Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. február 19 (254. szám) - Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása című törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (független):
562 azzal a szabolcsi a sszonnyal, aki mondjuk, rokkantnyugdíjas, egyedül neveli a gyerekét, akinek kiváló képességei vannak, nagyon okos, nem jár ugyan nagyon neves és elit gimnáziumba, de egy nagyon okos, nagyon jó képességű, szorgalmas ember, akiből lehetne akár közgazdász, ak ár jogász, akármi? Ez az ember Magyarországon dolgozott, Magyarországon fizette az adóját, ezt az országot gyarapította hosszú éveken keresztül, és most egyszerűen eljutott odáig, hogy igen, ő nem tudja finanszírozni azt, hogy az ő gyerekéből jogász legyen vagy közgazdász legyen, és igen, meg kell gondolni a mai világban azt, hogy elmegye dolgozni, és segíti az édesanyját, vagy egyetemre jár. Azt gondolom, önök nagyon komolyan és nagyon szisztematikusan beszélnek az elefántcsonttoronyból, nem látva a valós ágot, nem tudva azt - és most nem a levegőbe beszélek, hanem ezek emberi történetek , hogy mondjuk, egy taxisofőrnek, aki éjjelnappal dolgozik ahhoz, hogy meg tudjon élni, igenis, komoly gondot jelent, ha a gyerekét nem fogják államilag finanszírozott ké pzésre felvenni a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre, de mondjuk, Debrecenben felvennék, akkor már az is egy nagyon komoly gondot jelent, hogy mondjuk, hogyan fog az ő gyereke Debrecenben nem albérletben lakni, hanem kollégiumi díjat hogyan fognak fizetni . Tehát az emberek komoly gondokkal küzdenek, nagyon komoly problémákkal, és önök a felsőoktatást bezárták, és ezzel a társadalmi mobilitás lehetőségét veszik el a gyermekektől. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Gruber Attila képviselő úr! DR. G RUBER ATTILA (Fidesz) : Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, csak egy nagyon rövid reakcióm van. Kedves Képviselő Asszony! Kedves Ágnes! A gond ott van, hogy ön csak az egyik szegmensét látja, a másik pedig, amikor tömegével történik képzés olyan szakokon, a mi a társadalom számára nem szükséges, nem igénylik. Gondoljon bele, ön most például a jogászképzést említette. Annak idején, tudom, még a múlt században, amikor én végeztem a jogot, volt három egyetem, és évente körülbelül 300400 jogász került kibocsátás ra. Most szinte nincs olyan egyetem, amelyik ne foglalkozna jogászképzéssel; arról most ne is beszéljünk, hogy a minőség milyen szétszórt. Több ezer jogászhallgatót vesznek fel évente arra a piacra, amelyik már most tele van. Tehát amikor ön azon sopánkodi k, hogy mi lesz a szegény szabolcsi… Megjegyzem, szegény somogyi falvak is vannak, a Dráva mellett, és vannak minden megyében szegény falvak, és vannak minden faluban szegény, tehetséges gyerekek. De az nem megoldás, hogy ebbe a kontextusba keverje ezt a p roblémát, mert mit kezdjünk a munkaerőpiacon az eladhatatlan, akár mennyiségi okokból, akár pedig az igény szintjén nullára tendáló foglalkozásokkal? (17.50) Mit kezdünk a médiakommunikációs szakokon tömegével végző gyerekekkel, a tehetséges gyerekekkel, é s mit kezdünk a jogásztúlképzéssel, mit kezdünk az olyan speciális képzésekkel, mint mondjuk egy andragógia szak? Ez mind olyan probléma, kedves Ágnes, amelyeknek nem ez a kiindulópontja, amit ön mond és nem az a megoldása, amit ön mond. Köszönöm szépen. E LNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Schiffer András képviselő úr következik. Parancsoljon! DR. SCHIFFER ANDRÁS (független) : Köszönöm szépen, elnök úr. A háznagy asszonynak egyetlen megjegyzésére szeretnék reagá lni. Az a helyzet, kedves háznagy asszony, úr… - kedves háznagy asszony (Dr. Mátrai Márta: Nem baj!) , hogy semmilyen buli nincs az egyetemeken. (Dr. Mátrai Márta: De van!) Nincs buli az egyetemeken, az a helyzet. Mint ahogy nem volt buli 1848 tavaszán sem Pesten, nem volt buli 1968ban a párizsi Latin negyedben sem, és 1989ben a Bibó Szakkollégiumban sem buli volt. Tudja, az a helyzet, hogy ha a hatalom az ilyen jellegű tiltakozásokból csak annyit ért meg, hogy
