Országgyűlési Napló - 2013. évi nyári rendkívüli ülésszak
2013. június 26 (293. szám) - A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági vonatkozású jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik):
381 hogy elvesztik ezt a jogukat. Hiszen arról van szó, hogy a Takarékbank leszól, hogy ezentúl az az ember kell oda, aki megfelelően bólogat a különböző hitelkihelyezéseknél, amik felülről jönnek. Megmondom őszintén, ezen kri tikáim java része félelemből fakad, azon félelemből, amit az elmúlt három esztendőben láthattunk. A törvényjavaslat kapcsán azért némi pozitív támogatást is tudunk nyújtani, hiszen arról van szó, hogy maga a takarékszövetkezeti rendszer megerősítése nem ör dögtől való, de hogy azok a kiskapuk, amiket ez a törvényszöveg benne hagy, az eléggé problémás. De hogyha megnézzük a nagy képet, a nagy folyamatokat, azt látjuk egyrészről, hogy a mai napon Varga Mihály, aki matolcsybb Matolcsynál, bejelentett egy 208 sz ázalékos adót a be nem fizetett vagy elmaradt tranzakciós adóbevételek miatt a bankokra, majd másrészről a kormányzat a saját oligarcháinak, így Demjánnak meg Töröcskeinek a cégeit stafírozza ki. Miről van szó, hogyha nem piackitisztításról, és nem arról, hogy a saját embereit, a kormányzathoz közel álló cégeket hozza versenyelőnybe? Tehát megmondom őszintén: a törvényjavaslat alapvető céljaival, ami papíron van, egyet is értünk, de nagyon sok olyan félelem van, és az elmúlt három év azért ad okot arra, hog y ezeket a félelmeket megfogalmazzuk, amely szerint tévútra is juthat ez a szövetkezeti törvényjavaslatból fakadó gyakorlat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a függetlenek soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő ú r. Megadom a szót Nyikos László képviselő úrnak, Jobbik. DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én nagy csodálattal figyelem az ön teljesítményét, amit itt az Országgyűlésben nyújt, szinte polihisztori ismere tekkel rendelkezve informál és győzköd minket különböző nemes célok megvalósítása érdekében. Most azért nekem olyan benyomásom volt, és elnézést kérek, hogy így fogalmazok, de megtehetem, régóta ismerjük egymást, hogy ebben a műfajban azért fel kellett olv asnia az expozét, és nem azzal a rutinos, élőszóbeli meggyőzéssel volt szíves itt előadni az expozét, mint amit megszoktunk öntől. És én azt gondolom, hogy ennek is köszönhető az, hogy némileg időzavarba jött a végén, nem tudta kitempózni a rendelkezésére álló tíz percet. Tehát a nagyrabecsülésemet változatlanul deklarálhatom, mindamellett azt kell mondanom, hogy - itt el is hangzottak már ezek - erre a törvényjavaslatra nem szabad büszkének lennie. Számomra ebből az derül ki, hogy egy igen nagy mértékű lek ezelés sugárzik belőle, nemcsak az ellenzékre, mert azt megszoktuk, ugye, benne van az ellenzék keserű kenyerében az, hogy lekezeli a kormánypárt, legalábbis a magyar politikai kultúrában ez így van, máshol nem így van, de nálunk ez így van, különösképpen most van így az elmúlt három esztendőben. De még a saját kormánypárti frakciókat is lekezeli a kormány. Nézzük meg a jelenlétet: a kereszténydemokrata frakcióból senki nincs itt. Mengyi Roland úr, a gazdasági bizottság előadója felolvasta a neki is előírt kulturált szöveget (Dr. Józsa István: El is ment!), és mint aki jól végezte dolgát, elment. Ez nem vita, hát lássuk be, hogy ez a törvényalkotásnak nevezett paródia valójában méltatlan ehhez a Házhoz. Hát itt nem így születtek a törvények valamikor, valóba n voltak viták, most nincsenek viták. Mindenki eljátssza a szerepét, én is, mások, önök is, és utána megyünk haza, és itt alkottunk egy törvényt… - alkottunk egy törvényt? Hát, ha Karinthy élne, akkor mondhatná, hogy így alkottok törvényt ti. Így, ahogy ez idekerült megint. De hát ez most már lassan megszokássá, rutinná válik, hogy kapunk egy tervezetet valamikor a hétvégén, és a hétvége még úgymond rendelkezésre állna, hiszen ott van még a két éjszaka is, ahogy Churchill mondta, ha nem elég a nappal, de há t kérem szépen, ez a kivételesen sürgős eljárás, aminek a részesei vagyunk, ez teljesen komolytalanná teszi a törvényalkotást. Én sem értem, más sem érti,
