Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 26 (256. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról szóló beszámoló, valamint a határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MILE LAJOS (független):
787 A magyar jobboldal retorikájában kiemelten kezelte és kezeli a határon túli magyarokkal való törődést, a szimbolikus nemzetpolitikai kérdéseket. A baloldal érzéketlenségét, tétovaságait kihasználva szinte kisajátítja ezt a területet. Eszközeiben, eljárásaiban, a nemzeti érdek mindenekfelettiségét t ételezve, hajlamos elhanyagolni a demokratikus elemeket. Mintha a nemzetpolitika és a demokratikus értékrend egymással szembeállítható alapvetései lennének a modern politikai gyakorlatnak. Az ilyen szembeállításnak az LMP még a leghalványabb jeleit is hatá rozottan visszautasítja, és azt is valljuk, hogy a határon túl élőkkel való törődést, érdekeik képviseletét egyetlen magyar párt sem sajátíthatja ki semmilyen megfontolásból. (11.30) Odaadását, elkötelezettségét hangsúlyozandó, a magyar jobboldal hajlik a túlzásokra, a szimbolikus ügyek túldimenzionálására, teátrális fellépésekre, így óhatatlanul eltávolodik a realitásoktól, aránytalan, gyakran torz megoldásokat választ. Ennek elkeserítő példája volt a Nyirőtemetés. A gyakorlati kérdéseket háttérbe szorítj a, pedig ezek jelentősége meghatározó a határon túli magyarok szempontjából. Mint a nemzetpolitika és a kisebbségi magyarság képviseletének egyedüli felkentje, úgy viselkedik, mint aki jogosult megítélni, ki az igaz magyar a határokon túl, és ki nem az, me lyik szervezet méltó az elismerésre, a támogatásra és melyik nem. Lássuk be, a mai jobboldaltól sem idegenek a hatalomtechnikai megfontolások, a politikai haszonszerzés szándékai. Amikor a kialakult helyzet miatt a magyar politikai elit egyetemes felelőssé gét emlegettem, akkor ebbe beleértendő a jobboldal politikai morális felelőssége is. Az elmondottakat sajnos erőteljesen alátámasztja a tárgyalt beszámoló tartalma, pontosabban mindaz, ami a dokumentumból kimaradt. A Lehet Más a Politika üdvözölte, hogy 20 10. november 5én, hatéves szünet után, újraindította a kormány a Magyar Állandó Értekezletet. Itt mindenféleképpen meg kell emlékezni arról az eseményről, hogy annak idején a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fórumát Szili Katalin elnök asszony kezdeménye zte, és ez egy ideig tudta pótolni, és most is párhuzamosan működik a MÁÉRTtel. Egyetértettünk és egyetértünk a célkitűzésekkel. Ám, ha megnézzük az anyagot, azt kell látnunk, hogy a MÁÉRT szakbizottságai 2011ben megalakultak ugyan, három ülést tartottak is, viszont utoljára a gazdaságfejlesztési és önkormányzati bizottság ülésezett 2012. május 9én. Megállt volna az idő? Vagy a három ülésezés alkalmával mindent olyan kiválóan megoldottak, hogy lassan egy esztendő alatt semmilyen tennivaló nem akadt? Kétl em. Legalább egyegy szikár magyarázat nem ártott volna a kihagyás okairól, ha már beszámolóról van szó, mert ez így elég visszás és hiányos. Az anyag több helyen is érdemként tünteti fel, hogy a támogatáspolitikában a kormányzat a normatív finanszírozást részesíti előnyben a pályázati alapú elbírálásokkal szemben. Egyik fő hivatkozás, ezen nagyszerű modell előnyeit kiemelendő a megbízhatóság, a kiszámíthatóság és a tervezhetőség. Ha ez így lenne, akkor hogyan fordulhatott elő, hogy az oktatásinevelési tám ogatás egy jó fél évet csúszott? Erről a beszámoló természetesen szemérmesen hallgat. Főleg ellentmondásos mindez akkor, amikor a beszámoló egyébként jogos büszkeséggel említi meg a külhoni magyar óvodák programot, valamint nagyon helyesen hangoztatja az o ktatás jelentőségét az önazonosság megőrzése, az értékmentés, hagyományápolás szempontjából. Az egyik alapprobléma az, hogy a költségvetés egy ezrelékét szánja a magyar kormánytöbbség a határon túli magyar közösségek támogatására. Tisztában vagyunk a gazda ság és a költségvetés helyzetével, ám ésszerű átcsoportosításokkal ezen a méltatlan állapoton javítani lehetett volna, mint ahogy az LMP módosító javaslataiban ezt meg is tette. A támogatások elosztásában főszerepet kapott a Bethlen Gábor Alapítvány. Többs zör kritizáltuk az alapítvány irányítási szerkezetét, a döntéshozatal mechanizmusát. A háromfős bizottság felállításával gyakorlatilag a határon túli magyar közösségek képviselőit kizárták a pénzek elosztásának konkrét elbírálásából. A kollégium beleszólás a a döntésekbe elhanyagolható, főleg, ha
