Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. június 3 (285. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
4931 Jelentős versmondói tevékenységet folytatott, különösen emlékezetes Ady, József Attila, Illyés Gyula verseinek szuggesztív előadójaként. Utolsó művészi munkája egy rádióf elvétel volt, ahol a Rákócziinduló című dokumentumjátékban Ady Két kuruc beszélget című versét mondta el 1976. június 3án. Másnap, 45 éves korában, 1976. június 4én a balatonszemesi vasúti átjáróban veszítette életét, máig vitatott körülmények között. M áig vitatott, hogy öngyilkossági szándék vagy véletlen baleset következtében. Latinovits Zoltán családja és testvérei véleménye szerint Molnár Gál Péter színikritikus jelentései, aki III/IIIas ügynökként megfigyelte Latinovitsot, hozzájárulhattak a színés z halálához. Molnár Gál Péter ezeket a vádakat, miközben róla szóló könyvét dedikálta, marhaságnak nevezte. Korábban ő jelentette ki: csak önmaga lelkiismeretével kell elszámolnia, a 90 besúgott színésszel szemben nem. Sajnálatos tény, hogy tetteiért az el számoltatás elmaradásai miatt két évvel ezelőtti haláláig sem bűnhődött. Ezért is helytálló és a vágy kategóriájába tartozó a színészóriás kijelentése, amit 1959. szeptember 16án fogalmazott meg egy barátjának írt levelében. “Szeretnék egy boldog, demokra tikus, szabad országban boldog és kiegyensúlyozott embereket látni, és szeretném, ha a világ megtudná, hogy mit érünk.” Magyarsága, gerincessége megkérdőjelezhetetlen, amit alábbi kijelentései is igazolnak: “Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedély em a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok. (21.30) Mindazokkal szemben, akik nem értenek a szakmájukhoz, mégis gyakorolják, sőt vezető helyen gyakorolják, azokkal én nem tudok egyetérteni. Nem is fogo k, erre engem nem lehet rávenni.” Színpadi alakításait szuggesztív indulatok, belső tűz, az érzelmek és az értelem harmóniájából fakadó alakábrázolás, rendezői munkásságát a megszállottság és a kérlelhetetlen igényesség jellemezte. Kellemetlen, sőt goromba és indulatos kérdésekkel folyton ingerelte a környezetét, de a környezet őt is ingerelte. Sokat viaskodott az akkori hatalom képviselőivel és színházi feletteseivel is, mert szeretett volna másfajta színházat létrehozni a hozzá hasonló szemléletű színésze k és színházi emberek közreműködésével - mindhiába. A kultúrpolitikusok abban az egyben egyetértettek, hogy Latinovitsnak nem szabad színházat adni. Éppen ezért kijelenthető, hogy június 4e nemhogy ünnepnap, hanem duplán gyásznap hazánk történelmében. Kös zönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönjük szépen, tisztelt képviselő úr. A kormány részéről nem tudom, hogy kíváne valaki válaszolni. Üres székeket látok, így tőlük valószínűleg nem várhatunk választ. Ha minden igaz, áttérhetünk a következő napirend utáni hozzászólásra. Megadom a lehetőséget Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének, hozzászólásának címe: “John Lukacs azt üzente”. Ötperces időkeret áll a rendelkezésére. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A múlt héten Búcsúelőadások címmel két előadást tartott Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Gólyavári Esték keretében a 89 éves John Lukacs, aki a jövőben életkora miatt már nem vállal nagyobb uta zást. John Lukacs, a történész, a professzor Amerikából látogatott haza. Mindkét előadásra előre regisztrálni kellett, sokan voltak, vastaps fogadta. Én most itt, tisztelt Ház, méltatnám, ismertetném John Lukacsot, Lukács Jánost. A világ őt John Lukacsnak ismeri, az irodalma, a sok könyve úgy jelent meg. Mégis idézek tőle, mert jobb őt hallani, mint azt, hogy Horváth János méltatja őt. Örömmel tölt el - mondja , hogy a történelem iránt érdeklődnek, hiszen mindenki előre él, de csak a múltból tudja, amit tu d. Előre élünk, de csak visszafelé tudunk gondolkozni, és ez nemcsak a történelem- vagy a társadalomtudósok, hanem mindannyiunk kötöttsége.
