Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. október 15 (311. szám) - Egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
1623 Másodszor elszalasztja ezt a lehetőséget az ügyészi szakban, amikor az ügyész élhetne a vádemelés elhalasztásának a lehetőségével, és ott elvégezhetné. (16.10) Miért kell neki harmadszor is megadnunk ezt a lehetőséget? Milyen életszerű szituáció az, amiben egy terhelt, akit tulajdonképpen egy bűncselekmény elkövetése miatt elfogtak, és a rendszer megadja neki azt a lehetőséget, hogy arról az útról, amelyre rálépett - teljesen mindegy, milyen okok és körülmények miatt , elhagyja, ez rendben van. De hogy harmadszorra is megadjuk neki ezt a lehetőséget?! Még egyszer kérdezem: mi az az élethelyzet, az a szituáció, amely alapján már a harmadik hatósághoz is eljuthat annak az embernek az ügye, és a harmadik szakaszban, a bírói szakaszban döbben rá arra , hogy tulajdonképpen lehetősége van felfüggeszteni a büntetőeljárást és a jogkövetkezményektől mentesülhet. Nem értem ezt a bonyolítást. Inkább más eszközökkel még hatékonyabbá kell tenni a rendszert. Ha már az a lehetőség bejött, hogy két éven belül kéts zer nem lehet részt venni az elterelésen, akkor, úgy gondolom, itt is kicsit szorosabbra kellene húzni a gyeplőt és igenis arra kényszeríteni a terheltet, hogy azért már a második szakaszra döntse el, hogy élni akare ezzel a lehetőséggel vagy nem. Köszönö m szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megadom a szót Bárándy Gergelynek, az MSZP képviselőjének, 15 perces időkeretben. DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fogom kihasználni az időkeretet, csak megfogadva az e lnök úr tanácsát, megvártam az eddigi felszólalásokat, és így valóban az ember nincs a két percbe beszorítva. Egykét téma maradt még, amelyről érdemes, azt gondolom, egy kicsit bővebben beszélni és még államtitkár úr felvetéseivel kapcsolatban reagálni. A z államtitkár úr azt kérdezte, hogy miért nem támogatjuk ezt a javaslatot, ha ennyi jó dolog van benne. Államtitkár úr, a válasz nagyon egyszerű: mert jó sok olyan dolog is van benne, ami nem jó. Ezeket is kiemeltem, de kiemelem még egyszer a konkrétság ke dvéért. Például azért nem, mert nem értünk egyet azzal, hogy ne lehessen másolatot kérni az ügyész és a nyomozó hatóság levelezéséről. Például nem értünk egyet azzal, hogy a titkos információgyűjtésre vonatkozó garanciális szabályokon megint enyhíteni kívá n a kormány. Például nem értünk egyet azzal, hogy a másodfokú ügyész indítványára rendelkezésre álló 30 napos határidő újabb 30 nappal meghosszabbítható legyen. Például azért nem értünk egyet a jogszabállyal, azért nem támogatjuk, mert nem értünk egyet azz al, ami az ügyvédjelöltekre vonatkozó módosító javaslat a javaslatcsomagban. Ezek voltak talán a legfontosabbak, de egyébként lehetne még mást is sorolni. Módosító javaslatok formájában teszünk előterjesztést ezek megváltoztatására vagy ezek egy részének a megváltoztatására, és természetesen, ha mindezeket az aggályokat a kormány megfontolja, és a mi álláspontunk szerint módosítja az eredeti előterjesztést, akkor támogatni fogjuk a javaslatot. Államtitkár úr, nyilván észrevette, hogy az utóbbi időkben már a szokásos vehemencia hiányzott a felszólalásomból. Azért, mert ez az előttünk fekvő törvényjavaslat nem egy az egyben rossz, nem egy az egyben ellentétes a jogállami elvekkel, hanem számos pozitív része van. Ezt elismerem és ki is emeltem, de mivel vannak olyan részei, amelyekkel messzemenőkig nem tudok egyetérteni, ezért nem tudom a teljes javaslatcsomagról azt mondani, hogy támogatom. Ha az általam felsoroltakon az általam elmondott irányban és szellemben változtat a kormány, akkor természetesen támogatni fogjuk a javaslatot. Talán az ügyvédjelöltre vonatkozó szabályozás az, ami még egy gondolatsort megérdemel. Ahogy utaltam rá az előző felszólalásomban is, egyáltalán nem választanám el ilyen élesen a bizonyítási eljárást és a perbeszédet. Azért nem, mert minden gyakorló jogász, ügyvéd, vagy aki valaha ebben a szakmában dolgozott, tudja, hogy a gyakorlatban a legkisebb jelentőséget a