Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 15 (311. szám) - Egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
1624 perbeszédnek tulajdonítják. A perbeszéd egy egyébként kicsit teátrális, ámbár az én fogalmaim szerint jó esetben szakmai össz efoglalója az ügynek a védő, illetve a vádló szempontrendszeréből. Azonban, ha a bizonyítási eljárás során bizonyos eljárási cselekményeket nem végez el a bíróság, mondjuk azért, mert az ügyvédjelölt kellő felkészültség hiányában erre nem tesz indítványt, ha a tanúnak az ügyvédjelölt kellő felkészültség hiányában nem teszi fel azokat a kérdéseket, amelyek az ügy és a vádlott szempontjából relevánsak, érdekesek és adott esetben az ő mentő körülményeként szolgálhatnak, akkor a perbeszédben ezekre nem fog tudn i hivatkozni, nem fogja tudni elmondani ezeket. Hiába tart bármilyen zseniális rétori képességgel megtartott perbeszédet az ügyvéd, akkor sem fog tudni megfelelő eredményt kihozni az eljárásból. És a megfelelő eredmény - mielőtt még bárki félreérti - az ig azság érvényre juttatása és nem az egyébként bűnös vádlott felmentetése. Ez, azt gondolom, szintén viszonylag logikus okfejtés. Nekem sokkal inkább az a bajom vele, hogy ha összekötöm mindezt egy másik rendelkezéssel, akkor az rajzolódik ki, amire az elejé n csak futólag utaltam. Nem másért van ez, mint hogy önök annyira megnehezítették a védő kimentési lehetőségeit egy eljárás során. Ez nemcsak a védelemhez való jogot korlátozza a meglátásom szerint megengedhetetlen módon, hanem borzasztó nehéz helyzetbe ho zza az ügyvédeket. Az ügyvédi kamara pedig, mint az ügyvédek képviseletére jogosított szervezet, nyilván az ügyvédek érdekében, az ő munkájuk könnyítése érdekében tesz egy javaslatot. Ezt értem, meg is tudom érteni. De nekünk mint jogalkotóknak, úgy hiszem , picit más szempontrendszert kell szem előtt tartani, mint ebben a konkrét esetben az ügyvédi kamarának. Ha megnézzük azt, hogy mely esetekben van lehetőség a tárgyalás elnapolására, érdekes következtetésre fogunk jutni. Tudja mikor, államtitkár úr? A per beszéd esetén. Itt összekapcsolódik ez a két dolog. A napnál világosabb, hogy önök miért terjesztették elő ezt. Perbeszédre lehet napolni, ez tehát az ügyvédnek kicsit kevesebb problémát okoz, hiszen erre tekintettel lehet, ezért ezt nem engedik meg az ügy védjelöltnek. Minden más olyan eljárási cselekményt, amire viszont nem lehet napolni, azt elvégezheti az ügyvédjelölt. Ez nem egy elvi hozzáállás szerintem. Ez egy olyan praktikus gondolkodásmód, amely ellentétben áll azzal az elvvel, amely a hatékony véde lemhez való jogot és a tényleges védelemhez való jogot deklarálja minden egyes magyar és egyébként európai állampolgárnak. Számtalan olyan eset van, ha már utalt az államtitkár úr az Emberi Jogi Bíróság ítélkezési gyakorlatára, amelyben kimondták, hogy a v édelemhez való jognak tartalmi szempontból is érvényesülni kell, az nem lehet pusztán formális. Márpedig ezzel a gondolkodásmóddal, ezzel a hozzáállással önök a védelemhez való jogot formálissá teszik, és a tartalmi elemeket veszik ki belőle, legalábbis me ggyengítik. Éppen ezért mondom, hogy maga a célja számomra nem elfogadható, de ha már Gyüre képviselő úr ezt elmondta, és én valóban kihagytam a felszólalásomból, az is igaz, hogy pont az ne mondhassa el a perbeszédet, aki minden tárgyalási napon, adott es etben egy 40 tárgyalási napból álló tárgyalássorozaton ott volt, viszont lehetősége lesz majd egy ügyvédnek, akinek az az első tárgyalási napja abban az ügyben. Én ezt nem tartom sem logikusnak, sem ésszerűnek. Nem szóltam még a tanúvallomás poligráfos viz sgálatának lehetőségéről. Ezt ilyenformán egyébként tudom pártolni. Annál is inkább tudom pártolni, mert nagyon sok esetben, és itt legyen akár a terhelt - idézőjelbe teszem - érdekében felszólaló vagy megszólaló tanú, nem nagyon fogadják el, vagy nem szer etik elfogadni például a bíróságok az ő vallomását akkor, ha közeli családtag. (16.20) Azt mondják, hogy ez nyilvánvalóan elfogult, biztos, hogy elfogultabb, mint mondjuk, az a tanú, aki semmilyen módon nem ismeri a sértettet, vagy mondjuk, a vádlottat. Eg y ilyen esetben egy poligráfos vizsgálat közelebb viheti, én azt gondolom, az igazsághoz, az igazság felderítéséhez az igazságszolgáltatást, tehát ezt támogatom. Ahogy egyébként nem támogattam azt, amikor hozzájárulás nélkül kívántak ilyen eszközökkel élni , hál’ istennek az már a tervezetből kikerült annak idején. Így, én azt gondolom, a hozzájárulás esetén ez egy jó megoldásnak tekinthető.
