Országgyűlési Napló - 2013. évi őszi ülésszak
2013. szeptember 9 (299. szám) - Magyarország Alaptörvényének ötödik módosítása című törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
105 Azt mindenképpen el kell mondani, hogy bár itt kormánypárti képviselőtársaim, jelen lévő Répássy államtitkár úr, illetve Gulyás képviselőtársam ez ellen tiltakoztak, de valóban az anyagban, az általános és a részletes indokolásban több helyen kifejtésre kerül, hogy a Velencei Bizottság és az Európai Unió, az Európai Bizottság az, amelyne k a kérésére, megkeresésére - idézőjelben mondom, ez nem így szerepel az anyagban , az ő erőteljes nyomásukra, ha szabad így fogalmaznom, zsarolásukra következnek be ezek a módosítások, amelyek sok esetben természetesen fedik azokat a kívánalmakat, amelye ket mi is elmondtunk, de ha a Magyar Országgyűlés és Magyarország szuverenitásáról beszélünk, amelyről önök oly sokszor beszéltek, akkor igazat kell adnom Gyüre Csabának, amikor azzal vádolta önöket, hogy csak és kizárólag a külső európai uniós szervek nyo mására hajlandóak változtatni a politikájukon, vagy hajlandóak egy egyébként ésszerű módosítást az alaptörvénybe bevezetni. Jobb lenne, ha esetleg meghallgatnák a belföldi hangokat, származzon az akárhonnan. Nem csak az ellenzékre vagy a parlamenti ellenzé kre kell gondolni; számtalan jogász, jogtudós vagy akár alkotmánybírák is megfogalmazták azokat a problémákat jelen szabályozásokkal kapcsolatosan, amelyeket önök sajnos figyelmen kívül hagytak, illetve vérmesen ugyanúgy érveltek mellettük, ameddig az Euró pai Unióban az orrukra nem koppintottak. Ezt felvezetésként azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert nem arról van szó, hogy itt a módosításokkal bizonyos esetekben ne értenénk egyet, de felháborítónak tartjuk azt, hogy amíg elmondtuk számtalanszor itt az Országgyűlésben, és egyéb fórumokon is vagy akár az alkotmányügyi bizottságban, ezt nem hallgatták meg, ellenben az egyébként a saját, Magyarország és a kormány szuverenitását és az európai szabadságharcukat oly sokszor felemlegetve az Európai Unió volt az, amely térdre kényszerítette önöket. Az 1. cikk esetében a vallási közösségekre azért nem térnék ki, mert lesz felszólalónk a későbbiekben, aki ezt megteszi, viszont a politikai reklámok a 2. cikk esetében megérnek egy misét, hiszen itt az hangzott el Rubovszky képviselőtársamtól és Gulyás Gergelytől is, hogy itt esélyegyenlőséget fognak biztosítani, és milyen jó lesz, hogy nemcsak a közmédiában, hanem egyéb médiaszolgáltatásokban is ingyenesen egyenlő esélyekkel lehet majd különböző politikai hirdetése ket kampányidőszakban elhelyezni. Ez persze jól is hangzik, de ahogy azt a kisebbségi véleményben is megemlítettem, ha önök belegondolnak abba, hogy egy kereskedelmi média - és itt nem feltétlenül kell a legnagyobbakra gondolni, de ha egy átlagos magyarors zági kereskedelmi médiára gondolunk, akkor mit fog választani, azt, hogy - idézőjelben - nyakló nélkül politikai hirdetéseket ingyen közöljön, vagy az esélyegyenlőség jegyében azt fogja mondani, hogy senki nem közölhet semmit, és ezáltal ő megfelel a hatál yos jogszabályoknak, mert mindenki számára ugyanazt az idézőjeles esélyegyenlőséget, tehát valójában nulla megjelenést biztosít. Erre persze lehet azt mondani, hogy ez akár jó is lehet, hiszen vannak nagy pártok, amelyek az elmúlt több mint húsz évnek a ha szonélvezői voltak, jelentős anyagi keretekkel rendelkeznek, ezáltal ki tudják fizetni a nagyon drága műsoridőket is. Nekik ez nyilvánvalóan hátrányos lesz, nem azért, mert ingyenesen tudnának hirdetni, hanem ahogy elmondtam, semmilyen hirdetésre nem lesz lehetőség. Persze, ez is egy hozzáállás, viszont ha erről van szó, tehát senki nem fog tudni kereskedelmi médiában hirdetni – ugye, a közmédiában megfelelő időintervallumokat határoztak meg , abban az esetben beszéljünk nyíltan, és mondjuk azt, hogy média szolgáltatásban nem lesznek politikai hirdetések; mert legalább a félreértések elkerülése végett tisztázzuk ezeket a sarokpontokat. Vagy ha szeretnék önök, hogy legyenek, akkor valamiféle médiaidőt is mellé kellene tenni, de hozzáteszem, a jogérzékemet egy kicsit érdekesen érinti az, és nem vagyok benne biztos, hogy kiállná az alkotmányosság próbáját az a rendelkezés, ha egy kereskedelmi médiát arra kényszerítenénk, akár megfelelő műsoridő rendelkezésre bocsátásával, hogy azt ingyenesen politikai pártoknak a rendelkezésére bocsássa (Gulyás Gergely: Nincs kényszer!) , ahelyett, hogy adott esetben reklámokat sugározhatna, akkor ebben az esetben nem hiszem, hogy ezt megtehetjük.
