Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 20 (327. szám) - A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BERTHA SZILVIA (Jobbik):
3513 parlamentbe kerültem, többször el is mondtam: ebben az esetben is nem inkább a csalók kiszűrése és felkutatása lett volna a célravezető, és nem egy olyan helyzet létrehozása, amiben egy általam végzett kutatás alapján kiderült, hogy több megyében fehér foltok maradtak a támogató szolgálat ellátási területeiben? Vagy ha a megváltozott munkaképességűekről beszélünk, még egyszer elmondom: nem kiszűrni kellett volna ténylegesen a potyautasokat és a csalókat azzal szemben, hogy fűnyíróelvszerűen mindenkitől elvettük az ellátást, és olyan élethelyzetbe hoztuk őket, hogy a megélhetésük került veszélybe? És akkor még számtalan példát lehetne sorolni. Vagy akár a fogyatékosfoglalkoztatásban, hogy milyen rendszert kéne működtetni azon túl, amit Bertha Szilvia képviselőtársam mondott, hogy az állami foglalkoztatók milyen színvonalon és milyen rendszerben működnek. Lassan körülbelül már ott fogunk tartani, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása és a rokk antak és a rehabilitációs ellátásban részesülők foglalkoztatása hasonló szerepet fog betölteni, mint a cigányintegráció. Óriási pénzeket lehet lenyúlni, szervezeteken, vízfej hatóságokon keresztül, és óriási pénzeket is lehet megtakarítani, nem azok kárára , akik potyautasai a rendszernek, hanem azok kárára, akik ténylegesen, önhibájukon kívül kerültek ebbe az élethelyzetbe. És akkor emellett hallottunk nagy hangokat arról, hogy az egyéb nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedéseket is segíteni fogják, és azon kívü l, hogy csökkentettek a százalékon a rehabilitációs hozzájárulással kapcsolatban, meg azon kívül, hogy ígérték, hogy majd lesz munkáltatói motiváció és érzékenyítés, semmi nem történt. Ennek igazán, ténylegesen meg kéne történnie, és akkor nem itt tartanán k. (15.30) Ingatja a fejét államtitkár úr, de én úgy gondolom, hogy a motiváció és az érzékenyítés területén csak látszatintézkedések történnek, tényleges intézkedésekről vagy az egész országot felölelő, áttörő projektekről nem igazán tudok. Ezzel kapcsola tban is egy érdekes helyzet volt, a megváltozott munkaképességűekről szóló törvény általános vitáján említettem azt, hogy ha létrehozunk egy ilyen vízfej hatóságot, akkor már valami tényleges, használható, racionális feladatot is adjunk neki, és legyen az ő feladatuk az érzékenyítés. Akkor - nem merek kicsit csúnyább szót mondani, mert tőlem is el fogja venni elnök úr a szót, ezért azt mondom, hogy - tulajdonképpen, cizelláltan szólva, butácskának neveztek a vitában, aztán ehhez képest néhány hónap után e h atóság feladatkörébe tartozott ez is. Ebben a kérdésben is, meg azokban is, amiket már e javaslattal kapcsolatban mondtam, szeretném felhívni a kormány figyelmét, hogy kicsit érzékenyebben, szenzitívebben figyelje az ellenzékből jövő észrevételeket, ugyani s azt kell sajnos tapasztalnom, hogy bár önök is megkapják ugyanazokat a leveleket, mint én, valahogy úgy látom, hogy mi közelebb maradtunk a való élethez, mi közelebb maradtunk azokhoz az emberekhez, akik ténylegesen érintettek ebben a kérdésben, tehát el sődlegesebb forrás vagyunk itt az Országgyűlésben, mint önök. Nem szégyen tanulni attól, akinek valamilyen témában nagyobb tudása van vagy nagyobb tapasztalattal rendelkezik. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Bertha Szi lvia képviselő asszony, Jobbik. BERTHA SZILVIA (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Én Vágó Sebestyén képviselőtársamat csak kiegészíteném. Ő már igazából elmondta, a mi problémánk az, hogy nagyonnagyon kevés ez a törvényjavaslat. Megemlítenék még egy rét eget, amelyikről egyáltalán nincs benne szó. Ezek azok az emberek, akik jellemzően a kilencvenes évek elején mentek rokkantnyugdíjba. Mindenki tudja, hogy akkor a növekvő munkanélküliség elől, egy látens beleegyezéssel szemet hunytak, és mindenkit elküldte k rokkantnyugdíjba, akit csak bármely alapon lehetett. Nyilván ez akkor nem volt szép, de akkor ezt az állam megengedte, az akkori kormányok. Ezek az emberek tizenöt évet rokkantnyugdíjban töltöttek,
