Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 3 (285. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz):
4932 A professzor kiemelt helyet szentelt annak a meggyőződésének, hogy Magyarország a Nyugathoz tartozik, és ennek ma ig encsak erős aktuálpolitikai áthallása van. Azt írta: nem foglalkozom napi politikával. A történelem távlatában szól ő, mint mondja, az államalapító Szent István a Nyugatot választotta, ami nagy döntés volt, mert lényege a mai napig fennáll. Ha a magyarok o rszága, vallása és egyháza a görögkeleti egyházhoz tartozott volna, akkor a magyar szellem lényege ezer éven át hasonlított volna és a mai napig hasonlítana a balkáni - bolgár, román, szerb - lényeghez. Szent István a Nyugatot választotta, de abban igaza v an, mondja a szónok, hogy ez a kérdéskör sokkal több, mint egyházi kérdés. Bizánc vagy Róma: a mai napig él egyfajta hasadás a magyar lelkekben, hogy nyugati vagy keleti nép vagyunke? Vagy: híd a Nyugat és Kelet között? Könnyű ezeket a jelzőket félreérten i, hibásan alkalmazni. Hiszen Kossuth nem volt kuruc, Széchenyi aztán minden volt, csak labanc nem. De nagy kérdés, talán főleg a XX. században, hogy melyik Nyugathoz tartozunk. És hogyan? A Nyugat néha felszabadított, de gyakran cserbenhagyott, inspirált, de nem segített bennünket. És mégis kijelenti, hogy nem tartozunk a Kelethez, nem tartoztunk sohasem. Akkor sem, amikor a Rajnán túli országok keveset vagy semmit sem tettek az érdekünkben. Mint Anglia is, amely 1939ben ezeréves történelme során először kötött szövetséget egy keleteurópai országgal, a lengyelekkel, amikor azok Hitler következő áldozatai voltak. Aztán sem ’39ben, sem ’45ben Anglia Lengyelország függetlenségét, fennállását gyakorlatilag megvédeni nem tudta. Még 1944ben is, mondja Lukács professzor, Churchill figyelmeztette Rooseveltet, hogy Magyarország Közép- és nem KeletEurópához tartozik. A Nyugat ilyen értelemben a mi keresztünk, letenni nem tudjuk, egyszerre tragédia és remény. A keleti mintáknak pedig nincs jövőjük Európában. Az o rosz uralom hatása is nulla volt. Nem kellene a Kelet felé kacsingatni, de persze képviselendő érdekeink ott is vannak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnök úr, abba kell hagynom, hallom, hogy az idő letelt. Talán egy mon datot még meg tetszik engedni. Azt mondja befejezésül: amit a mostani közéletben a magyar parlamentben hallunk, nem különbözik attól, mint amikor a magyar parlament százvalamennyi éve megépült. A legszebb épület, de az európai legcsúnyább, legméltatlanabb hangok, civakodások voltak benne. John Lukacs figyelmeztet bennünket, úgy veszi észre, hogy e tekintetben nincs sok változás. John Lukacs üzen, Lukács János üzen, ezt is üzeni nekünk. Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönjük szépen, képviselő úr. A kormány részéről nem jelezték, hogy akár írásban, akár szóban válaszolni kívánnának. Megadom a szót a következő napirend utáni hozzászólásra Horváth László képviselő úrnak, Fidesz: “Szükség vane a mozgóboltokra?” címmel. A játéksz abályok ugyanazok: öt perc. Öné a szó. HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Ház! Nyilván a feltett kérdésre - szükség vane a mozgóboltokra - azok úgy válaszolnának, akiknek a házukhoz megy a mozgóárus, hogy igen, de talán ér demesebb megnézni ezt a kérdést alaposabban is, hiszen 2009. október 1je előtt a mozgóbolti, a mozgóárusítási tevékenységhez az adott székhelytelepülés jegyzőjének is hozzá kellett járulnia. Azaz ha az egyik önkormányzat területén telephellyel rendelkező vállalkozó mozgóbolti, mozgóárusítási tevékenységet szeretett volna folytatni más településen is, a székhely szerint illetékes önkormányzatnak meg kellett keresnie a kérelemben nevesített önkormányzat jegyzőjét, hogy hozzájárule ezen tevékenységhez a közi gazgatási területén. Ezen a jól szabályozott helyzeten változtatott egy 2009es kormányrendelet és ehhez kapcsolódóan a kereskedelmi törvényről szóló törvény módosítása oly módon, hogy a tevékenységi forma jelenleg kizárólag a vállalkozó székhelye szerinti illetékes település jegyzőjéhez történő bejelentéshez kötött.
