Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 20 (327. szám) - A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BERTHA SZILVIA (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
3512 ellátá sa. Tehát javaslom, hogy itt majd a szüneteltetést iktassuk be; egyébként ezzel kapcsolatban módosító indítványunk is lesz. Amit már a bizottsági ülésen is mondtam és a bizottsági vélemény ismertetésénél is említettem, ezek a számok megkérdőjelezhetőek. A mindenkori minimálbér 150 százaléka egy megkérdőjelezhető szám. Ma ott tartunk Magyarországon, hogy a minimálbér 150 százaléka cirka 110120 ezer forint nettó bért jelent. És tekintve azt, hogy a megváltozott munkaképességű, illetve a rokkant személyeknek mekkora pluszköltséget jelent havi szinten az ő élethelyzetük, akkor azt mondhatjuk, hogy nagyon sokszor az életfenntartásukhoz az ellátásuk plusz a minimálbér 150 százaléka sem elég. Miért zárjuk ki őket abból a lehetőségből, hogy esetleg többet keressene k, és így az ellátást és a jövedelmüket együtt is igénybe vehessék? Persze értem én azt, hogy részben ez is lehetett az oka, hogy ezzel játszadozni lehessen, hogy a rokkantsági és a rehabilitációs ellátások a nyugdíjrendszerből átkerültek a járulék formájá ba, ugyanis akkor ez már nem egy biztosítási rendszerű ellátás, tehát akkor veszem el tőlük, és akkor szabok olyan feltételeket, amiket én akarok, amikor úgy gondolom, illetve amikor a büdzsé, az egyéni érdekeim vagy a kormány érdekei úgy kívánják, és ez e lfogadhatatlan. Vagy ha nem is arról az élethelyzetről beszélünk, hogy neki több pénzre van szüksége, konkrétan megfogalmazva a havi ellátásához, akkor csak olyanokat vegyünk figyelembe - erre egy élő példát tudok mondani. Van egy ismerősöm, aki mentőbales et során az egyik lábát elveszítette. Visszament a munkahelyére dolgozni, bent lévő ügyeletet tartó mentőápolónak, és arra kellett rádöbbennie, hogy neki választania kell: a rokkantsági ellátását kapja vagy a jövedelmét kapja. Ugyanis az ő jövedelme a szak irányú végzettsége, a pályán eltöltött évei alapján magasabb, mint a minimálbér 150 százaléka. Akkor ő, aki munkahelyi baleset során, sőt egy hivatási munkahelyi baleset során elveszítette az egyik lábát, már nem jogosult arra, hogy az ellátását is kapja é s a munkajövedelemben is részesülhessen? Pedig egy középfokú végzettségű emberről beszélünk. És akkor még nem beszéltünk a felsőfokú végzettséggel rendelkező emberekről, akiknél egyértelmű elvárás az, ha már elmennek dolgozni, esetleg ha már iksz évet eltö ltöttek abban a hivatásban, abban a szakmában, és már tapasztalattal is rendelkeznek, magas iskolai végzettséggel rendelkeznek, esetleg posztgraduális képzéseken is részt vettek, és folyamatosan figyelembe vették azt, hogy kövessék a szakma és a kor követe lményeit, és ez a végzettséget mutató papírjaikban is jelentkezik, akkor őket olyan helyzetbe állítjuk, hogy vagy elmész a végzettségednek, szaktudásodnak, jártasságodnak megfelelő munkahelyre, és azt a bért ott megkapod, vagy az ellátásodat kapod, sajnos a kettőt együtt nem tudjuk folyósítani, vagy a kettő együtt nem igazán működik. És ez egy igazságtalan rendszer. Ugyanúgy igazságtalan rendszer egyébként, mint maga a törvény, mert én értem a célt; látják, melyik frakcióban ülök. A Jobbikfrakció tagjaként azt mondom, hogy a szociális ellátórendszerből, akár a nyugdíjrendszerből és mindenféle ellátás rendszeréből minden egyes potyautast ki kell szűrni. Ugyanis ők azok az emberek, akik érdemtelenül az állam gondoskodását igénybe veszik. És ez nagyon sok eset ben igazságtalan olyan emberekkel szemben, akik esetleg pont nem jogosultak egy ellátásra, de ők nem tudják igénybe venni, közben nehezebb élethelyzetben vannak, mint azok, akik potyautasként élősködnek ezen a rendszeren. Tehát én azt mondom, hogy a potyau tasokat ki kell szűrni. De a potyautasok kiszűrését nem fűnyíróelv szerint kell végrehajtani, mint amit a megváltozott munkaképességűekről szóló törvény jelentett az ellátottak számára. Hanem igenis venni kellett volna a fáradságot, és egy olyan ellenőrzés i rendszert kidolgozni, hogy a potyautasokat kiszűrjük a rendszerből. Körülbelül hasonlóan, mint amit a támogató szolgálatokkal csináltak annak idején. Azt még az előző kormány csinálta, de önök felállva tapsoltak neki, ugyanis folytatták azt az utat. Beve zették a pályáztatási rendszert azért, mert főleg KeletMagyarországon nagyon sok olyan autókereskedő volt, aki az autókereskedésében lévő autóparkot bejegyeztette támogató szolgálatként, és így igénybe vette a kedvezményeket, illetve a neki járó összegeke t. Akkor is ezt gondoltam, aztán később már, amikor a
