Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Malév Zrt. és a Budapest Airport Zrt. szocialisták és szabad demokraták általi privatizációjának körülményeit, továbbá a Malév Zrt. visszaállamosításának folyamatát, valamint jelenlegi fizetésképtelenségét és felszámolását előidéző, 2002-2010 között... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
948 Ennek során, ennek megismerése érdekében szükségesnek látom, tisztelt képviselőtársak, ismertetni a Malév általános helyzetét. A társaság már a rendszerváltozás előtt is veszteséges volt, ti pikus szocialista nagyvállalatként működött. Nem volt érdekes a gazdasági eredményesség, a piaci megfelelés kényszere és a piaci változásokra történő hatékony reagálás. Ez együtt járt a viszonylag magas munkabérekkel biztosított munkabéke fenntartásával. A z, hogy miért nem történt meg a Malév privatizálása a rendszerváltáskor, két, de leginkább három okra vezethető vissza. Az egyik, hogy a hatályos privatizációs törvény szerint az állami tulajdon fenntartása szükségszerű, amely feltételt teljesen véletlenül 2003. január 1jével szüntetett meg a szoclib kormányzás. A másik ilyen feltétel, hogy az államnak érdemes volt finanszírozni a Malév veszteségét, mert az utasforgalom más állami bevételeket - áfa, idegenforgalmi adó - generált, ami összességében pozitív szaldót mutatott az államnak. És van egy másik szempont, amire érdemes lesz majd visszatérni, hogy kizárólag a légiforgalmi tevékenység nem volt nyereséges, és ezért nem volt olyan, a vadprivatizációban edződött, jellemzően a pártállami elithez kötődő vagy abból érkező, idézőjelben mondott privatizátor, aki vagy akik úgy gondolták volna az ekkor használt közkeletű szavajárásuk szerint: “mi pénzt tudnánk csinálni” alapon vállalták volna a légiforgalmi tevékenységben levő üzleti kockázatot. Az biztos, hogy a Malév általános állapotát az jellemzi a rendszerváltás után is: maradt nagyvállalat, maradt a piacon egyre nehezebben versenyző vállalkozás, s ezért előbbutóbb valakinek ezzel a céggel kezdeni kellett valamit. 2002 után, amely évtől kezdődően a magyar lég ügyi igazgatásnak és a légi forgalomnak nagy kihívással kellett szembenéznie, nevezetesen ezek a kihívások azok voltak, hogy 2004. május 1jével az Európai Unióhoz csatlakoztunk, és 2002 után a Malév sorsát nehezítette egy hozzá nem értő kormányzás képe is ; a 2002es kormányváltást követően alakult ki ez a helyzet, mármint a nem megfelelő kormányzás. Az nyilvánvaló volt, hogy 2004. május 1jétől kezdődően a Malév veszteségének állami finanszírozása nem lehetséges, függetlenül attól, hogy a Malév működtetésé ben az egyéb hozzáadott bevételekre figyelemmel az állam érdekelt volt. A kormányváltás után, a 2002es kormányváltásról beszélek, a szocialistaszabad demokrata kormányok számára világossá vált, hogy döntési pozícióba kerültek, elodázhatatlan döntési pozí cióba. Dönteni kellett volna arról, hogy vagy úgy, ahogy van, a társaságot privatizálják, vagy ha erre politikai szándék nincs vagy megfelelő vevő sem jelentkezik, akkor a Malévet fel kellett volna fejleszteni, olyan állapotba hozni, hogy ne legyen az álla mi tulajdonban sem veszteséges, egy fenntartható gazdasági pályára kellett volna állítani. Ez utóbbi esetben egy esetleges későbbi privatizáció sem lett volna elképzelhetetlen, sőt egy piacon helytálló társaság esetében a befolyt vételár sem lett volna elv etendő. Megjegyzem, és ebben van egy kis halvány dicséret is, az ilyen megoldás kivitelezhetőségére pont a Budapest Airport Rt. privatizálása mutat némi biztató jeleket. Természetesen nem ez történt. Hogy ez szándékos volte, vagy a hozzá nem értés vezette az állam képviselőit a semmittevésben, azaz hogy egyik megoldásban sem léptek előre, ezt tőlük akartuk, szerettük volna megkérdezni. A bizottság működése során erre a kérdésre, amely stratégiai kérdés volt a Malév további sorsát tekintve, választ egyik ér intettől sem kaptunk. Félek azonban, hogy nem volt ez ennyire cizellált, ennyire felismert döntési pozíció az akkori vezetés részéről, illetve ha volt is ilyen, nem ez motiválta őket. Nem az motiválta, hogy szüntessék meg a Malév veszteségét, nem az motivá lta, hogy értékesítése oly módon történjen, hogy az államnak a későbbiekben ennek a társaságnak a fenntartása ne jelentsen terhet. Hanem arról volt szó, hogy a 2004ben, az EUs csatlakozást követően elindított privatizációs eljárásban megjelentek az előző ekben már említett, de általunk soha nem hiányolt, pártállami elithez kötődő vagy ahogy ismételem magamat, abból érkező, idézőjelben mondott privatizátorok, akik úgy gondolták, hogy eljött az idő, hogy mi pénzt tudnak ebből csinálni. Ezen az alapon vállalt ák a privatizálást, de nem a légiforgalmi tevékenységben levő üzleti kockázatot. Az EUs tagság miatt nem volt egyszerű a feladat megoldása. Nem a Hornkormány idején járunk, amikor pofonegyszerű volt az energiaszektor
