Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A jászkun önmegváltás emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - BARÁTH ZSOLT (Jobbik):
4226 aranyforintjainkat!” - mondták ekkor a jászok és a k unok. A Jászkunságban hamarosan mozgalom indult a jogok visszaszerzésére, amit Pálffy János nádor is támogatott. A három kerületből követek indultak Budára és Bécsbe, kérelmükkel a királyig is eljutottak. Útjaikra ajándékokkal megrakodva indultak őseink, v itték az akkori, igazi csemegének számító teknősbékát, de vittek darutollat, kócsagtollat és aranypénzt is bőven, hogy kérésüknek nyomatékot adjanak. Végül Mária Terézia királynő 1745. május 6án kegyelmesen megengedte, ha a jászok és kunok visszafizetik a z eladási ár összegét a kincstárnak, visszanyerhetik régi szabadságukat, a redemptiót. Ez volt a redemptio. Hatalmas összegnek számított ez akkoriban, a lakosok csak több évig tartó gyűjtéssel és kölcsönökkel tudták összeadni, ami kamataival együtt ekkor m ár 575 900 aranyforintot tett ki. Ezen túl vállalták ezer lovas katona felszerelését, valamint a nádor évi tiszteletdíjának megfizetését. Bár a megváltás óriási terhet jelentett, a cserébe kapott jogok is nagy jelentőségű ek voltak. A diploma visszaállította a jászok és kunok örökös kiváltságait, amelyek közül a legfontosabb a földesúri szolgáltatásoktól való mentesség, a szabad tisztviselő- és lelkészválasztás, valamint a pallosjog, azaz a bíráskodás joga volt. A királynő új pecsét használatát is engedélyezte a jászkun hármas kerület számára, amelynek székhelye Jászberény lett. A redemptiót követően a korábban jogilag egységes közösség a megváltott föld arányában tagolódott, akik részt vettek a megváltásban, annak megfelelő földterületet adtak, ők lettek a redemptusok. A társadalom legfelsőbb szintjét foglalták el, rangjuk és jogállásuk a nemesekéhez hasonló volt. Azokat, akik nem tudtak részt venni a megváltásban, irredemptusoknak nevezték. Rajtuk kívül élt egy szegény, nin cstelen réteg is a Jászkunságban, ők voltak a zsellérek. A megváltott földet tőkeföldnek nevezték, ezen kívül azonban a teljes földterületnek csaknem a fele közös használatban volt, ebből alakultak később a redemptus közbirtokosságok. (12.10) A jászkunok b írája továbbra is a nádor maradt, aki jogait az általa kinevezett főkapitány útján gyakorolta. A három kerület élén a kapitányok álltak, akik választással kerültek tisztségükbe, munkájukat az ugyancsak választott alkapitány segítségével végezték. Az önerőb ől történő megváltás jogos büszkeséggel töltötte el az abban részt vevőket, melynek emlékét generációkon át megőrizték. Ez jelentette az alapját a sokszor emlegetett jászkun öntudatnak, ami máig is jellemzi a jászok és kunok leszármazottait. A legtöbb jász sági településen minden évben megünneplik a jeles napot, így Lajosmizsén is ünnepi nagymisével minden év május második vasárnapján. Lajosmizse is jász település. Jászberényben díszes ünnepség keretében a jászkapitány szobránál, Budapesten pedig a köröndi C zettleremléktáblánál tisztelegnek az ősök emléke és példamutató áldozatvállalása előtt. Gondolataimat Papp Izabella levéltáros, a Jászok Egyesülete tagja írásaiból merítettem. És akkor soroljuk fel még egyszer, hogy melyek voltak azok települések, amelyek a redemptióban részt vettek, illetve az összeget fizették a fizetett összeg sorrendjében: Jászberény, Jászárokszállás, Jászapáti, Jászalsószentgyörgy, Jászladány, Jászfényszaru, Jászjákóhalma, Jászkisér, Jászdózsa, Jásztelek, akkor Jászmihályteleknek hívt ák, Jászfelsőszentgyörgy. A redemptióban részt nem vett további mai jászsági települések: Alattyán, Jánoshida, Jászágó, Jászboldogháza, Jászivány, Jászszentandrás, Pusztamonostor, csak a rend kedvéért. A redemptiót követően létrejövő új közigazgatási egysé g, a jászkun hármaskerület, mely a Jászságot, a Nagykunságot és a Kiskunságot foglalta magában, székhelye, mint tudjuk, Jászberény lett. Két olyan versből szeretnék egyegy rövid versszakot idézni, az egyik a Jászok éneke, ami azóta is bizonyos közösségekb en még emlékezetben van: “Ünnepre ébredt jászok ősi népe, / Távolból fölzeng hős Vezérünk kürtje. / Szűz Anyánk által köszönjük az Égnek: / Drága hitünket.”
