Országgyűlési Napló - 2013. évi tavaszi ülésszak
2013. május 27 (282. szám) - A közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik):
4515 Ami a becsültértékszámítást, az egybeszámítás tilalmának szabályait illeti, itt sem sikerült áttörő változásokat elérni. Engem továbbra sem tudtak meggyőzni azzal, hogy műszaki és gazdasági funkciók megközelítése alapjá n majd valamivel is jobb lesz ez a fogalom. Attól tartok, hogy főleg önkormányzati ajánlatkérők esetén gazdasági vagy ami még rosszabb, politikai érdekek szerint fogják majd ugyanúgy gumifogalomként alkalmazni, hol indokolatlanul kiterjesztő, hol indokolat lanul megszorító jelleggel. Ami még ettől is izgalmasabb, az a 7. ajánlási pont. Ugyanis önök állandóan a magyar mikro, kis- és középvállalkozások támogatásáról beszélnek. Valóban jó lenne, ha a NyergesSimicskaLeisztingerCsányibirodalom helyett végre már a kisvállalkozásoknak is segítenének. Ehelyett mit tesznek? A kétszeres értékelés tilalmába ütköző módon szankcionálnak bizonyos munkaügyi szabályszegéseket, jelesül a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség elmulasztását büntet ik közbeszerzési kategóriában is. Nem elég egy vállalkozónak adott esetben túlzott hatósági szigor mellett munkaügyi jellegű szankciókat megfizetni, kinyögni, elviselni, hanem még két évig - úgy néz ki, hogy ez az önök akarata szerint így is marad - a közb eszerzési eljárásokban sem vehet részt. Én ezt próbáltam megfelezni, egy évre csökkenteni, de még a saját csökkentés irányába ható javaslatomat is túlzásnak érzem, ugyanis ha egyfajta magatartást ilyen szigorúan több jogterületen, több jogágat érintő módon szankcionálunk, azzal teljes mértékben tönkretesszük ezeket a vállalkozásokat, és a maradék levegőt is elszívjuk előlük. Nem kell itt már a komolyabb multiknak vagy esetleg a nagyobb magyar vállalkozásoknak tönkretenni a kicsiket. Megteszik ezt önök a tör vényhozás eszközeivel is. Úgy gondolom, hogy ez a legtöbb képviselő életszerűtlen gondolkodásából és rendkívül hiányos közbeszerzési tapasztalataiból fakad. Ha láttak volna közbeszerzési eljárást az eljárást megindító hirdetmény megfogalmazásától, a közzét ételi kérelemtől kezdve, mondjuk, a döntéselőkészítési jegyzőkönyveken, a bírálati lapokon át a döntési jegyzőkönyvekig, illetőleg a szerződéskötésig bezárólag, és ennek a dokumentálási, lebonyolítási rendjét megtapasztalták volna a gyakorlatban, akkor rá jönnének, hogy teljesen indokolatlan ilyen szigorúan szabályozni. Egy amúgy is túlbürokratizált, agyonadminisztrált eljárás esetében pontosan azokat kizárni, akiket elvileg helyzetbe akarnak hozni, ez olyan, mint a kétballábas focista, aki egyik lábával el rúgja a másik elől a labdát. Reméltem, hogy bizottsági ülésen ezt sikerül még átgondolniuk, de az előbb említett okok miatt sajnos ez nem vezetett eredményre. Amire külön felhívnám az önök szíves figyelmét, tisztelt kormánypárti képviselők, mert soha nem k éső, az főleg a 15. ajánlási pont. Ugyanis, ha valamivel szélesre lehet nyitni a korrupció kapuit, akkor a 15. ajánlási pontban szereplő szöveg pontosan az. Ennek a hatásait igyekeztem csökkenteni, mérsékelni, valamelyest tompítani azzal, hogy mindkét olda lról megpróbáltam eszközölni módosítást az eredeti javaslatban; nevezetesen, a 150 milliós összeghatár helyett - építési beruházásokról beszélek - 50 millióra leszállítani ezt a határt. Ha jól emlékszem, most nettó 80 millió forint a jelenlegi normaszövegb en. Ezt is soknak tartom, a 150et meg pláne túlzónak. Ezt pedig azzal tudom megindokolni, hogy enyhén szólva akár a 80, akár a 150 millió forintos összeghatár már nem a mikro- és kisvállalkozásoknak szól, pláne nem az építőipari mikrovállalkozásoknak, mon djuk, egy néhány fővel üzemelő kőműves, ács, festő, villanyszerelő, fűtés, vízszerelő vállalkozásnak, hiszen ők tőkeerejük gyengeségénél fogva nem tudnak ezekben az eljárásokban részt venni. Tudnám támogatni a javaslatot, ha valóban egy ésszerű és meglehe tősen alacsony mértéket fogalmazna meg, de az, hogy 150 millió forintra felemelik, semmi másról nem szól, mint hogy a mindenkori kormánypártokhoz közel álló cégek nyakrafőre megszerezzék, játszi könnyedséggel egyfajta könnyített lepapírozással, ha bikkfan yelven akarok megszólalni, könnyített adminisztrációval megszerezzék ezeket a nem is olyan kis értékű beruházásokat. A másik pedig az, hogy önök legalább 3 ajánlattevőnek való közvetlen megküldést írnak elő. Persze, lehet azt mondani, ezt mondta a helyette s államtitkár asszony is a mai bizottsági ülésen, hogy ez a 3 csak minimális határ, ettől még elindulhat akár 30 is. De jól tudjuk, és erre vonatkozóan
