Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 27 (330. szám) - A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
4014 Tehát a büntetőpolitikai célok tekintetében nagyon komoly már az a közelítés, amit tapasztalunk a kormányzat részéről a Jobbik által vallott büntetőpolitikához, és lám, most az M SZP felszólalása is arra utal, hogy bizony ők is felvették a ritmust, kezdik felvenni a ritmust, és gyakorlatilag már ők is azt mondják, hogy keményen el kell különíteni a bűnözőket, azokat, akik javíthatatlanok, ki kell vonni a társadalomból. (Dr. Bárándy Gergelynek:) Lehet, hogy ezt mondták, kedves képviselőtársak, de nem ezt csinálták, nem ez volt a látható eredmény. Nem ez volt a látható eredmény! Csináltak PPPbörtönöket, a magyar állam 2 milliárd forintot fizet a szombathelyi luxusbörtönért, kérem szé pen, amely padlófűtéses, hadd ne soroljam a luxus egyéb elemeit. Jobban élnek ezek a börtöntöltelékek ott gyakorlatilag, mint bármely tisztességes magyar ember a bérből, fizetésből, és jobban élnek, mint az a bv. őr, aki tényleg szolgálati állományban kock ára teszi a testi épségét, életét. Hát igen, eléggé cinikusnak érzem, hogy legalább addig jól él a szegény bv. őr, amíg ott a börtönben dolgozhat, mert legalább egy kicsit jobb körülmények között van, mint otthon. Bocsánat, ezt hadd ne fogadjuk már el! Teh át az alapszint az… - az alapszint, bocsánat, a Kozma utca. Tessék elmenni a Kozma utcába és körbenézni, tessék elmenni a Nagy Ignác utcai börtönbe, tessék végigmenni a többi vidéki börtönben, a Csillagban, bárhová, egyszerűen tényleg katasztrófa van, tehá t ebben egyetértünk. De bocsánat, egy ilyen, a büntetőjog rendszerének, a büntetőpolitika rendszerének a trichotón rendszere, amire Staudt Gábor képviselőtársam már utalt, nem káromkodtam, igen, a trichotón rendszer a büntető törvénykönyv, a büntetőeljárás i törvény és a büntetésvégrehajtás hármasából áll. Ez a hármas egymáshoz kell illeszkedjen, mint ahogy régen a kolostorokat építették, ugye, alapvetően olyan kövekből, amelyek úgy épültek össze egy olyan rendszerré, hogy a mai napig állnak. Nemrég Azerbaj dzsánban voltam, 1600 éves templomban jártam. Tehát ott azok az épületek állnak. Így kéne állnia a büntetőrendszer, a büntetőpolitika jogi építményeinek. Most elég nehéz úgy építkezni, hogyha gyakorlatilag egy ilyen generális jogszabály, amely tényleg nem piskóta - elnézést kérek itt a hétköznapi megnyilvánulásért , de 438 szakaszból áll, maga az előterjesztés 288 oldal indokolással együtt, és ennek a törvényjavaslatnak a megvitatására egy durván leegyszerűsített, rövidített hete van a parlamentnek, nettó úgymond játékidőben lényegében 3 vagy 4 munkanapja volt a parlamenti képviselőknek, arra, hogy ezt áttanulmányozzák. Nyilván a kormánypárti képviselők, hogy úgy mondjam, kevésbé veszik szívükre ezt a problémát, ezt meg is értem, jól elvannak, nyilván a vál asztókerületükben készülnek a választásokra, vagy esetleg, nem tudom, szervezik a közigazgatás szerveit, hiszen sokan ilyen kettős, hármas feladatot látnak el, de minket viszont izgat ez a dolog; izgat és bosszant, és bosszantja a szakmát is. Bocsánat, ma beszéltem az egyik kitűnő egyetem kitűnő tanszékvezető professzorával, büntető eljárásjogi professzorral, akit gyakorlatilag pár hónappal ezelőtt egy bizonyos mutáns állapottal kapcsolatban megkérdeztek, tehát a javaslat egyik korábbi koncepcionális állapo táról, de a végső állapotban már esélyt sem hagytak arra, hogy elmondják észrevételüket. Elég sok észrevételt mondtak egyébként, tehát hosszanhosszanhosszan sorjáznak az észrevételei, és nyilván mi próbáljuk ezeket valahogy itt megjeleníteni, beledolgozn i annak a célnak az érdekében, amit tulajdonképpen azzal lehet összefoglalni röviden, hogy a konok, javíthatatlan, megrögzött bűnözőket tulajdonképpen le kell választani a társadalomról. Tehát nekik nem luxusbörtön jár, egy nagyon kemény izoláció jár, azér t, mert tulajdonképpen nem tudtak jogkövetők lenni, és nem is akarnak visszailleszkedni a társadalomba, és nem is mutatnak erre se képességet, se hajlandóságot. Ez a kategória nyilván jelentős részben jellemezhető a tész, tehát a tényleges életfogytig tart ó szabadságvesztés büntetés kategóriájával. Felveti, ugye, a szakma azt, és mi itt most is felvetjük, a büntető törvénykönyv vitájában is felvetettük, hogy úgy, ahogy van, a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés intézményét egy önálló rendszerként, önálló büntetésként kellene alkalmazni. Svájcban egy önálló intézkedés gyakorlatilag, tehát aki tészt kap, tehát tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést, az egy teljesen különböző műfaj, itt bevonul egy külön meghatározott intézménybe, és on nét ki sem fog
