Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Malév Zrt. és a Budapest Airport Zrt. szocialisták és szabad demokraták általi privatizációjának körülményeit, továbbá a Malév Zrt. visszaállamosításának folyamatát, valamint jelenlegi fizetésképtelenségét és felszámolását előidéző, 2002-2010 között... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
949 gyors, áron aluli és egyéb szempontbó l előnytelen értékesítése. Ennek az előnytelen és szabálytalan értékesítésnek a tényét egy EUs marasztalás is igazolja, zárójel bezárva. A privatizációs eljárással több fontos szabá lyt is be kellett volna tartani. Ezek közül kiemelendő, hogy tilos állami támogatást nyújtani, valamint a nemzeti légitársaság nem rendelkezhet EUn kívüli többségi tulajdonnal. Ezen szabályok megkerülése érdekében a későbbi nyertes, az AirBridge Zrt. magy ar magánszemélyeket, név szerint Költő Magdolnát és Kiss Kálmánt tette meg többségi tulajdonosnak. Az egyiknek, Költő Magdolnának 46 százaléka volt a cégben, Kiss Kálmánnak 5 százaléka. Ők azok, akik a szocialista holdudvarhoz, bátorkodom megjegyezni a jel entés adatai alapján: Veres János holdudvarához tartoztak. (Dr. Veres János nevet.) Azt is hozzá kell tennem, a jelentésből ez kitűnik, és a gazdasági bizottság ülésén - a jegyzőkönyv itt van előttem - a jelentés tartalmát a jelen lévő szocialista képvisel ők nem kifogásolták. Azt kifogásolták, többször elmondták, hogy sérelmezik, hogy a bizottság nem vizsgálta azt az időszakot, amire egyébként nem lett volna joga, azaz a 2010 utáni eseményeket. (0.00) Mindenesetre ez a privatizáció úgy valósult meg, hogy ab ban a magyar érdekek nem tudtak hatékonyan érvényesülni. A már privatizált társaság működéséből eredő kockázatok a magyar állam oldalán maradtak úgy, hogy a magyar állam érdemben nem tudta befolyásolni a már privatizált Malév működését. Ez a privatizáció e gyébként rettentően megalapozott üzleti tervre figyelemmel jött létre. Az AirBridge Zrt.nek annyi volt az üzleti terve, ezt Leonov Péter mondta el a bizottság előtt, idézem: “Ez a projekt nagyon érdekes volt, és nagyon ígéretes volt, mivel Abramovics úr 2 004ben öt orosz légitársaság tulajdonosa lett. És akkor ezzel a konszolidációval ők kerestek egy olyan lehetőséget, olyan külföldi lehetőséget, amelyen keresztül lehet orosz utasokat, orosz légi forgalmat Európa felé bonyolítani. A KrasAirnek, utána az Ai rUnion légi szövetségnek ez egy nagyon jó üzleti lehetőség lenne orosz utasok Európába jutásához Budapesten keresztül. Ez volt kérem, az üzleti terv, ennek a - pestiesen szólva - belengetésével kerültek olyan pozícióba a KrasAir, illetve az AirBridge tulaj donosai, hogy megnyerték a több szabálytalanságtól vérző privatizációs eljárást, és jogosultak voltak arra, hogy a Malév tulajdonát a magyar államtól megszerezzék. Maga a döntési folyamat önmagában olyan volt, hogy el kellett térni attól az elképzeléstől, hogy több, kétfordulós nyílt eljárásban válasszák ki a Malév új tulajdonosát. Többször elhangzott a bizottsági üléseken, hogy erre azért volt szükség, azért alakult így a Malév privatizálása, merthogy nem volt más jelentkező. Egy jelölt maradt, ennek oka a lapvetően az, hogy a Malév üzleti eredményei tartós veszteséget mutattak, eladósodottsági mutatója 2004ben elérte a 95 százalékot. Ez azt jelentette, hogy vagyonának 95 százalékáig adósság terhelte a Malévot, a könyvében ez az adósság megjelent. Ebből is látszik, hogy hasznos lett volna még a privatizáció előtt, a pannon puma korszakában - ”jobban élünk, mint négy éve, több pénzt az embereknek” - az államnak a Malévet konszolidálni és úgy értékesíteni vagy állami tulajdonban tartani, mint jól jövedelmező á llami vállalatot. Ez sokkal hasznosabb lett volna, mint egy bizonytalan privatizációba belemenni. Én bíztam benne sokáig, hogy ezek a hangzatos gazdaságpolitikai állítások, mondjuk azt, hogy a politikai PR részeként, igazak. Reménykedtem, hogy az ország té nyleg olyan jó állapotban van, hogy el lehet mondani, ez a pannon puma országa, el lehet mondani, hogy van fedezet arra, hogy több pénzt az önkormányzatoknak és az embereknek, tehát lett volna pénz, kellett volna pénznek lenni a szavak szintjén arra, hogy a Malévet konszolidálják, és ne ilyen vadprivatizációs módszerekkel kockáztassák a jövőjét. De azért meg kell jegyezni, hogy ez a korszak nemcsak a pannon puma korszaka volt, nemcsak a “több pénzt az embereknek” időszaka volt, hanem ez az időszak volt az i s, amit úgy szoktak emlegetni, megpróbálom pontosan idézni: hazudtunk reggel, éjjel és este. A Malév privatizációjának következménye, a Malév sorsa azt mutatta, hogy kérem szépen, ez nem a pannon puma korszaka volt, hanem annak az időszaka volt, amikor mon dhatták, ezek szerint jogosan, az arra illetékesek, hogy hazudtak reggel, éjjel és este. Ebbe a korszakba, a “hazudtunk reggel, éjjel és este” korszakába
