Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 30 (319. szám) - A növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló 2003. évi LII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - LENGYEL SZILVIA (LMP):
2499 Tényleg örömteli, hogy a kormánypárt és az ellenzék karöltve támogatta ezt a törvényjava slatot. Én abban bízom, hogy a parlament valamennyi frakciója nagy többséggel fogja támogatni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Lengyel Szilvia képviselő asszony következik, LMPfrakció; én meg visszaadom az elnök lést Balczó alelnök úrnak. (Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) LENGYEL SZILVIA (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Az előbb eltűnt a gombnyomásom, amelyben azt szerettem volna kérni, hogy a házelnök úr felé fordulnék azza l a kéréssel, hogy a módosító javaslatok benyújtására az ülésnap végéig nyíljon lehetőség, de az előbb ez itt eltűnt az államtitkár úr felszólalása vagy expozéja alatt. Most jeleztem, akkor gondolom… (Balczó Zoltán jelzésére:) Jó, köszönöm szépen. (13.00) T isztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vetőmagtermesztő ágazat stratégiai fontosságát illetően én azt gondolom, hogy egyáltalán nincsen közöttünk vita, a törvényjavaslat szándékát, hiánypótló jellegét egyértelműen akceptálva azért engedjék me g nekem, hogy én mégis az ellenzéki képviselőtársamhoz hasonlóan néhány olyan kritikus pontra hívjam fel a figyelmüket, amit feltétlenül szeretnék önökkel megosztani. Ugyanis az LMP álláspontja az, hogy a vetőmagtermesztés védelme nem vezethet egyoldalúan a szomszédban gazdálkodó gazda érdeksérelméhez és kiszolgáltatott helyzetbe hozásához, ugyanis törvényjavaslat bizonyos pontjain azt érzékeltük, hogy a kormány pálcát tör az erősebb érdek mellett a gyengébbel szemben. Itt egy kicsit ki is fejteném, hogy mi re gondolok. Először is itt van a kifüggesztés témaköre, amit itt már érintettek többen előttem szóló képviselőtársak. Azt látjuk - ez a 18. § (3) és (4) bekezdése , azt várja el a gazdáktól, hogy hónapokig lessék a helyi önkormányzat hirdetőtábláit, és a zt várják, hogy milyen vetéstervekhez kell nekik alkalmazkodniuk, utána pedig egyoldalú bizonyítási kényszert helyezne rájuk a tervezet. A problémát a mi véleményünk szerint az okozza, hogy a vetőmagelőállítóknak egy nyílt kezdetű határidőt biztosít a vet ésterv közzétételére, ez például a tavaszi vetésű növények esetében január 15., így bizonytalanná válik az, hogy mikor kerül sor a kifüggesztésre, és ezután a telekszomszéd gazdának 30 napja van egyeztetési igényének a jelzésére. Mi azt gondoljuk, hogy a v etőmagtermesztők konkrét időpontban történő tájékoztatási kötelezettsége méltányosabb és gyakorlatiasabb lenne a gazdák számára, ezért mi azt javasolnánk, hogy a közzétételi határidőket fix dátumokhoz lehessen kötni, és az ezeket követő 30 napot előírni az egyeztetési igény jelzésére. A közzétételnek ki kellene terjednie a betartandó védőtávolságok egyértelmű feltüntetésére is. A másik: a bizonyítási kényszerrel kapcsolatosan azt látjuk, szintén a 18. § (4) bekezdésében, hogy véleményünk szerint ez egy hátr ányosan megkülönböztető szabály, amely szerint a védőtávolságba eső gazdának kell bizonyítania, hogy jelentős anyagi veszteség nélkül nem tud más növényfajt termeszteni. Tehát rögtön az első lépésként a szomszédos gazdálkodóra terheli a bizonyítás köteleze ttségét. Mi ezt úgy értékeljük, hogy ez nem más, mint a szomszéd tulajdonosi jogainak egyoldalú korlátozása a vetőmagtermelő anyagi érdekeinek biztosítása érdekében. Azt valóban elismerjük, hogy a vetőmagtermelő cégeknek időnként nehéz volt megállapodni a szomszédjaikkal, világos, hogy nyilvánvalóan az ő érdekeiket is védeni kell a túlzott követelésekkel szemben, de a kérdésünk az, hogy miért csak a gazdának kell bizonyítania az igazát, illetve hogyan bizonyítsa ezt. Mi azt gondoljuk, hogy egy előzetes egye ztetés akár az agrárkamara közvetítésével például kiküszöbölhetné a problémát az esetek nagy részében, és első lépésben a korábbi földhasználati adatok, a korábbi vetésváltás alapján történő érdekegyeztetés is jó eszköz lenne, abban az esetben persze, ha e nnek megfelelő feltételeket tudna teremteni a törvény, és ott, ahol ez nem működik, akkor jöhetne a bizonyítás kényszere.
