Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 27 (330. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
4025 elhangzott a rabokkal kapcsolatban az a kulcskifejezés, hogy egyéniesítés. Nagyon fontos az, hogy egy rabbal szemben, aki gyakorlatilag szembefordult a társadalommal, elretten tő politikát vagy a társadalomba való visszavezetést fogjuk folytatni. Hiszen óriási a különbség a kettő között, és éppen személyre szabottan kell megválasztani azt a büntetésvégrehajtási formát, ami adott esetben jó lesz. Felháborítónak tartom azt, amiko r egyes bv. intézetből szabaduló elítéltek hatalmas viszontlátással köszönnek a fogva tartóknak. Nem szégyelled magad - mondják neki , hogy vissza akarsz ide jönni? Azt mondja: alig várom, hogy ide visszakerüljek. Mert ahogy az ott dolgozók elmondják, a r abok nagy része, legalább az 50 százaléka nemhogy nem lakott még ilyen körülmények között, hanem még nem is látott ilyen jó körülményeket. Persze hogy visszavágyik! Olyan, mint amikor egy átlagembernek azt mondjuk, hogy például a budapesti Hilton Szállóban kell letöltenie a két és fél éves szabadságvesztését. Akkora a különbség a társadalmi helyzetéből adódóan, a lecsúszott szociális körülményei miatt, amikor bekerül a fűtött cellába, napi háromszori étkezéssel, hidegmeleg vízzel, padlófűtéssel, színes tel evízióval, sportolási, kulturális lehetőséggel, kapcsolattartási lehetőséggel. Amikor bekerül egy mai modern büntetésvégrehajtási intézetbe, mint például Tiszalök, annak milyen elrettentő ereje van? Természetes, hogy őt a bűn útjára vezetjük vissza. Köszö nöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Ismételt rendes felszólalásra következik GaudiNagy Tamás, a Jobbik képviselője. DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretnék visszatérni a kulcsfontosságú moment umra, a reintegrációra. Végül is ez a törvényjavaslat egyik legnagyobb erénye, ezt tényleg ki kell mondani. Ezt a szakma is kimondja, az az elemzés, amit kaptam ettől a kiváló szakembertől - mert az ördög a részletekben rejlik , hogy ez majd hogyan fog me gtörténni, erre vagyunk mindannyian kíváncsiak. Ismerjük a személyi összetételeket, még egyszer mondom, nagyon is komoly elismeréssel tartozunk, adózunk a büntetésvégrehajtási állomány dolgozóinak, a tiszti állománynak, beosztotti állománynak. Velük kapcs olatban egyébként azt is el kell mondani a társadalom tájékoztatása érdekében, hogy naponta vannak kitéve zaklató jellegű feljelentéseknek, büntetőeljárásoknak. Ez nagyon ismeretlen fogalom a társadalom számára, hogy a bv. őrök egy jelentős százaléka gyako rlatilag rendszeresen nyomozó ügyészségre és bíróságra jár, mert 810 elítélt azt vallja, hogy őt molesztálta, verte, megalázta, Isten tudja, mit csinált, megvonta a kedvenc uzsiját, esetleg a kóser ételt nem engedte be hozzá, s a többi. Ezek nem jó dolgok . Tehát meg kell védeni az állományt nyilván az ilyen típusú zaklatásoktól. De valóban az a nagy kérdés, az a szakmai kérdés tehát, hogy látszódike már, valaki meg tude nyugtatni minket arról, hogy felállóban vannake azok a csapatok, ha szabad így monda ni, akik majd ezt a bizonyos reintegrációs programot meg tudják valósítani. Hol vannak ezek az emberek? Már besorozták őket, hogy így mondjam? Már elkezdték az oktatásukat? Nagyon remélem. Esetleg figyelembe kell venni azokat a jól működő, adaptálható mode lleket, mint például - még egyszer mondom - ez a bizonyos Second Chance Act az Amerikai Egyesült Államokból. Tényleg ritkán szoktuk pozitív példaként hozni, de most ez a része, úgy gondolom, nagyon komoly, figyelemre méltó dolog. Aki rákeres a világhálón a keresőben, nagyon meggyőző anyagokat fog találni arról, hogy milyen hatékonysággal tudtak változtatásokat elérni. Mondom, ennek egyértelműen az a kulcsszava, hogy oktatás. Az oktatásnevelés olyan szinten kemény az új rendszerben az Amerikai Egyesült Álla mokban, és ebből fakadóan a visszavezetés sikeressége is ehhez kapcsolódóan magas, hogy az oktatásban való részvételt is gyakorlatilag kötelezővé teszik. Tehát ezt kérem, ezt javaslom, ha még erre van fogadókészség, hogy egyszerűen legyen kötelezettség az oktatásban való részvétel. Nyilván nem arra gondolok, hogy a megtévedt egyetemi professzort még utaljuk be további gyorstalpalóra, nyilván
