Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A jászkun önmegváltás emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. SZABÓ TAMÁS (Fidesz):
4227 A másik pedig a jász Te Deum, amely így kezdődik: “Nagy isten áldunk téged, / urunknak ismerünk, / akit fenséged végett / imád minden velünk. / Áld és magasztal ég s a föld, / amelyet szent neved betölt.” Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! A magam, de legfőképpen a Jobbikfrakció nevében ezt a határozati javaslatot teljes mértékben támogatjuk . Nem akarok azonban ünneprontó lenni, de fel kell tennem a következő kérdést jelen vagy nem jelen lévő képviselőtársaimnak, elsősorban a FideszKDNP kétharmados soraiban ülő előterjesztőknek, Szabó Tamás, Pócs János, Fazekas Sándor, Varga Mihály, Boldog I stván, Fejér Andor, Bene Ildikó, Sági István, Szalay Ferenc, Varga István és Balla György képviselőtársamnak. 2011 májusában beterjesztettem Farkas Gergő jobbikos képviselőtársammal a Rákócziszabadságharc és emlékév megünnepléséről, emlékezetéről szóló h atározati javaslatot. Ugyan ez még akkor a bizottságban kapott támogatást a nemzeti együttműködés jegyében, a kétharmados kormánypárti FideszKDNPtöbbség leszavazta. Majd az idén beterjesztettem egy másik határozati javaslatot, a 907es pozsonyi csatának emlékévvé nyilvánításáról, ugyanez lett vele a helyzet, ugyanez történt vele, ugyanez lett a sorsa: a kétharmados FideszKDNPkormánytöbbség leszavazta. A kérdésem csak annyi lenne, hogy miért. Köszönöm, elnök úr, a türelmet, figyelmet, és erre a kérdésre, ha lehet, akkor várnék most egy választ. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett felszólalások végére értünk, most a normál időkeretben felszólalásra jelentkezett képvisel őknek adom meg a szót. Felszólalásra jelentkezett Szabó Tamás képviselő úr, Fideszképviselőcsoport. DR. SZABÓ TAMÁS (Fidesz) : “Nem másra szolgál a mi eleink tündöklése nékünk, mint hogy világító fáklyával fussuk be a mi életünk pályáját.” Tisztelt Országg yűlés! Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Gróf Zrínyi Miklós költő és hadvezér XVII. századi gondolatát idéztem, amely ma, a XXI. században is megkerülhetetlenül időszerű. Örök érvényű, mert költői nyelvezettel ugyan, de cselekvő nemzettudatra ösztönöz, hiszen az ősök tisztelete és a hagyományaink megőrzése nélkül nincs egységes nemzeti jövő sem. Cselekvő nemzettudatra ösztönöz, mint az előttünk fekvő indítvány is, amely felkéri az Országgyűlést, hogy május 6át Mária Terézia királynő 1745. évi megváltást biztosító oklevele kibocsátásának emlékezetére országgyűlési határozatban nyilvánítsa a jászkun megváltás emléknapjává. A nemzeti emléknap Magyarország és a magyar nemzet valamely kiemelkedő múltbéli eseményének a hétköznapoktól eltérő napja, amely az ado tt történelmi eseményt tartalmában és külsőségeiben is ünnepélyes, fennkölt módon, ünnepségek és megemlékezések rendezésével idézi fel úgy, hogy az egyben visszatekintést, emlékezést, tiszteletet, kegyeletet és főhajtást jelezzen, és nemzeti dicsőséget han gsúlyozzon, amint teszi ez a jelen képviselői indítvány is. Történelmi alátámasztásként hadd mondjam el, noha itt most már elhangzott, de azt hiszem, hogy újraismételni nem hiábavaló, hogy a kunok török nyelvű nomád népként hosszú vándorlás és hadakozás ut án a XIII. században jelentős számban Moldvába és a Havasalföldre költöztek. Fejedelmük felvette a kereszténységet, és elismerte a magyar király, II. András fennhatóságát. Így a magyar Szent Korona országaihoz csatlakozott Kunország 1233tól a mindenkori m agyar király uralkodói nagycímébe is bekerült. A mongolok 1238. évi újabb támadásakor a kun fejedelem IV. Béla királytól kért és kapott menedéket, és 1239ben népével együtt, melyhez az iráni nyelvű nomád nép, a jászok is csatlakoztak, beköltözött Magyaror szágra. A tatárjárás pusztítása után 1246tól a jászok és a kunok története elválaszthatatlanul összefonódott a magyarság történelmével. A jászok és kunok a magyar hazát évszázadokon keresztül számukra adományozott kiváltságaik alapján katonaként vérükkel szolgálták.
