Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 20 (327. szám) - A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BERTHA SZILVIA (Jobbik):
3514 aztán most hirtelen kitalálta a kormányzat, hogy visszam inősíti őket munkavállalóvá úgy, hogy zömében 5860 évesek vagy afölött vannak, és az elmúlt tíztizenöt évben nem dolgoztak semmit, azóta az egészségi állapotuk is lényegesen rosszabb lett már, tehát tulajdonképpen nulla eséllyel indulnak a munkaerőpiacon . A legjobb esetben, ha egyáltalán volt is valamennyi munkaviszonyuk az elmúlt háromnégy évben, akkor a nyes alapján öt éven keresztül havi 29 ezer forintból megpróbálhatnak eléldegélni, amíg betöltik az öregségi nyugdíjkorhatárt, de a legtöbbjüknek ez si ncs. Konkrétan egyszerűen az éhenhalásra vagy a nyomorra kényszeríti őket a kormány. Azt látjuk, hogy egyik oldalon nagyonnagyon megy a spórolás. Ezeknek az embereknek miért nem lehet megadni legalább a rokkantsági ellátást? Az, aki előtte akár évtizedeke t ledolgozott, mert aki akkor rokkantsági nyugdíjba ment, legalább húsz év munkaviszonnyal rendelkezik, azt tehát nem lehet mondani, hogy ők munkakerülők vagy élősködők lennének, ők most már ebben a helyzetben vannak. Tehát miközben az egyik oldalon ezt a spórolást látjuk, a másik oldalon mondanék néhány adatot. 21 milliárd forintot költenek oktatásra, képzésre, átképzésre ugyanitt a megváltozott munkaképességűek számára, amire azt lehetne mondani, hogy ha az lenne a probléma, hogy ezek az emberek nem elég képzettek, egyébként van számukra munkahely, csak megfelelő tudással kéne ellátni őket, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy nagyon jó, mert megoldják a problémát. De nem erről van szó, önök nem munkahelyhez képeznek embereket, hanem kupacokban képeznek vir ágkötőt, a varrónőket átképzik takarítónővé, holott varrónőként már van egy szakmája, amiben tudna dolgozni, de ha abban nem tud, akkor nyilván takarítónőként sem fog tudni jobban. A kedvencem az a példa, amikor egy fiatalembert nyelvoktatásra küldenek. Ez a fiatalember elég komolyan sérült, korábban egy cégnél sepregetett az udvaron, megváltozott munkaképességűként foglalkoztatták. Csakhogy aztán a cégtől önök megvonták a támogatást, és azt mondták, hogy ha képzésre küldi a fiatalembert, akkor visszakaphat ja a támogatást. Ezért azt a fiatalembert, aki a nevét sem tudja leírni, és egyedül nem tud még közlekedni sem, most angol nyelvoktatásra járatják. Ez micsoda pazarlás! Egyszerűen nem értjük, hogy ennyi pénze van a kormánynak a költségvetésből, hogy ennyir e lehet két kézzel szórni? Azt már csak csendesen jegyzem meg, lehet, hogy át kéne vizsgálni a képző cégeket, vagy hogy hol futnak keresztül ezek a pénzek, és kicsit leellenőrizni itt a rettentő nagy átláthatóságban, kinek az érdeke az, hogy ilyen rendszer működjön. A három állami foglalkoztatóról már beszéltem, akik rettentő sok támogatást kapnak, ennek ellenére mégis veszteségesen működnek. Ugyanakkor nem adnak támogatást olyan cégeknek, amelyeknek van megrendelésük, amelyek még a korábbi rendszerben is k épesek voltak nyereségesen működni, és most őket teljesen negálják. A kampány alatt még pontosan értették, hogy mi a probléma a diszkriminatív rendszerrel, és hogy mi történt a munkáltatókkal, a foglalkoztatókkal. A kampány alatt Orbán Viktor személyesen t ett ígéretet arra, hogy rendbe fogják tenni ezt a rendszert, és kompenzálni fogják azokat a foglalkoztatókat, akiket az MSZP hozott olyan lehetetlen helyzetbe, hogy egy diszkriminatív támogatási rendszer révén nem tudtak piacképesen működni. Mert hát mondj uk ki - ahogy elmondta államtitkár úr is , a megváltozott munkaképességűek nyilván nem tudnak pont úgy dolgozni, mint a teljes, százszázalékos értékű dolgozók, és innentől kezdve valamilyen módon segíteni kell a piacképességet. Erre valók a támogatások. E zt önök is tudják, és meg is ígérték, hogy rendbe fogják tenni, de a diszkriminatív rendszerben egyszerűen nem kapták meg azt a mennyiségű támogatást ezek a cégek, amivel fenn tudnának maradni. De bíztak önökben, bíztak az egyszeri kompenzációban, amit meg is ígértek, és van olyan foglalkoztató, nem is egy, aki a saját házára vett fel hitelt azért, hogy a kormányváltásig valahogy kihúzzák, finanszírozzák a cég működését, mert várták, hogy majd rendbe teszi az Orbánkormány ezt a problémát is. Hát nem tették rendbe, évekig húzták az egész helyzetet, és még most sem tették rendbe. Álszent módon egy 900 milliós pályázatra mondják, hogy ez lenne az egyszeri kompenzáció, amin már nem tudtak eséllyel indulni ezek a cégek, mert egyrészt nagyon sokan tönkre is mente k időközben, a másik részüknek pedig köztartozása halmozódott fel pont azért, mert nem kapták meg a támogatásokat. Ki kell mondani, hogy ezeket a cégeket már részben önök tették tönkre azzal, hogy
