Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 28 (283. szám) - A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
4549 A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hulladékgazdálkodási közszolgálati tevékenység minősítésé ről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/11206. számon megismerhették. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Illés Zoltán úrnak, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárá nak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó. DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Miniszterelnök úr egy alkalommal - szövegkörnyezettől teljesen függetlenül - azt mondta nekem: minden mindig változik. Sokáig gondolkodtam ezen a dolgon, és ha valaki azt mondja, hogy egy általános bölcsességet hallottunk, én nem ezért említem, hanem azért , mert sokszor gondolkodtam azon, hogy ennek az egyetlenegy egyszerű mondatnak mi az értelme, mondjuk, a környezetvédelem tekintetében. Bizony, azt kell megállapítanom - és ez a mondat ott cseng a fülemben máskor is, más ügyekből kifolyólag , hogy ebben b enne van az is, hogy az állandóság, amelyre oly sokan számítanak, előállhat, de benne van az a remény is, hogy a változások révén valami más történik, amelyben reménykedhetünk, hogy jobb. Ez itt nemcsak a remény hangja, hanem igazából azt szeretném hangsúl yozni, hogy több mint remény, egy új rendszer teljes körű kialakítása, tehát - ismétlem magamat, korábban többször mondtam - egy korszakalkotó törvénykezésről van szó, egy új korszak alakul ki Magyarországon. A “mindig minden változik” nem azt jelenti, hog y egyik pillanatról a másikra, hanem sokszor bizony lassú, kínos, nehéz, birkózásokkal terhes, kemény érdekütközésekkel teli folyamat révén, aztán felgyorsulnak az események, és megjelenik a produktum egy új törvényjavaslat formájában. Vagy lassan zajlanak a dolgok, az érdekek kicentizése, egyeztetése történik, majd megint előáll egy helyzet, amelynek révén egy adott pillanatban valami olyasmi, ami korábban nem volt lehetséges, mégiscsak bekövetkezik. Mondok egy konkrét példát. Nagyon sokan ebben a hazában, száz- és százezrek már 1990ben azt mondták - áttételesen mondom , hogy mennyibe kerülne az, ha ott a főbejáratnál a 16 lakásos vagy 64 lakásos társasháznál Budapesten, de akár vidéken, ahol több hely van, a négy kukára valaki ráírja egy filccel, hogy pa pír, a másik kukára azt, hogy műanyag, fém és üveg, a harmadikra azt, hogy komposztálandó, a negyedikre azt, hogy maradék. 23 évnek kellett elmúlnia; a fővárosban most vezetik be ezt a rendszert, többek között ott, ahol én lakom. Ott áll a kuka a szemem lá ttára, sárga, és a műanyagokat kell beletenni, de nem a PETpalackot csak és kizárólag, hanem minden műanyagot, mert utólagosan úgyis válogatni kell külön a PETpalackot, amit anyagában kell hasznosítani és az összes többit, amiből meg - mivel hőértéke van - terméket lehet előállítani. Itt jön majd be egy végrehajtási utasítás, amelyet pont most készítünk. De ott áll a papír, és ott áll a másik két kuka. 23 évet kellett erre várni? Igen, úgy látszik, 23 évet, mert eddig nem ezek az érdekek uralkodtak. Mármi nt meddig? 2010ig. Más érdekek voltak: a lerakásban volt a pénz, miközben az Európai Unió meg minden szakember, minden józan, környezetvédelmi, nyitott lélekkel rendelkező ember pontosan tudta, hogy a lerakás elfogadhatatlan, és a megelőzés, az újrahaszno sítás, a reciklálás, az anyagában történő hasznosítás a megfelelő. Mindezt azért mondom el a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítéséről szóló T/11206. számú törvényjavaslat általános vitájához, mert a folyamatot kell látnunk elsősorban .
