Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 28 (283. szám) - A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
4658 ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Horváth János képviselő úr! Parancsoljon, képviselő úr! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Nagyon érdekes ez a vita. Engedtessék meg, hogy azt tegyem hozzá, hogy én a független kisgazda örökséget, illetőleg én, az a közgazdaságtantudós, aki a tudomány elemzése révén jutok oda, hogy a mezőgazdaságban a kisüzem, kis- és középüzem gazdaságosabb azzal a mértékkel, ami, úgy érzem, a legfontosabb, nevezetesen: mennyi nemzeti jövedelmet termel, és hány magyar ember él meg a földön; ebből a szempontból, ilyen meggondolásokkal mondom, amit mondok, hogy azt szeretném remélni, hogy ebből a törvénykezésből is, amit most csinálunk, kijön majd olyasmi - mert ez nem kőbe vésés, akármit törvénykezünk, előbbutóbb rájövünk vagy az élet olyan további tényeket produkál , hogy módosítani vagy alakítani fogjuk. Ez a törvényhozás célja. Azt remélem, hogy ami történik itt most: olyan valami fejlődik majd a természetes fejlődés során, ami nem a hűbéri világ felé viszi Magyarországot, amibe évszázadokon át, aztán a XX. században hányszor belebotlott, hanem a fejlődés természetes dinamikája során a gazdas ágosság felé. A gazdaságosság pedig a kis- és középgazdaság. Tehát mi akármit törvénykezünk, előbbutóbb az élet majd azt mondja, hogy más lesz az időszerű. Tehát ha most erről hallunk és vitatkozunk, azt szeretném remélni, hogy olyan helyzetet teremtünk, hogy nem zárjuk el az útját a jó irányba való fejlődésnek (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és nem zárjuk be magunkat valami olyan ketrecbe, ami aztán… Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Kösz önöm szépen, professzor úr. Ángyán József képviselő úr következik. Parancsoljon! DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm szépen. Mindenekelőtt köszönöm Horváth János képviselő úr - talán mondhatom azért, hogy professzortársam - megjegyzését, abszolút egyetért ek. Azt hiszem, az a néppárti program, ami felé elindultunk, az egyetlen működőképes modell. Ezt kéne nekünk konzekvensen végigvinni, és a törvényhozásban is megjeleníteni. Ami Font képviselő úr megjegyzését illeti, örülök, hogy ő is úgy látja, egyfajta sz emélyre szóló nyilvántartás kell arra, hogy kinek mije is van ebben az országban. Tehát össze kéne fésüljük, momentán ezt nem tudjuk. Sőt, ha azt is figyelembe vesszük, elnök úr, hogy a céghálókból is ki kéne bontani, hogy kinek milyen érdekeltségei vannak azokban a cégekben, amelyek mondjuk, a támogatásokat fölveszik vagy a területeket birtokolják, elképesztő dolgok derülnek ki. Én ezt megtettem, és kibontottan a legnagyobb 30 céget az MVH adatai alapján, hogy milyen érdekeltségek is vannak ebben. Hat érde keltség, elnök úr, elvisz több mint 50 ezer hektárt - a területalapú támogatások alapján mondom, tehát ezek tényadatok , amiket ők használnak itt. Nem hiszem, hogy ez lenne az üdvözítő megoldás. Hozzáteszem még, hogy elvisznek 15 milliárd forintot is a kö zös kasszából, a hat érdekeltség. Nem demagógia ez, mert azt szokták mondani, hogy demagóg vagyok, hogy melléteszem, hogy a tanyafejlesztési programra pedig ugyanebből a közös kasszából egymilliárd forint jutott, ahol 300 ezer ember él. Szóval, ezt az irán yt szeretné az ember valahogy megakadályozni, mert ez az, ami DélAmerikába visz. Ha ilyen nagy tőkeérdekeltségek nagy területeket megszereznek, a helyi közösségek alól kihúzzák, az ahhoz kötődő európai uniós és hazai forrásokat is leszívják, integrátorkén t rájuk települnek még, hogy a maradékot is kiszívják, ez csak DélAmerikába vihet, ezt elnök úr is pontosan tudja, és tudom biztosan, hogy egyetértünk magában az irányban, a megoldásokban nem biztos, hogy mindig.
