Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 20 (327. szám) - A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BERTHA SZILVIA (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
3511 teljesen kivitelezett javítást tartalmaz ez a törvény, azonkívül technikai módosításokat tartalmaz, de magát a rendszert és magának a rendszernek az igazságtalanságait nem igazán orvosolja. Mire go ndolok? Gondolok itt akár arra is, hogy a felülvizsgálatok rendszerét hogyan kellene megváltoztatni, mert amit Bertha Szilvia képviselőtársam már egy példában említett, számtalan megkeresést kapok én is, hogy a felülvizsgálatokon milyen visszaélések történ nek. Igaz, Soltész Miklós államtitkár úr a múltkor, az interpellációm során védte a rehabilitációt végző orvosokat, és az ő nevükben kikérte magának azt, amiket én mondtam, de ha az érintettek ezt mondják, és folyamatosan napról napra megalázó helyzettel t alálkoznak a felülvizsgálatokon, ahol többek között egy vak asszonynak azt mondják, hogy 3 év múlva rehabilitálni fogják, és látni fog, és a féllábú embert arra biztatják vagy arra próbálják rábeszélni, hogy ő gyíkember, rehabilitálható lesz, és kinő majd a lába, addig nem tudunk mit tenni. Amíg a megalázó helyzetek megvannak, amíg úgy születnek eredmények, hogy sok esetben az orvosok meg sem nézik az esetleges sérülést, ami szemmel látható, vagy meg sem nézik a papírokat, és úgy vonják le a következtetések et, és úgy döntenek emberi sorsokról, addig itt nagy változás nem lesz. Mert elképzelhető, hogy statisztikai adatokban nagyon jó számokkal elő lehet jönni, hogy tulajdonképpen, amit válaszként nagyon sokszor meg is szoktam kapni: nem változott semmi, a kat egóriából nagyon kevés százalékban estek ki, legfeljebb csak azok estek ki, akik már elérték az öregségi nyugdíjkorhatárt, és ők a rokkantnyugdíjrendszerből átkerültek az öregségi nyugdíj rendszerébe. (15.20) Csak arról nem szól a fáma soha, hogy a besorol ások hogyan változtak. Tehát a megváltozott munkaképességű kategórián belül hogyan változtak a besorolások akár a rehabilitálhatóaknál, akár a rokkantsági járadékosoknál, és hogy ők sok esetben mennyivel kevesebb jövedelemhez jutnak, mint a rendszer beveze tése előtt. Konkrétan rátérve azokra a javaslatokra, amelyeket ez a törvényjavaslat tartalmaz. Beszéljünk először a jövedelmekről, a jövedelmi határok megszabásáról! Először is egy az, hogy ezt a problémát mi már felvetettük az általános vitá ban is, amit már a bizottsági ülésen is mondtam, tehát az eredeti törvény általános vitájában, hogy ezek problémát fognak okozni. De még mindig nem értem azt, hogy ha már egyszer hozzányúltak ehhez, és igenis meghatározták azt, hogy a háromhavi átlag számí tson, és így nagyon sokan ne essenek ki az ellátásból, akkor nem értem, hogy azt a következő lépcsőfokot miért nem lehetett már megtenni, hogy amennyiben ez a lehetőség fennáll, hivatkozva azokra a példákra egyébként, amit az előterjesztők meg is jegyeznek , illetve bele is írnak még az indoklásba is, hogy olyan helyzetben például, ha a munkahelyén jutalmat, végkielégítést, prémiumot, bármilyen pluszszolgáltatást kap, akkor ne veszítse el az ellátását, ezért fontos az, hogy ez a háromhavi átlag szerepeljen. Csak az olyanokat nem veszik figyelembe, hogy mi van akkor, ha egy megváltozott munkaképességű személy, aki úgy érzi, hogy most egy munkahelyet megpróbál, kipróbál, elkezd ott dolgozni, esetleg többet keres, mint a minimálbér 150 százaléka, de nem három hó nap után, hanem négy vagy öt hónap után kerül a rokkantságából adódóan olyan élethelyzetbe, hogy mégsem tudja ellátni ezt a feladatot, akkor ő már nem jogosult az ellátásra. Nem értem, hogy ha ezt az első lépcsőfokot megtettük, hogy három hónap átlagát veg yük figyelembe, akkor azt a lépcsőfokot már miért nem lehetett megtenni, hogy ne megszűnjön az ellátása, hanem szüneteltetve legyen egy meghatározott időre, mert akkor ugyanis mármár véglegesen kiderül, hogy helyt tude állni abban a munkában vagy nem, va gy ha olyan élethelyzetbe kerül, hogy az egészségi állapota miatt mégsem tudja vállalni azt a feladatot, és elképzelhető, amit már mondtam az előbb is, hogy ez nem három hónap alatt fog kiderülni, hanem négyöt vagy hat hónap alatt, hogy az állapotromlása akkor jut el abba a fázisba, hogy bár a felügyelőbizottságban lévő orvosok ezt nem állapítják meg, de ő a saját bőrén érzi, hogy egyre nehezebben megy le a lépcsőn vagy egyre nehezebben jut el a munkahelyére, tehát ebben az esetben neki megszűnik az
