Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 28 (284. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvénynek az óvodák működőképességének megőrzése és a gyermekek védelmében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - ERTSEY KATALIN (független):
4793 szigorúbb, a másik kicsit enyhébb feltételeket határoz meg. Az első javaslat arról s zól, hogy figyelembe kell venni az országos óvodai nevelési programot. A másik javaslat pedig azt mondja, hogy e szerint kell eljárni. A bizottság többsége indokoltnak tartotta, hogy inkább az első benyújtott módosító indítványt támogassuk, hiszen úgy látj uk, hogy a családi napközikben, ahol egyrészt kevesebb gyerekkel foglalkoznak az óvónők, gondozónők, előfordulhat az az eset is, hogy a családi napköziben bölcsődés korú gyermek is van, ebben az esetben pedig elvárni azt, hogy az óvodai program alapján kel ljen kötelezően foglalkozni a gyerekekkel, kismértékben túlzásnak éreztük. Ugyanakkor még egyszer szeretném kihangsúlyozni azt, hogy a második módosító javaslatot, amit Michl képviselőtársam adott be, támogatta a minisztérium is, és ebben a kérdé sben nem állnak olyan messze az álláspontok egymástól. A probléma ebben a körben az, hogy a kötelező óvodáztatást azért írtuk elő a köznevelési törvényben, mert szeretnénk, különösen a hátrányos helyzetű gyerekekre való tekintettel, hogy a magyar oktatási rendszer legnagyobb problémája, az esélyegyenlőtlenség csökkenjen, s mindannyian tudjuk, hogy már 6 éves korra azok a gyerekek, akik hátrányos helyzetből kerülnek ki, hihetetlen hátrányt szednek össze. Ezért volt fontos célkitűzése a kötelező óvodáztatás a kormánynak, illetve a frakciónknak. Mi úgy látjuk, hogy ezt a hátrányt le lehet dolgozni jól működő családi napközikben is, ahol valamelyest kisebb létszámban tudnak foglalkozni a gyerekekkel; illetve a családi napközik segíthetik, hogy valamilyen módon o ldódjon az a feszültség, amit a következő évben, 2014 szeptemberétől a kötelező óvodába járás fog okozni néhány önkormányzatnak, mert tudjuk, hogy országos szinten van elegendő hely, de ezeknek a területi eloszlása nem teljesen egyenletes. Úgyhogy mindkét javaslatról elmondtam a véleményt, mindkét javaslat egyébként előrelépést jelent, az oktatási bizottságban mi a voksunkat az első, enyhébb módosító javaslat mellett tettük le. Javasoljuk a parlamentnek ennek támogatását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypár tok soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Én is köszönöm. Nem látok több hozzászólási szándékot, a módosító javaslat vitáját lezárom. Következik a 2. pontban lévő módosító javaslat. Kérdezem, hogy 6 perces időkeretben ki kíván hozzászólni. (Nincs jelzés.) Nincs hozzászólási szándék. Lezárom a vita egészét. Megkérdezem az előterjesztőket… (Jelzésre:) Ertsey Katalin képviselő asszony jelzi, hogy igen, hozzá kíván szólni a vitához, az elhangzottakra válaszol. Öné a szó. ERTSEY KATALIN (független) : Köszönö m szépen, elnök úr. Csak röviden megerősíteném azt, hogy lényegében szakmai konszenzus van arról, hogy ezekkel a módosításokkal, pontosabban az elsővel és a második nélkül ez a javaslat be fogja tölteni a funkcióját. Az első javaslat arról szól, hogy vegye figyelembe az ott dolgozó óvodapedagógus az óvodai nevelési programot. Ezzel egyetértünk. Maga a javaslat eredetileg is arról szól, hogy azok a családi napközik fogadhatnak be a férőhely miatt előálló helyzetben gyerekeket, ahol óvodapedagógust alkalmazna k, tehát van egy elég komoly feltétel. Szerencsére ennek a csanák már 7080 százalékban így is megfelelnek. Ez az első módosító javaslat ezt egy kicsit tovább erősíti, tehát nemcsak a képzettséget, hanem azt, hogy ezt a fejlesztőnevelő munkát hogyan végzi az óvodapedagógus, ezt is előírja. Azt gondolom, hogy ez teljes mértékben támogatható, és szolgálja a módosítás célját. A második módosítás, ami arról szólna, hogy 4 éves korig lehessenek csak ezek a gyermekek a családi napköziben, ott csak 4 éves korig j árhassák le az úgynevezett kötelező óvodáztatást, hogy ilyen rossz kifejezéssel éljek, ez sem szakmailag nem állja meg a helyét, hiszen a köznevelési törvény 5 éves kortól írja elő az óvodáztatást, sem abba a valós helyzetbe sem illik, amiért ez az
