Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. november 4 (320. szám) - Egyes törvényeknek a közgyűjteményekben őrzött, vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz):
2670 ELNÖ K (Balczó Zoltán) : Csak szeretném jelezni, hogy amikor a napirendet az Országgyűlés elfogadja, akkor meghatároz egy időkeretet - ezekben a vitákban 15 perc , ehhez képest az ülésvezető elnök adhat ismételt felszólalásra engedélyt. Én annyiszor fogok enged élyt adni, ahányszor jelentkeznek, csak jelzem, hogy akkor második ismételt felszólalásra következik L. Simon László, a Fidesz képviselője. L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Megtisztelő, hogy engedélyezi, hogy ez a vita tovább folyjon. T isztelt Képviselő Asszony! Az az igazság, hogy másról beszél ön, mint ami ebben a törvényjavaslatban van. Ez nem feltétlenül baj. Én ugyan félbehagytam a jogi egyetemet, de még nagyon jól emlékszem a jogszociológiaórákra, ahol a társadalmi normákról, azok egymás mellett éléséről tanultunk, és világossá vált az ember számára az, hogy egy társadalomban többféle norma létezik, és akkor működik jól egy társadalom, ha ezek a normák viszonylag lefedik egymást, nincsen köztük túl nagy különbség; ha például az erk ölcs és a jog nincs egymástól nagyon távol; ha az ön, vagy úgy is mondhatnám, a társadalom többségének igazságérzete valamilyen módon tükröződik a jogalkotásban. Ezért én azt, amit ön elmondott, megértem. És még csak azt mondom, hogy erősen vitatkoznék vel e, mert hasonló típusú érzelmi problémákról én is tudnék beszélni. Tudja, nehéz dolog az, amikor az ember elviszi a lassan 90 éves nagyanyját ahhoz a házhoz, amelyben megszületett, amelyet a saját apja, az én dédapám épített föl, és amely aztán az állami g azdaságnak lett a része, és ma úgy néz ki, mint egy romhalmaz, ami valamikor egy virágzó gazdasági központnak volt a bázisa. És aztán persze az ember nehezen érti meg azt, hogy egy 600 holdas, kuláknak minősített gazdaságból hogyan lesz a kárpótlásból 30 h ektáros föld, amire úgy nem mellékesen az önök aktivistái azt mondják, hogy az embernek az apja földet lopott, és ráírják a plakátjaira, hogy “földet lopott” a képviselőjelölt alá. Ez mind csak egy zárójeles megjegyzés... (Szávay István: Mi?) Nem érted? Ak kor elmondom, István. Ez azt jelenti, hogy az én dédapámnak volt egy 600 holdas birtoka (Szávay István: Ez érthető, csak hogy mit lopott?) , a kárpótlásból lett egy 30 hektáros birtokunk belőle, és aztán a választási kampányban a jobbikos aktivisták a plaká tjaimra felírták azt, hogy ezt a földet is az én apám lopta alám. De ez most mindegy, ez egy mellékes szál. Csak ezzel azt akartam jelezni, hogy az ember adott esetben érzelmileg tud azonosulni azzal a markáns igazságkereséssel, amely az előbb képviselő as szony megszólalásából itt a Ház előtt nyilvánvalóvá vált. De szeretnék valamit egyértelművé tenni. Mindeközben, hogy elviszem a 90 éves, most már elmúlt, a 92 éves nagyanyámat ehhez a házhoz, aközben én azon gondolkozom, hogy az egyéb jövedelmeimből meg tu dome vásárolni a volt állami gazdaságtól ezt az ingatlant magamnak, és fel tudome újítani, szellemileg, lelkileg magam és a családom számára tudome mindazt a hagyatékot, azt az örökséget rehabilitálni, amely évtizedekre az enyészet részévé vált. És ezt tessék megérteni, mert bármennyire is fáj, bármennyire is igazságtalannak érzem, a tulajdonjogot magát, mert polgári, konzervatív demokrata vagyok, nem kérdőjelezem meg. Bármennyire is én is úgy érzem, hogy a rendszerváltozás nem tudott igazságot osztani v agy adni, ezt a kérdést nem tudjuk - egyébként lehetetlen is - rendbe tenni. Ezért ez a törvényjavaslat helyesen és okosan nem nyitja meg ezt a vitát, a lezárt kárpótlási folyamatba nem avatkozik bele, azt nem írja felül, még akkor sem, ha sokan szeretnék, még akkor sem, ha sokan igazságtalannak érzik azt, ami az elmúlt évtizedekben történt, még inkább azt, ami nem történt meg. De éppen ez a lényeg, ettől vagyunk konzervatívak, és ettől ragaszkodunk az alapvető normánkhoz, a jogállamisághoz, hogy a jog inté zményét nem kezdjük ki. És ezért szól ez a törvényjavaslat arról, hogy azokat a vagyonelemeket akarja visszaadni a tulajdonosaiknak, amelyek valójában az övék, amelyeknek nem történt meg az államosítása. És mindeközben tudjuk azt, hogy az államosítás ’49b en és azt követően nem volt igazságos, nem volt méltányos; hogy számtalan esetben erőteljesen megkérdőjelezhető, és akkor finoman fogalmaztam. Ezzel együtt is ezt a szellemet nem engedhetjük ki a palackból, mert ha ezt a kérdést nem sikerült a
