Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 27 (330. szám) - Az egyfelől Magyarország, másfelől az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről szóló 1997. június 20-án aláírt Megállapodás mód... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HILLER ISTVÁN, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
3968 Tis ztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A jelen törvénymódosítás egy jelentős nemzetközi egyezmény, azt is mondhatnám, hogy az Apostoli Szentszék és Magyarország kapcsolatának egy jelentős állomása volt. Egy olyan állomás, amelynek megalkotására mi büszkék vagyunk, és azt értéknek tekintjük. A Horn Gyulaféle politikai örökség részének tekintjük, olyan örökség részének, amely az ország egészére és a két ország kapcsolatára egyértelműen pozitív hatással volt. Olyan megállapodásnak, am elyet nemcsak az akkori, Horn Gyula által vezetett magyar kormány tekintett érdemnek, hanem az Apostoli Szentszék is, és az Apostoli Szentszék nemcsak az egyezmény megkötésének időpontjában, hanem a későbbiekben is ezt vallotta. Szerintem ezt közösen gondo lhatjuk így. Önöknek nem lenne most mit módosítani, ha az akkori kormány nem kötötte volna meg ezt a megállapodást. A másik oldalról azt kell mondanom, hogy azok a megállapítások, amelyek a jelenlegi módosítást tartalmazzák, kiegészítésre kell hogy kerülje nek, mert e tekintetben az államtitkár úr se nem volt pontos, se nem volt korrekt. Azért nem volt pontos, mert szó volt arról a korábbiakban, hogy önök nem az eredendően megkötött megállapodást kívánják módosítani, hanem közös megállapodással felmondani az t az akkor elfogadott törvényt és új törvényt alkotni, ami nem az önök törekvése miatt nem alakult így. Ezért ezt egy expozéban a Magyar Országgyűlés elé tárni fontos és érdemes. Egészen más egy törvényt módosítani, és egészen más egy nemzetközi megállapod ást, akár kétoldalú egyetértéssel felmondva, egy újat alkotni. Ezen törekvések a ciklus elején teljesen világosan kitapinthatóak volt, majd aztán úgy sikerült, ahogy jelen pillanatban itt fekszik az Országgyűlés előtt. A törvénymódosítás néhány ponton olya n szakmai kérdésben kellett hogy változtasson a magyar fél álláspontján, amely nem a Vatikánhoz, illetve nem a magyar kormány egyházpolitikájához kapcsolódik, ezekről szeretnék néhány mondatot elmondani. Elsőként is az egykori, nevezzük közkeletű nevén, va tikáni megállapodásnak sarkalatos pontja volt az úgynevezett egyházi kiegészítő normatíva megalkotása. Magyarul a közoktatásnak azon fontos része, hogy az egyház, illetve az akkor még állami, önkormányzati fenntartású intézmények állami finanszírozása közö tt jog- és finanszírozási egyenlőség legyen. Ezt úgy állapította meg, hogy az állam kiegészítő normatívát alkalmazott az egyházi fenntartású közoktatási intézmények számára, méghozzá olyan mértékben, amilyen mértékben az egykori fenntartó önkormányzatok ho zzájárultak a saját maguk által fenntartott közoktatási intézményeik finanszírozásához. Ez az önkormányzati közoktatási intézmények félresikerült államosításával értelmét veszítette, hiszen értelemszerűen a jelenlegi önkormányzatok már nem fenntartók, nem tudnak hozzájárulni a területükön működő közoktatási intézmények finanszírozásához. (12.00) Így aztán a módosítás, eltörölve a kiegészítő normatívát, egy új formát vezet be, és hasonlóképpen, ahogy az államosított egykori önkormányzati közoktatási intézmén yek tekintetében a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, ezt a kiegészítést alkalmazza az egyházi fenntartású közoktatási intézményekre. Minthogy több tízmilliárd forintról van szó, érdemes mégis egy mondatot erről szólni, államtitkár úr erről egy árva s zót nem szólt - szerintem hiba. A második jelentős szakmai kitétel, ahol az államtitkári expozéban kimondott csúsztatás volt tapasztalható, ez az szjafelajánlás és annak története; merthogy valóban nyugodtan mondhatjuk, hogy hektikus volt. Történetesen Me dgyessy Péter kormánya az egykori vatikáni szerződés által tartalmazott 0,5 százalékos minimumkiegészítő határt megemelte, először 0,9 százalékra, ezt sem sikerült elmondani, majd a későbbiekben, 2006ban, éppen az úgynevezett történelmi egyházakkal történ t megállapodás keretében egy szerintem formailag és tartalmilag nemcsak az országunk, hanem az országban működő egyházak számára is előnyös és progresszív megoldás született. Ha ezeket a jegyzőkönyveket végignézik, akkor azt tapasztalhatják, hogy több egyh áz, így a katolikus egyház is, bár nem a katolikus egyház javaslata volt, de a tárgyalások során alaposan mérlegelve elfogadta, hogy az adózók által felajánlott szjaösszeget, százalékot egységnek tekintve a