Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. december 3 (332. szám) - A jászkun önmegváltás emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - BARÁTH ZSOLT (Jobbik):
4225 amit azok az emberek is magukénak vallanak, és magukénak éreznek, akik nem ott, azon a földön születtek, hanem máshon nan vándoroltak be. (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ez tényleg egy nagyon különleges olyan identitás, ami történelmi hagyományokon, az ott élő emberek hazaszeretetén, a kultúra ápolásához való viszonyukon, annak fonto sságán alapul. Mind az előterjesztésben, mind a részletes indoklásban és az iménti hozzászólásokban bőségesen hallottunk olyan megfontolásokat, amelyek indokolttá teszik azt, hogy a Magyar Országgyűlés elfogadja, jóváhagyja a benyújtott határozatot. Én a S zocialista Párt frakciója nevében szeretném önöknek mondani, hogy nemcsak hogy örömmel üdvözöljük, hanem támogatjuk is természetesen. És mi, akik ott élünk ezen a területen, a mindennapok során is részt veszünk ennek a nemes hagyománynak az ápolásában. Kös zönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Baráth Zsolt képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport. Megadom a szót. BARÁTH ZSOLT (Jobbik) : Köszö nöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jászberényi születésű és JászNagykunSzolnok megyéből származó országgyűlési képviselőként mindenképpen szeretnék hozzájárulni néhány gondolattal ehhez a határozati javaslathoz. (Dr. Józsa Is tván: Nem muszáj.) Annál is inkább, mivel én is voltam már néhányszor ilyen ünnepségen, részt vettem már jóval korábban, ugyanis a jászok már évtizedek óta, szinte évszázada ünneplik 1745. május 6át. Ha az előttem szóló Lukács László képviselőtársammal le sznek hasonló vagy azonos gondolatok, akkor az nem azért van, mert együtt készültünk, hanem azért, mert ugyanarról beszélünk. Úgyhogy engedjék meg nekem, szeretném egy rövidke felvezetéssel ezt a gondolatsort mindenképpen kiegészíteni. A XIII. és XIV. száz adban Magyarországra érkező kunok és jászok betelepülésüktől fogva jelentős kiváltságokat kaptak az uralkodóktól. Nem tartoztak földesúri szolgáltatásokkal, a jászkunok földjén nem alakult ki jobbágyföldesúr viszony, területe még a török hódoltság idején is koronabirtoknak minősült. Tulajdonosa az uralkodó volt, aki ezt a jogát a mindenkori nádor útján gyakorolta. A lakosok nem csupán a földesúri adóktól mentesültek, de a nemesekhez hasonlóan a vám- és harmincadmentesség és egyéb előjogok is megillették ők et. A kivételezett közjogi helyzet ugyanakkor jelentős kötelezettségekkel párosult. Ezek közül a legfontosabb a katonai szolgálat volt. A jászkunok háború idején kötelesek voltak a királyi korona alatti hadba vonulásra, és ők biztosították a nádor fizetésé t, aki a főbírájuk volt. Mindezeket a terheket azonban szívesen vállalták, büszkék voltak szabad állapotukra, az országban egyedülálló, kivételezett jogi helyzetükre. 1702 azonban a végzetes döntés éve volt. A török hódoltság után a bécsi udvar komoly anya gi gondokkal küzdött, a hosszú háborúskodás kimerítette a kincstárat. Pénzre volt szükség, ezért I. Lipót császár elhatározta, hogy az egész Jászkunságot, a Jászságot, Nagykunságot és Kiskunságot áruba bocsátja. Az eladást megelőzően, 1699ben átfogó össze írás készült a Jászkunságról, hogy felmérjék a terület értékét, gazdasági erejét és adózási képességét. 1702ben megszületett a jászkunok számára tragikus döntés, az uralkodó 500 ezer rajnai forintért eladta a Jászkunság egész területét és lakóit a német l ovagrendnek. Az adásvétel a fennálló törvények értelmében is jogtalan volt, hiszen a kiváltságos terület, koronabirtok lévén, elidegeníthetetlen. Az eladással a jászok és kunok kiváltságai megszűntek, egyik napról a másikra jobbágysorba kerültek. Természet esen sohasem törődtek bele az ősi jogon szerzett kiváltságaik elvesztésébe. Már a következő évben lelkesen csatlakoztak a Rákócziszabadságharchoz, és a fejedelem meg is ígérte kiváltságaik visszaállítását, ami azonban a szabadságharc bukása miatt nem válh atott valóra. Mivel a német lovagrend nem tudta érvényesíteni vásárolt jogait, 1731ben eladta jogát a pesti Invalidusháznak. Ez azonban nem változtatott a jászkunok helyzetén. “Életünket és vérünket és
