Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 16 (302. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): - ELNÖK (Kövér László): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP):
388 a gyereked fog!” címmel a Lehet Más a Politika párt a nyár folyamán vidéki országjáró kampányt szervezett, ahol a vidéki felsőoktatás romló helyzetére hívtuk fel a figyelmet. (Zaj.) Sajnos a fiatalok már lépnek is: sokkal többen hagyják el az országot vagy terveznek elmenni, mint korábban bármikor a rendszerváltás óta. Ma már ott tartunk, hogy évente majdnem kétszázezren költöznek el itthonról. Ha ez nem változik meg, unokák nélküli o rszág leszünk. Ez a tragikus folyamat… (Folyamatos, nagy zaj.) Ne haragudjon, elnök úr, így nem lehet beszélni! ELNÖK (Kövér László) : Képviselő asszony, de lehet beszélni - sok mindent nem lehet. Köszönöm szépen egyébként, hogy megszakította a hozzá… OSZTO LYKÁN ÁGNES (LMP) : De folyamatosan beszélnek velem párhuzamosan, elnök úr! ELNÖK (Kövér László) : Ha nem haragszik, akkor befejezem a mondatomat. Tehát megértettem a kérését, megértettem a kérését, képviselő asszony, és egyébként kérem is a képviselőtársaim at, különösen a kormánypárti oldalon, hogy legyenek szívesek csendben hallgatni önt. De szeretném felhívni a figyelmét, az önét is meg a képviselőtársai figyelmét is, hogy mindazonáltal nem helyénvaló az a rendszer, amit önök bevezettek ide, hogy mindenfél e segédeszközt alkalmaznak a mondandójuk elmondásához. Úgy tűnik, képviselő asszony, hogy nem bízik önmagában, és nem képes arra, hogy öt perc alatt elmondja a mondandóját; kell hozzá ilyen lebutított transzparens is, amelyet ön mellett alkalmaznak. (Derül tség és taps a kormánypártok soraiban. - Osztolykán Ágnes: …van rá szüksége, nem nekem!) Ezzel együtt - beszámítom az idejébe ezt a kis intermezzót , legyen szíves, folytassa! A képviselőtársaimat pedig kérem, hogy csöndben hallgassák! Parancsoljon! OSZTO LYKÁN ÁGNES (LMP) : Tehát ott tartottam, hogy egyre többen hagyják el ezt az országot, évente majdnem kétszázezren költöznek el itthonról, és ha ez nem változik meg, akkor egy unokák nélküli ország leszünk. Ez a tragikus folyamat nem abból fakad, hogy a fia talok kalandot keresnek külföldön, hanem a lehetőségek hiányával függ össze. Ebben oroszlánrésze van a felsőoktatás leépülésének is: mennek azok, akik a felsőoktatás záródó kapui miatt nem jutnak be oda, nem látják a társadalmi felemelkedés, a boldogulás l ehetőségét ebben az országban, és mennek azok is, akik bár könnyedén bejutnának a felsőoktatásba, mert szerencsés családok gyermekei és a legjobb tanulók, de ők inkább már külföldön keresnek boldogulást. A felvételizők száma 30 százalékkal, a felvett diáko k száma pedig 25 százalékkal esett vissza. A felsőoktatás költségvetési forrásainak elvonása Bajnai Gordon idején kezdődött el, de Orbán Viktor kormánya a végletekig fokozta ezt, pár év alatt az állami támogatás 40 százaléka tű nt el. Az egyetlen irányvonal a felsőoktatásban ma már a megszorítás, a leépítés, a bezárás lett. Nincs kiszámítható felsőoktatási politika, csak állandóan változó elképzelések, őrült, a hallgatók ellenállásán megbukó vagy mégis áterőszakolt ötletek. Bár m egnövelték a felsőoktatási struktúraváltó alap költségvetését, a struktúraváltás a kormány értelmezésében az intézmények számára szakok megszüntetését, oktatók elbocsátását, épületek bezárását jelenti. Az kap pénzt a túlélésre, aki vállalja saját maga leép ítését. A kormány egyetemmentése ezen az alapon alig több mint egy jól felépített kommunikációs bűvészmutatványt. A legrosszabb a helyzet vidéken. A leépülés szomorú jele, hogy harminc év után újra előfordul az, hogy van olyan megye, ahol nem lehet felsőok tatási tanulmányokat folytatni. A vidéki felsőoktatásban a bizonytalanság a biztos: mindenki vár valamire, valami változásra, félelmei eloszlatására vagy egyszerűen csak csodára, de érdemi segítség nincs, az intézmények a most
