdése egy nagy on fontos kérdés, és magába az oktatási rendszerünkbe is úgy kell beültetni, hogy valóban a mai generáció számára is, a mai fiatalok számára is a valós tények alapján kerüljenek ezek az oktatási rendszerünkbe, és valóban a történelmet is úgy tegyük helyre, hogy az akkori hatalom tulajdonképpen milyen bűnöket követett el, és annak milyen következményei voltak a későbbiek folyamán. Itt van a nyelvhasználat kérdése, a német nemzetiségi iskolák kérdése, a németül tanulás kérdése. Nagyon jól tudjuk, hogy az idős korúak csak a lakásban mertek elsődlegesen megszólalni, kint az utcán már hellyelközzel, nem is hellyelközzel, hanem teljes egészében tiltott volt akár a munkahelyen, akár a közösségi térben tulajdonképpen a nyelvhasználat. Ezt mindannyian tudjuk, mindan nyian számos és millió példát tudnánk ezzel kapcsolatban elmondani, felsorakoztatni. Azt kérem, azt javasolom, hogy ezt a kérdést, mint ahogy a tavalyi évben is a döntésünkkor alkalmaztuk és meghoztuk nagy többséggel, valóban mindannyian arra törekedjünk, hogy ez a történelemhez hű legyen, és annak alapján a nemzetiség részéről is elfogadottan kerüljön úgy az ünnepségek fensége alá, hatáskörébe, hogy a valóságnak megfelelő szóhasználattal és a történelmi megbékélés azon eszközével, hogy a magyar parlament, a magyar kormány ezzel a bocsánatkéréssel tette tulajdonképpen január 19ét a megemlékezés napjává. Ezt valóban nagyra értékelik a Magyarországon élő német nemzetiségiek, akik ugyanúgy magyar állampolgársággal és az identitásukkal, kultúrájukkal együtt tul ajdonképpen gyarapítják ezt az országot, és hosszú távon a továbbiakban is meghatározó tényezői a magyar gazdasági életnek is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
