Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BARTOS MÓNIKA (Fidesz):
909 európai uniós forrásokból Magyarország a második legjobban kedvezményezett ország egy főre jutó alapon, és azt gondolom, hogy ezekből a forrásokból eddig is nagyon jelentős források kerültek környezetvédelmi, fenntarthatósági programok finanszírozására, és a következő stratégiában még inkább figyelnünk kell arra, hogy nemcsak konkrétan a környezeti és energetikai operatív programnál, hanem más operatív programokban is megjelenjen ez, és ezt a határozati javasl at tartalmazza. Végezetül, képviselőtársaim, engedjék meg, hogy arról beszéljek, hogy nagyon fontos az, hogy legyen egy zsinórmérték, hogy mihez tudjuk viszonyítani, hiszen azt gondolom, hogy nincsenek ma meg azok a mérőszámok, amivel ezt meg tudnánk tenni . És ezt alapvetően a KSHnak kell kidolgoznia, hiszen a KSH az a szervezet ma Magyarországon, amelynek az eredményeit, statisztikáit mindenki elfogadja, és ami alapvetően olyan stratégiai számokat, összehasonlításokat tud készíteni, amelyek alapján mérni tudjuk ezt a tevékenységet. Azt gondolom, hogy ezt is tartalmazza a határozati javaslat, hiszen ebben a határozati javaslatban szerepel az, hogy ezeket a szempontokat, indikátorokat ki kell dolgozni, és ezek alapján jelentést kell készítenie a kormánynak. Azt gondolom, hogy itt van a fő kérdés, hogy ezeket a jelentéseket megtegyük, és megnézzük, hogyan van lehetőségünk erre. Lehetőséget kell biztosítanunk arra is, hogy ne csak országos szinten készülhessenek ilyen fenntarthatósági jelentések, hanem készülhe ssenek kisebb szinten, akár megyei, akár települési szinten fenntarthatósági jelentések. Hiszen Tatabánya városa a Klímabarát Települések Szövetségének a része, és igyekszünk folyamatosan dolgozni azért, hogy egyre előbbre lépjünk a fenntarthatóságban, de nekünk is egy biztatás, ha van egy olyan mérőszámrendszer, amely alapján tudjuk mondani, hogy ennyit léptünk előre egy, két vagy öt év alatt. Ebből adódóan mi most egy ilyen programon dolgozunk, és bízom benne, hogy ki fogunk dolgozni egy olyan programot, ami települési szinten is meg tudja jeleníteni a fenntarthatóság szempontjait. Azt gondolom, hogy ezeket a közös pontokat kell megkeresnünk annak érdekében, hogy a nemzeti fenntarthatósági stratégiát meg is tudjuk valósítani, és hogy felelősen járjunk el a jövő nemzedékeinek nevében, hiszen a felelősség itt van, ebben a Házban, azokon a képviselőkön, akiknek a döntést meg kell hozniuk. Ehhez a döntéshez kérném a képviselőtársaim felelősségét. Jussunk közös pontokra, hiszen ha egyetértésre tudunk jutni, és a z tudjuk sugallni az ország nyilvánossága felé, az emberek felé, hogy van egy pont, amiben minden parlamenti képviselő egyetért, még ha ennél többen is egyet tudnánk érteni, de ebben azért egyet tudunk érteni, ezeket a pontokat mindenki elfogadja, akkor az t gondolom, hogy arra még a magyar emberek is felkapják a fejüket, és ők is bizalommal fognak e dokumentum felé fordulni. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Én köszönöm. Bartos Mónika képviselő as szony jelentkezett kétperces hozzászólásra, Fidesz. (20.40) BARTOS MÓNIKA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Én Szilágyi képviselő úr hozzászólására szeretnék két percben reagálni. A képviselő úr többször mondta, hogy a fenntartható fejlődés bizottsága n em kellő súllyal tárgyalta ezt a javaslatot. Nem szeretném a képviselő úr érzéseit vitatni, de én, mint a fenntartható fejlődés bizottságának tagja, ritkán érezhetek olyan örömöt, mint amit ennek a javaslatnak a tárgyalásánál, hiszen konszenzus született a pártok, a képviselők, az előterjesztők között. Örülök annak, hogy úgy gondoltuk a bizottságban, hogy nem zárjuk ezt a vitát a bizottság falai közé, hiszen, ahogyan látják, képviselőtársaim, Szili Katalinon és az előttem szóló Schmidt Csabán kívül mind oly an képviselők szólaltak fel a vitában, akik nem a bizottság tagjai. Azt gondolom, hogy a fenntarthatóságért való első lépés megtétele egy olyan közös örömünknek kell lennie, ami mindannyiunknak örömet és a munkánkban eredményt hoz, ezért gondolom azt,
