Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 30 (319. szám) - A növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló 2003. évi LII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - LENGYEL SZILVIA (LMP):
2500 A 18/B. § (3) bekezdésében pedig hiányzik annak az előírása, hogy a vetőmagcég a zárt körzet létesítésére vonatkozó szándékának közzét étele mellett jelölje meg a tervezett termesztési ciklusok időtartamát is. Nagyon nem mindegy egy gazdálkodónak, hogy a szomszédságában lévő vetőmagcég zárt körzete hány termesztési ciklusra szól, nem mindegy, hogy hány évig nem termelhet, mondjuk, kukoric át, és hány évig kénytelen alkalmazkodni. Ugyanebben a paragrafusban a (4) bekezdésben jelent problémát az, hogy mivel nincs meghatározva a zárt körzet létesítésének időtartama, a védőtávolságon belüli földhasználók érdemben nem is tudhatnak nyilatkozni ar ról, hogy milyen mértékben érinti az ő vetéstervüket a zárt körzet. A tervezetnek a géntechnológiával kapcsolatos részeiből több szabályozást hiányolunk. A GMOszennyezett vetőmag felhasználása miatt károsult termelők kárenyhítésének megteremtése mellett h iányzik a génkezelt szaporítóanyagokat forgalmazó cégek listájának a nyilvánossága, míg az importőrök esetében a pénzügyi biztosíték megjelenése a szabályozásban. Továbbá véleményünk szerint hiányzik a kibocsátók felelősségi viszonyait rendező kötelező fel elősségbiztosítás előírása. Az Orbánkormány időszakában is többször kiderült már, hogy a GMOszennyezés miatti károkat az általános biztosítások alapján a biztosítók jellemzően nem rendezik. Az LMP - konzultálva előzetesen az érintett szakmai és társadalm i szervezetekkel - már 2011ben törvényjavaslatba és országgyűlési határozatba szerette volna foglalni ezeket a legfontosabb teendőket; ezt, ha visszaemlékeznek, önök nem fogadták el. Ezeknek a hiányosságoknak is köszönhető, hogy máig sem tudja széles körb en a közvélemény, hogy az elmúlt évek GMObotrányaival kapcsolatosan ki volt a vétkes forgalmazó, holott álláspontunk szerint ennek is komoly visszatartó ereje lehetne. Az LMP eddig is nagyon kritikus volt az eddigiekben a tájfajták és a zöldség- és gyümöl csfajták forgalmazására vonatkozó uniós irányelvekkel szemben. Tudjuk, hogy készül egy uniós fajtalista, amely az eddig kiszivárgott hírek szerint alapvetően multik által bejegyeztetett fajtákat tartalmazná. Ennek a listának, illetve ennek az irányelvnek a z átültetésének nem örülünk. Magyarországnak deklarálnia kellene - akár ebben a törvényben is , hogy semmilyen körülmények között nem mond le a genetikai önrendelkezésről, a magyar tájfajtákról és arról a jogról, hogy a magyar gazdák maguk döntsék el, mil yen fajtákat termesztenek. Azt gondoljuk, hogy ebben a kérdésben egy picit talán átestünk a ló túlsó oldalára, és az aránytalan túlszabályozás mögött hatósági felelősségáthárítás van. Ezek a szabályok szükségtelenül akadályozzák a ritka fajták kereskedelmé t. Indokolatlan hatósági igények fogalmazódnak meg azokkal a gazdákkal, illetve hobbikertészekkel szemben, akik csupán kis mennyiségben adnakvesznek egymástól különféle növényeket. Sok esetben még az egyszerűsített fajtajegyzékbe vétel sem elég egyszerű. Kérdezem, önök szerint életszerűe az, hogy a kertbarátok rendezvényén tanúsítvánnyal rendelkező, elismert növényfajtákat lehessen eladni - mert álláspontunk szerint nem. A genetikai állományt ugyebár egykor a gazdálkodók földjéről vitték el a fajtanemesít ők, és nem vitatható, hogy egy hozzáadott értéket hoztak létre, de ez véleményünk szerint nem jogalap arra, hogy most azt mondjuk a kisgazdálkodóknak, hogy tessék fizetni a fajtajegyzékbe történő felvételért, és ha nincs pénze, akkor ne is áruljon. Hangsúl yozom, hogy nem a klasszikus kereskedelemről beszélek, ipari méretekről, hanem kisléptékű és személyes bizalmon alapuló adásvételről, és e között elég nagy a különbség. Azt javasolnánk, hogy különbséget kell tenni valamilyen módon a kereskedelmi forgalom é s a gazdák közötti értékesítés között, és erre találja meg a jogi lehetőséget a szaktárca. Az értékes egyedi fajták biztosan nem jelentenek veszélyt a multinacionális cégek globális növényi szaporítóanyagforgalmára, mert nyilvánvalóan ez egy kis volument érint, és kis volumenről van szó. Igazából én azzal zárnám a hozzászólásomat, hogy ne a globális vetőmagtermesztők és forgalmazók érdeke legyen az elsődleges a kormány számára, hanem azt kérjük, hogy biztosítson minden érdekelt számára azonos lehetőséget és érdekvédelmet ezen a piacon. S nyilvánvalóan,
